A telkek eladásának körülményei több mint furcsák, már csak azért is, mivel a város ez évi költségvetése a körülmények ellenére is stabil, nincs szükség kényszerintézkedésekre, ezért semmi nem indokolta azt, hogy a helyi Fidesz mélyen az ingatlanok jelen piaci ára alatt, a hivatalosan megállapított ingatlanszakértői árnál 548 millió forinttal kevesebbért „Kósa-vetyélje” el a telkeket.
Kósa különös „nagyvonalúsága” (amely a városnak több százmilliós veszteséget, míg a debreceni füleknek rendszeresen ismerős nevű vállalkozóknak ugyanekkora profitot jelentenek) amivel a város értékes ingatlanjainak eladásakor általában eljár, az elmúlt 10 évben többször is tetten érhető.
2003. december 11-én a debreceni közgyűlés Fideszes többsége Debrecen belvárosának legfrekventáltabb Révész téri területét hasonlóan elgondolkoztató eljárás keretén belül adta el. A Kósa Lajos által jegyzett közgyűlési előterjesztés révén az önkormányzat a belvárosi ingatlant vevőkijelölés útján (!) értékesítette, annak a Lorinvest Rt.-nek, melynek neve a Kósa-érában rendszeresen feltűnik a városi nagyberuházások körül. Kósa és a Fidesz jóvoltából a fenti befektetői csoport a város szívének legértékesebb 8710 négyzetméteres ingatlanfejlesztési területéhez jutott hozzá alig 50eFt/négyzetméterért úgy, hogy hasonló belvárosi ingatlanokat pályázat útján ennek a két és félszereséért is értékesíteni tudta ugyanebben az időszakban a város.
Mindezek mellett elgondolkoztató az önkormányzat és a Lorinvest Rt. között létrejött szerződés maga is. Kirívó, és teljességgel életszerűtlen a szerződés azon bekezdése, mely szerint a vevő készíthette el a terület szabályozási tervét,(amely tartalmazta a beépíthetőség paramétereit, épületmagasság, beépíthetőség stb.), és amely eredménye a jelen állapot, melyben 100%-os beépíthetőséget engedélyez a területre. Természetes ezek után, hogy a 2004. júliusi közgyűlésen a debreceni Fideszes képviselők ellenvetés nélkül elfogadták a Lorinvest által (!) a területre elkészített szabályozási tervet, ami így lényegesen megnövelte az ingatlan értékét.
Vélhetően az ügylet lebonyolítói is érezték az ár-érték kirívó aránytalanságát, így a szerződés szerint a beruházó (Lorinvest Rt.) a tervek alapján felépítendő lakások, üzletek luxus-profitjából minden négyzetméter után tízezer forintnyi összeg megfizetését vállalta az önkormányzat felé, melyre – ismételt kedvezményt nyújtva a vállalkozónak – 2+1 éves fizetési haladékot adott a város.
2009-ben, hat év elteltével, a területen egyetlen új épület sem épült, az ígért beruházásból egyetlen négyzetméter sem valósult meg. Így a szerződésben rögzített, 2006. decemberi határidőre a vevő egyetlen fillért sem fizetett ki az önkormányzat felé a szerződésben vállalt összegből. Ez az összeg a befektető által készített szabályozási tervek alapján - óvatos becslés szerint 2003-as árakon megközelítőleg 200 millió forint, ami mai értéken meghaladhatja ennek akár a dupláját is! Ezek után joggal feltételezhető az is, hogy az ügyben érintettek egyfajta kollektív feledékenységre játszanak.
Ha Kósa és a debreceni Fidesz elmúlt tíz éves „különös” ingatlan-bizniszeit vizsgáljuk, bátran kijelenthetjük, hogy ezen ügyletek egyértelmű vesztese a város és Debrecen adófizető polgárai. Az hogy ki a haszonélvezője a sajátságos tranzakcióknak, Kósa Lajos, a Fidesz, vagy a fel- feltűnő „ismerős” vállalkozók? Erre nem tudjuk a választ.
Varga Zoltán
önkormányzati képviselő