A magyar egészségügyi rendszerben annyi változás történt néhány hónap alatt, mint korábban húsz év alatt sem. A halogatás sebes intézkedéssorozatra váltott, ami számos szakmai és kommunikációs hibával járt együtt és mindezek tetejébe, teljesen várható módon, fokozott politikai népszerűtlenséget okozott.
Az egészségügyi érdekkörök riasztották a politikai lobbistákat, akiknek a Molnár Lajos vezette minisztérium nem mindig tudott ellenállni.
Sok politikus még mindig nem érti, hogy a döntéseik kommunikálása szakmai feladat lenne, amihez ők nem értenek. Így járt az Egészségügyi Minisztérium, vezetője sem volt képes közérthetővé tenni a reformnak még a célját sem. Minden jel arra mutat: a tárca abból a tévhitből indult ki, hogy ami népszerűtlen, az eleve kommunikálhatatlan,következésképpen a lakosság a politika számára eladhatatlan. Ezért, mint a kisgyerekeknél, nyissuk ki a szánkat, a jó Lajos doktor bácsi lenyomja a tablettát a torkunkon, nekünk meg az a dolgunk, hogy nyeljük le, mert Lajos bácsi a jó doktor.
Horváth Ágnes és az SZDSZ előtt most az a feladat, hogy világossá tegyék: az egészségügyi reform esetében nem az egyes intézkedések népszerűvé tétele a cél, hanem az, hogy a folyamat értelmét tegyék világossá a közvélemény számára.
Erre lehet egy kísérlet a szabaddemokraták 10 pontja (Olvastuk rovatunkban közöljük)
Félreértések elkerülése végett azt is szeretném megjegyezni: ez a sűrítmény nem azonos azzal a két hónapig tartó társadalmi és szakmai vita utáni tanulmánnyal, amit a miniszterelnök kért.
Hajdu István