Három héttel ezelőtt Kósa Lajos polgármester példaértékűnek nevezete Debrecen város gazdálkodását és stabilnak a költségvetés helyzetét. Azaz szerinte semmilyen kényszerhelyzet nincs, ami újabb ingatlaneladásokat indokolna. Szerintünk pedig különösen nincs olyan helyzet, ami bárkit is arra kényszerítene, hogy megkárosítsa a saját városát.
Márpedig ez történt Hajdú-Bihar megyei székhelyén - mondta Szabó Zoltán, szocialista országgyűlési képviselő pénteken, az Így kormányoztok ti! című sorozat XXII. epizódjában.
Mielőtt rátérnék mai mondandóm kifejtésére, engedjék meg, hogy az eddigi huszonegy részben elhangzottak hitelességéről ejtsek néhány szót. Ez ugyanis a lehető legváratlanabb helyről kapott megerősítést: magától az érintett Fidesztől - kezdte a tájékoztatást Szabó Zoltán.
Mint nyilván Önök is tudják, a Fidesz kezdettől fogva igyekezett negligálni a helyhatóságokban viselt dolgai lelepleződését. Az elhangzottakra a legritkább esetben reagáltak, válaszként rendszerint csak Cser-Palkovics úr örvendeztetett meg bennünket néhány szocialista vagy liberális szerzőtől vett idézetével. Mindezzel mintha azt kívánták volna jelezni, hogy az elhangzottakat a legkevésbé sem veszik komolyan, azzal egyáltalán nem is törődnek. Az elmúlt hetekben azonban két olyan esemény is történt, ami arra utalt, hogy az elmondottak igenis mélyen és kellemetlenül érintették a Fideszt, elannyira, hogy a tőlük megszokott válaszlépésekre is elszánták magukat - közölte a képviselő.
A Fidesz ugyanis nyilvánvalóan úgy gondolja: önkormányzati politikusaik lelepleződött törvénytelen, tisztességtelen vagy egyszerűen csak ostoba húzásaira nem az érintettek felelősségre vonása a megfelelő válasz, hanem a leleplező szavahihetőségének kétségbe vonása. Ha sikerül a szóban forgó ügyek kiteregetőjét valamiféle "kabátlopási" ügybe keverni, azzal a szóvá tett ügyek ugyan nem válnak semmissé, de a közvéleményben sikerülhet azt az érzést kelteni, hogy "pont ő beszél".
Szabó Zoltán elmondta: az egyik ilyen kísérlet nyilvánosan zajlott: a HírTV és néhány más, a Fidesszel nem kifejezetten ellenséges viszonyban álló sajtóorgánum igyekezett azt a látszatot kelteni, hogy képviselői befolyásommal visszaélve fizetés nélkül szereltettem le kocsimról a szabálytalan parkolás miatt rátett kerékbilincset. Nos, hölgyeim és uraim, utána érdeklődtem a dolognak, és ahogy a vicc mondja: a hír igaz, csak éppen nem osztogatnak, hanem fosztogatnak. A hetedik - és nem a hatodik, ahogy eredetileg sugalmazni próbálták - kerületi közterület-felügyelet két ízben csakugyan levette autómról a rászerelt kerékbilincset, ám nem az én közbenjárásomra, hanem hivatalból, mert bár a szabálytalan parkolás csakugyan megvalósult, az olyan helyen történt, ahol a jogszabályok értelmében egyáltalán nem lett volna szabad lebilincselni. A tájékoztatás szerint rendszeresen előfordul, hogy az intézkedő közterület-felügyelő, ha nem bizonyos intézkedése jogszerűségében, felhívja az intézmény vezetőjét és eligazítást kér, ha pedig a vezető úgy ítéli meg, hogy az intézkedés jogszerűtlen volt, a felügyelő leszereli a bilincset, az aktára pedig rávezetik: hivatalból leszerelve. Ez történt az én esetemben is, nem közbenjárásomra, és nem is azért, mert az én kocsimról volt szó: a felügyelet egyébként nem is tudja, még utólag sem, kié az intézkedés alá vont autó, csak rendszám, és nem név szerint tartják nyilván az ügyeket.
