A gazdaságpolitika egyetlen fő célja sem teljesül

Az államháztartás valós helyzete és finanszírozhatósága tavaly rossz és romló volt. A piacgazdaság intézményrendszere is károsodott, az adóterhelés emelkedik. A tőkekivonás folyamatos, az ország befektetői megítélése negatív, a beruházások esnek, a kisvállalkozások szenvednek.

 

Egyedül a külső egyensúly kedvező. A gazdaságpolitika egyetlen fő célja sem teljesül, ennek ellenére a sikeresség és a folyamatosság látszatának fenntartására törekszik. Csak a kiéleződő válsághelyzetekben és főleg kommunikációs szinten hajtott végre pozitív hatású korrekciót, igazából egyedül a költségvetési egyensúlytalanság mérséklése területén tett 2012-től ható, komolyabb (de mértékében a szükségestől elmaradó hatású) kiigazító lépéseket, miközben mind kevésbé ura számos folyamatnak. További költségvetési lépésekkel együtt ez esetleg elég lehet a finanszírozhatóság fenntartásához, de semmiféle növekedési - foglalkoztatási, beruházási és fogyasztási - perspektívát nem tud nyújtani.

A jogbiztonság és az előreláthatóság hiánya gúzsba köti a gazdaságot. A kormányzat nemzetközi szintre emelt kettős beszéde miatt egyre éleződik a feszültség az EU-val és a tagállamok többségével.

 

A pénzügyi folyamatok az EU-n belül kirívóan kedvezőtlenek. 2012 elején Magyarországon volt kiugróan a legmagasabb az infláció, nálunk volt a legmagasabb a jegybanki alapkamat, noha még így is elmaradt a piaci várakozásoktól.

Az állampapírok hozamszintje csak Görögországban és Portugáliában (esetenként Írországban) magasabb a mienknél. Még a 2012. február-márciusi piaci kamatszintek is olyan magasak, amelyen a magyar államadósság hosszútávon csak nagyon durva további restrikció mellett lehetne finanszírozható (legalább 1,5%-os potenciális növekedés és 3-4%-os elsődleges költségvetési többlet kellene hozzá, az idei évre várható 1%-os többlettel és gazdasági visszaeséssel szemben). A nemzeti valuta árfolyam-ingadozása is nálunk a legmagasabb. A bankrendszer hitelállománya a többi régiós országban már emelkedik, Magyarországon viszont nem.

 

A világ összevont GDP-jének növekedési üteme mindenekelőtt a fejlett európai, kisebb mértékben a felzárkózó országok dinamikájának mérséklődése miatt a 2011. évi 3,8%-ról 2012-ben 3,3%-ra lassul. Az USA növekedése nem lassul, GDP-je 2012-ben az előző évihez hasonlóan, 1,8%-kal nő. Az elnökválasztás miatt expanzív monetáris és fiskális politika várható, ami hozzájárul a viszonylag magas GDP-dinamikához. Ezzel szemben az EU összevont GDP-je a 2011. évi 1,5%-kal szemben 2012-ben stagnál. Az év első felében az egész eurózóna recesszióban lehet, a második félévben azonban élénkülés várható. 2012 februárjában és márciusában a GKI-Erste konjunktúraindex értéke csaknem egy éves, a 2009. őszi szintre való folyamatos romlás után érdemben emelkedett.

 

 A magyar gazdaság helyzetéről különösen látványos a vélemények javulása. Ez arra utal, hogy a január eleji válsághangulat oldódása, a kormány ígérete az IMF-megállapodásra (ami viszont mostanság folyamatosan tolódik) szerepet játszhatott a gazdasági hangulat javulásában. Ezért ezt még korai trendfordulónak tekinteni a konjunkturális várakozásokban.

