Az Új Magyarország Fejlesztési Terv több mint 43 millió forintos uniós támogatásával foglalkoztató műhely nyílt Debrecenben, mely az Immánuel Otthon ifjúsági csoportjában ellátott, 18 és 31 év közötti súlyosan-halmozottan sérült fiatalok számára nyújt segítséget.
A beruházás segítségével mintegy 25-30 fogyatékkal élő fiatal számára tudnak ideális körülmények között készség- és, kreativitás fejlesztő, hasznos időtöltést jelentő kézműves foglalkozásokat tartani.
Az Immánuel Otthon 1991 óta működik a Debrecen Nagytemplomi Református Egyházközség fenntartásában. Az eltelt 18 év alatt óriási fejlődésen ment keresztül az intézmény, mely kezdetben mindössze 14 halmozottan fogyatékos gyermek rehabilitációjával foglalkozott. Mára a régió egész területét felölelve végez komplex ellátást az 5-30 év közötti, halmozott fogyatékkal élő személyek között.
A tanköteles kor feletti halmozottan sérült fiatalok számára a munkajellegű foglalkoztatás, az önellátásra nevelés, a kreatív foglalkoztatás képezi a tevékenységek fő vonalát. Ennek minél magasabb szintű megvalósítását segíti elő a jelenlegi projekt. A fejlesztés során egy olyan foglalkoztató műhely került kialakításra az intézmény pinceszintjében, mely teljesen akadálymentes, a fogyatékkal élők igényeit maximálisan kielégíti, és alkalmat teremt – az agyagozáson és gyertyaöntésen keresztül – a hasznos munka élményének megélésére, a kreatív készségek és manipulációs készség fejlesztésére.
A beruházás során kialakított műhely egy biztonsági lifttel közelíthető meg a jelenlegi épületrész földszintjéről, ahol 3 munkatárs fogja a műhelymunkákat felügyelni, segíteni. Ezek a műhelymunkák azonban nem csak a felnőtt korúak számára lesznek elérhetők, hanem órarendjeikbe iktatva az iskoláskorú, halmozottan sérült gyermekek is használni fogják készségfejlesztés céljából.
A foglalkoztatások termékei nem bevételi forrásként jelennek majd meg az intézmény számára. A célcsoport a munkaerő piacon a leghátrányosabb helyzetű, csak állandó és nagymértékű rásegítéssel tudnak produktumot létrehozni. Mégis fontos, hogy ne a szociális ellátórendszer passzív igénybevevői legyenek a bentlakók, hanem a társadalom hasznos tagjának érezhessék magukat a létrehozott produktumaik által is.