Majd így folytatta: a másik esetről szóbeszédből értesültem, de hivatalos levélben érdeklődtem a jegyzőtől, aki válaszában megerősítette a hírt: novemberben az erzsébetvárosi önkormányzat egyik Fideszes képviselője közérdekű adatkérés címén aziránt érdeklődött, utalt-e ki az önkormányzat a számomra 1990 és 2009 között önkormányzati tulajdonú lakást. A kérdésre a jegyző válaszolt hivatalból, éspedig azt, hogy a képviselők adatokhoz való hozzáférése nem korlátlan, hanem célhoz kötött, amíg tehát a képviselő nem igazolja, hogy a kért adat képviselői munkája ellátásához szükséges, addig az adatvédelmi törvény értelmében az információ nem adható meg.
A törvény engem azonban nem tilt el személyes adataim kezelésétől: készséggel tájékoztatom tehát az ismeretlen kilétű önkormányzati képviselőt és egyúttal a nyilvánosságot, hogy a válasz nemleges. Feleségem lakáscsere révén jutott egy Nagydiófa utca 27 alatti tanácsi bérlakáshoz 1983-ban. A ’90-es évek elején az önkormányzat elhatározta a szóban forgó és a szomszédos ház teljes felújítását, mert a háztömb tanácsi időszakban megkezdett rehabilitációjából már csak ez a két ház hiányzott; a felújítás idejére egy átmeneti lakásba költöztettek bennünket. Később a felújítás pénzhiány miatt félbeszakadt és az önkormányzat a két ház értékesítése mellett döntött, ilyen módon feleségem bérleti joga továbbra is fennállt, de bérleti jogviszonya nem volt. Ezt a lehetetlen helyzetet aztán az önkormányzat 1995-ben úgy oldotta meg, hogy fölajánlott feleségemnek három lakást, amelyek közül kiválaszthatta a neki tetszőt - ebben a lakásban lakunk a mai napig.
Mindkét esetben az történt tehát, hogy Fideszhez kötődő személy vagy szervezet egy valós tényt igyekezett abban a hamis színben feltüntetni, hogy képviselői befolyásommal visszaélve jogtalan előnyre kívántam szert tenni. Természetesen nincs bizonyítékom arra nézve, hogy e két eset mögött a Fideszben meghozott politikai döntés munkált, de alig hiszem, hogy a két ügy gyors egymásutánban bekövetkező felbukkanása puszta véletlen volna. Számítok rá, hogy az ilyen irányú kísérletek folytatódni fognak, ám az értelmi szerzőknek is számítaniuk kell rá, hogy e kísérleteknek az első két próbálkozáshoz hasonlóan borítékolható kudarca az általam föltártak alátámasztásául fog szolgálni, hiszen a vak is látni fogja: azért keresnek fogást rajtam, hogy ezzel próbálják hitelteleníteni azt, amit elmondok, ha már cáfolni nem tudják - hangsúlyozta Szabó Zoltán.
Mert ez a két próbálkozás hölgyeim és uraim, látványos kudarcba fulladt. Nekem is van szívem, adnék a Fidesznek egy tippet: tizenkét éves koromban piros jelzésnél átszaladtam az úttesten a Majakovszkij utca és a Lenin körút sarkán, mert el akartam érni a villamost, és az ott posztoló rendőr rám sípolt. Ha szerencséjük van, esetleg megtalálhatják azt a rendőrt, aki igazolni tudja, hogy már negyvenkét éve sem tartottam tiszteletben a szabályokat.
Ezek után pedig, hogy mondandómra előzékeny módon maga a Fidesz ütötte rá a hitelesítő pecsétet, térjünk rá mai témánkra. Elöljáróban ma is elmondom: abból, hogy egy párt képviselői hogyan kormányozzák a választók által rájuk bízott néhány ezres, néhány tízezres, esetleg néhány százezres településeket, joggal következtethetünk arra, hogyan kormányozná ez a párt az országot. Aki tehát már elfelejtette az 1998-2002 közötti kormányzati ciklust, annak elegendő egy pillantást vetnie a Fidesz vezette önkormányzatokra, hogy megtudja, mire számíthatna, ha jövő tavasszal a jobboldal kerülne kormányra.
