MÁRKUS BÉLA József Attila-díjas irodalomtörténész, kritikus 1945. december 11-én született Bükkaranyoson.
1970-ben szerzett diplomát a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának (KLTE BTK) magyar-népművelés szakán. 1970-től a Hajdú-Bihari Napló munkatársa, 1974-től az Alföld című irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat olvasószerkesztője, 1978-tól főszerkesztő-helyettese, 1990-től 1992-ig főszerkesztője volt.
1993-tól nyugdíjba vonulásáig a KLTE Magyar Irodalmi Tanszékének (jelenlegi Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Tanszék, illetve Intézet) egyetemi docenseként tanított.
Szakterülete a 20. századi magyar irodalom és a Kárpát-medencei kisebbségi-nemzetiségi magyar irodalom.
1999-2003 között Széchenyi professzori ösztöndíjas volt. 1987-ben az irodalomtudomány kandidátusa lett, 2001-ben habilitált.
Főbb művei: Magányos portyázók (1989), Átdolgozások kora (1996), Külön sors - külön irodalom (2002), Tények és képzetek (2005). Számos kitüntetés birtokosa: 1997-ben József Attila-, 2005-ben Pro Literatura-, 2007-ben Tamási Áron-, 2008-ban Hídverő-, 2013-ban Ratkó József-díjjal ismerték el munkásságát.