 

A legfontosabb gazdasági, jellemzően az OECD és az EU által is javasolt intézményi-törvényi változtatások a következők:

 

a jegybank és a Monetáris Tanács függetlenségének valóságos tiszteletben tartása,

 

a jogállami normák érvényesüléséhez történő visszatérés az Alkotmánybíróság jogkörének

helyreállításával, az igazságszolgáltatás teljes függetlenségének biztosításával,

 

az adópolitika jövőbeli szabadságának megteremtése a pénzügyi stabilitási törvény módosításával,

 

a Költségvetési Tanács érdemi önállóságához szükséges szakmai feltételek megteremtése,

 

minden törvényjavaslatnál, reformnál a kormányzati és az érdekképviseleti-szakmai egyeztetés lefolytatása,

 

a szétzilált adórendszer kitisztítása, a szektoradók kivezetése,

 

az állami cégeknél szükséges szerkezeti átalakítások elindítása, a túlburjánzó államosítás és egyedi  szabályozás leállítása.

 

Jogi értelemben a magyar helyzettel kapcsolatos legfontosabb nemzetközi eljárások (IMF-tárgyalás, túlzottdeficit-eljárás, három kötelezettségszegési eljárás, stb.) közvetlenül nem függnek össze. Az IMF, az EU és az EKB azonban támaszkodik egymás véleményére. Így a kötelezettségszegési eljárások sikeres lezárása az IMF-tárgyalások megindításának előfeltétele. Ugyanakkor a túlzottdeficit-eljárás (EDP) kapcsán hozott ECOFIN-döntés bizonyos mértékig új helyzetet eredményez a piac számára: kettős kapaszkodó keletkezett.

 

A kötvénypiac megnyugtatására - a jelenlegi magas hozamok mellett - önmagában az EDP-feltételek teljesítése is alkalmas lehet. A magyar kormány az IMF-tárgyalást és az EDP-eljárást is igyekszik technikainak beállítani. Valójában mindkét esetben tartós eszközökkel, biztonságosan 3% alatti költségvetési hiányt kell elérni, ami komoly lépéseket (beleértve valós reformokat) igényel. Ugyanakkor az IMF-hitel EU-s feltételeinek teljesítése láthatóan túlmutatna a tisztán gazdasági kérdéseken, emellett folyamatos ellenőrzési mechanizmust is generálna (ez a túlzottdeficit-eljárás esetében lassabban működik), ezért a bizalom növelését erősítő hatása sokkal erőteljesebb lenne.

 

 Érzékelhető egy olyan kormányzati magatartás, amely retorikailag sürgeti, de az ajánlások (előfeltételek) mindig csak részleges teljesítésével igazából halogatja az IMF-fel való hiteltárgyalások megkezdését. Ezt az időhúzást azonban az EDP-eljárás keretében nem lehet megtenni, mert ott április közepére, az új konvergencia programban konkrét 2012-13. évi lépéseket kell bemutatni annak érdekében, hogy júniusban az ECOFIN feloldja a kohéziós források befagyasztását. Ezért az eddigi halogató taktika a költségvetési ügyekben nem folytatható.

A kormányzat gondolhatja azt is, hogy az EDP-követelmények teljesítésével beelőzi vagy akár helyettesíti is az IMF-hitelt. Ez a kötvénypiac számára a jelenlegi viszonylag nyugodt nemzetközi helyzetben talán elégnek bizonyulhat, de a GKI véleménye szerint súlyos kockázatokkal járna.

 

Bármikor romolhat ugyanis a globális kockázatvállalási hajlandóság, s akkor nagyon hiányozni fog az IMF. A hitelminősítők negatívan értékelnék az IMF megállapodás elmaradását. Ezért a bizalmi válság aligha enyhülne, így a befektetések elmaradnának, a fogyasztás és a gazdaság nem élénkülne. Eközben lényegében ugyanazokat a költségvetési lépéseket kellene megtenni, de nem jutnánk hozzá a finanszírozást lényegesen olcsóbbá tevő IMF-forrásokhoz. Ha a piac el is fogadná ezt a helyzetet, az árfolyamban és a kamatokban csak kisebb javulás következne be, ami a hazai hitelfelvevők számára drágább hiteleket eredményezne; a költségvetés kamatterhei évente akár 150 milliárd forinttal nagyobbak lennének, s így ennyivel nagyobb megszorítás kellene a kívánt egyenleghez. Ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy költségvetési ügyekben az EU könnyebb tárgyalófél lenne, mint az IMF.

 

Ez önmagában nem lenne elegendő az államadóssági ráta mérsékléséhez, azonban a forint erősödése, továbbá a megmaradt nyugdíjpénztári vagyon esetleges értékesítése és adósságcsökkentő felhasználása révén az adósságmutató a tavalyi 80,4%-ról a GDP 75%-a közelébe kerülhet. A túlzottdeficit-eljárás, a kilátásba helyezett szankció (a 2013-as Kohéziós Alapból járó pénzek részbeni visszatartása) és a remélt IMF hitel miatt az idei folyamatokra meghatározóan hat a 2013-as költségvetés előkészítése is. Nemcsak 2012-re, hanem 2013-ra is biztosítani kell a 3% alatti hiányt, miközben a válság- illetve különadókat meg kell szüntetni. (Legfeljebb egy kisebb bankadó élhet tovább.) Mindez még akkor is a GDP 1%-a körüli további költségvetési intézkedést igényel 2013-ra, ha a 2012. évi hiányt sikerül tartós eszközökkel 3% alatt tartani. A hiánycsökkentés legkedvezőbb módja megfelelően előkészített és fenntartható strukturális reformintézkedések végrehajtása lenne, figyelembe véve a Széll Kálmán tervben szereplő törekvéseket is. Emellett adóintézkedések is szóba jöhetnek, különösen a második szja-kulcs kivezetésének egy éves elhalasztása.

 

A külső egyensúly 2012-ben a belföldi kereslet csökkenése és a Mercedes beinduló exportja következtében - a külső konjunktúra romlása ellenére is - kedvezően alakul. Az áruforgalmi aktívum a  2011. évi 7 milliárd euró után elérheti a 9 milliárd eurót, a külső finanszírozási képesség 3,5 milliárd euróról 4 milliárd euróra, a GDP 4%-ára emelkedik. A kiáramló működőtőke 2012-ben is nagyobb lehet a beáramlónál, ami a gazdasági-politikai hibák következménye.

 

A GKI 2012-ben a versenyszférában (az 5 fő feletti cégeknél) a bruttó keresetek évi 6,5% körüli növekedését prognosztizálja. Ugyanakkor arra is számít, hogy cégek jelentős része nem tudja teljesíteni a kormányzati irányelvet, illetve különböző trükkökkel - például formálisan hatórás foglalkoztatás - bújik ki a minimálbér-emelés követelménye alól, vagy csökkenti a foglalkoztatást. A  reálkeresetek (a családi adókedvezménnyel együtt) összességében 2,5%-kal, a versenyszektorban 1,5%-kal, a költségvetésiben közel 5%-kal mérséklődnek. A reáljövedelmek és a lakossági fogyasztás 2,5% körüli, tehát a reáljövedelmekhez hasonló csökkenése várható. A beruházások visszaesése idén is folytatódik, mintegy 4%-kal.

Az iparban 2012 második felétől várható a konjunktúra javulása, éves átlagban 4,5%-os ütem várható. Az építőiparban a hatéves visszaesés után 2012-ben újabb 5%-os visszaesés várható. A mezőgazdaságban az átlagon felüli 2011. évi termés után átlagos időjárás esetén csökkenés valószínű. A kiskereskedelmi forgalom 2,5%-os csökkenése csak tükrözi a gazdasági-jövedelmi folyamatokat, a pénzügyi szektor visszaesése viszont az egész gazdaság fejlődési képességét visszafogja. A GDP 1,5%-kal csökken. Az I. negyedévi markáns visszaesést az év vége felé szerény élénkülés követheti.

 

A munkaerő-kereslet 2012-ben kissé, a 2011. évi növekedéshez hasonló mértékben, mintegy 0,8%-kal csökken. A munkanélküliség az utolsó három negyedévben alig változott. Idén az év elején ismét növekedés kezdődött, a szezonális okokon kívül a fel- és végelszámolási hullám, illetve a foglalkoztatási terhek növekedése következtében. A közmunkára szánt keretek 2012-ben jelentősen nőnek - a 2011. évi több mint háromszorosára - és a kormányzat visszaáll a korábbi 6-8 órás foglalkoztatásra. Ily módon a munkanélküliek lerövidített segélyezésénél megtakarított összeggel legalább azonos költségvetési kiadás jelentkezik. A banki hitelezés keresleti és kínálati oldalról is leépül. A bankok egyre inkább nem akarnak és nem tudnak hitelezni. A lakosság kerüli a hitelfelvételt, a vállalatok elhalasztják beruházásaikat és így hitelkeresletüket. Az önkormányzati szféra eladósodása is jelentős, emellett a reform is bizonytalanságot okoz, így új hitelekre ott sem lehet számítani. A hitelállományok leépítése várható.

 

Éves átlagban 5,3%-os, az év végén 5% alatti inflációs ütem várható. A monetáris tanács februárban sem változtatott alapkamatán, bár egy tag már a csökkentés mellett szavazott. Ennek azonban legkorábban az IMF-megállapodás, vagy legalább az EU által hitelesített költségvetési konszolidációs pálya után lehet létjogosultsága. A tavaly kinevezett tagokon keresztül érvényesülő politikai befolyás rombolja a Monetáris Tanács hitelességét, a piaci hozamok a szokottnál erőteljesebben szakadnak el az alapkamattól, s a monetáris politika eszköztelenné, az ország pedig sebezhetőbbé válik. További ingadozások mellett éves átlagban 290 forint körüli árfolyam valószínű. A gazdaságpolitika a jelek szerint ennél nem is akar érdemben erősebb forintot, s inkább a kamatok -ilyen körülmények között mesterséges - csökkentésére törekszik.

 

A befektetők tartós megnyugtatása nélkül nem várható Magyarország kockázati megítélésének javulása. A sikeres állampapír-kibocsátások elfedik, hogy ezzel nagyon drága - hosszabb távon csak magas elsődleges többlet, azaz jelentős további restrikció mellett finanszírozható - forrásokhoz jutunk, illetve, hogy ennek következtében (más tényezőket változatlannak feltételezve) az államadósság szintje továbbra is növekvő. Az IMF-fel történő megállapodás esetén a jelenleginél jóval alacsonyabb kamatszint is elérhető lenne. Az időhúzás gazdaságilag igen nagy károkat okoz (az EU becslése szerint már 2013-ra a GDP 0,5%-ával emeli a kamatkiadásokat).

 

 Ezért a GKI változatlanul úgy látja, hogy a bizalmi válság enyhítéséhez, a gazdasági növekedés feltételeinek javításához az IMF-EU-EKB hármassal kellene megállapodni, s minél előbb, annál jobb. Valójában az IMF-megállapodás esetén lehet kisebb a költségvetési megszorítás. A 2012. évi költségvetés pénzügypolitikai fordulatot jelent, erős restrikció valósul meg, a strukturális hiány a GDP 2%-a körüli mértékben csökken. Az egyenlegjavító lépéseknek azonban csak kevesebb, mint egyharmada származik reformjellegű intézkedésekből. A restrikció fő eszköze az adóemelés, de a kiadások általános visszafogásának is fontos szerepe van. A költségvetés idei bevételeit eredetileg 1,5%-os reál-GDP növekedésre alapozták, ehelyett 1,5%-os visszaesés (a kormány szerint stagnálás körüli állapot) valószínű.

 

Számos bevétel túl-, számos kiadás viszont alulbecsült. A költségvetési törvényhez képest mintegy 500 milliárd forintos elcsúszás prognosztizálható, amiből 200 milliárd forintot fedezhet az Országvédelmi Alap, illetve néhány tétel tervezettnél kedvezőbb alakulása. Így az eredeti és az EU által a túlzottdeficit-eljárás megszüntetése érdekében is elvárt egyensúlyi cél (2,5%-os deficit) tartása kb. 300 milliárd forintos intézkedést követelne. Ha a kormány az általa - és az EU előrejelzés szerint is - vártnál kedvezőtlenebb gazdasági növekedésre tekintettel megelégszik a 2,9%-os hiánnyal (és ezt a nemzetközi intézmények tolerálják), akkor is mintegy 200 milliárd forint körüli, a GDP 0,7%-át kitevő intézkedés válik indokolttá. A GKI előrejelzése szerint ilyen végkifejlet várható.

 

Forrás:GKI