Hölgyeim és uraim, Kósa Lajos polgármesteri szobra egyszer már elkészült. Ezt akkor nem is engedte bemutatni. Most egy újabb kép formálódik a nagy nyilvánosság előtt: ez Kósa politikai, gazdasági karakterét ábrázolja. Azt hiszem, joggal mondhatjuk: ez sem a nagyközönség számára készül. Elég, ha csak egy szűk, "műértő2 kör értékeli majd: a nyomozó hatóságok - hangsúlyozta Szabó Zoltán.
Mint ebből már sejthetik, mai esettanulmányunk, immár nem először, Debrecen. Volt már szó az elfogadhatatlan debreceni végkielégítésekről, hogy az ipari park vezetője 40 milliós végkielégítéssel távozhatott, miközben a cég vesztesége 660 millió forint volt, vagy hogy a Csokonai Színház vezetője, aki számviteli és pénzügyi szabálytalanságokkal több mint 70 millió forint kárt okozott a városnak, 10 milliós végkielégítést kapott. Megemlítettük azt, hogy Kósa Lajos polgármester három, kisebb-nagyobb súlyú bűncselekményért jogerősen elítélt személyt is kinevezett a város irányításában vagy működtetésében fontos posztokra. Szóltunk a debreceni ingatlanpanamáról is, amikor a város négyzetméterenként 380 forintért adott el egy önkormányzati ingatlant, amelyet az azt megszerző vállalkozás négyzetméterenként 6000 forintért adott tovább, 900 milliós kárt okozva a városnak. Ma egy hasonló akcióról számolhatunk be.
Három héttel ezelőtt Kósa Lajos polgármester példaértékűnek nevezete Debrecen város gazdálkodását és stabilnak a költségvetés helyzetét. Azaz szerinte semmilyen kényszerhelyzet nincs, ami újabb ingatlaneladásokat indokolna. Szerintünk pedig különösen nincs olyan helyzet, ami bárkit is arra kényszerítene, hogy megkárosítsa a saját városát. Márpedig ez történt Hajdú-Bihar megyei székhelyén - mondta Szabó Zoltán.
A városi közgyűlés tegnapi döntésével két újabb önkormányzati tulajdonban lévő területet sikerült elpocsékolni: egyrészt az 5,1 hektáros, Vágóhíd utca 10. alatti egykori sporttelepet, másrészt pedig a 14,8 hektáros repülőtér melletti Mikepércsi úti építési területet. Az előbbi értéke szakértői becslés szerint 13373 forint/m2 volt, a Fideszes többség tudtával és jóváhagyásával azonban 8000 forint/m2 áron adták el. Tehát a piaci érték 60 százalékán. A szakértői értékbecsléshez képest ez 286 millió forint bevételkiesést jelent. A második ingatlan szakértői becslés szerinti értéke 6700 forint/m2 volt, ezt 5000 forint/m2 áron értékesítették. Ebben az esetben 262 millió forint kár érte Debrecent - folytatta a képviselő.
Majd így folytatta: vitathatatlan, hogy az ingatlanokat nyilvános pályázaton hirdették meg eladásra, de az ingatlanpiaci pangás, valamint az idő rövidsége miatt - "meglepő módon” - csak egy-egy jelentkező volt rájuk. Minthogy ráadásul az önkormányzat a pályázati kiírásban fenntartotta magának a jogot arra, hogy a pályázatot érvénytelennek nyilvánítsa, még inkább kérdéses, hogy ha a város költségvetési helyzete, amint Kósa polgármester állította, stabil, miért volt annyira sürgős a két ingatlan elherdálása, és ezzel a városnak mintegy 548 millió forint kár okozása. Csak összehasonlításként: ez hozzávetőleg annyi, amennyi kár az államot a Fidesz szerint a sukorói beruházást előkészítő telekügylet során érte, és amely miatt a Fidesz parlamenti vizsgálóbizottság felállítását tartotta szükségesnek.
Kósa Lajos tehát nagyvonalú ura Debrecennek. Egyrészről milliárdos hitelekbe veri a várost a felelőtlen kötvénykibocsátással, másrészt pedig két kézzel szórja szét a város vagyonát. Egyik sem jó, mind a kettőnek véget kellene vetni, mégpedig ha lehet, mihamarabb - zárta gondolatait Szabó Zoltán.
Forrás: