A GKI Gazdaságkutató Zrt. előrejelzése 2011-re

Jegyzet - 2011-06-14

A    magyar    gazdaság    fontos    mutatói    javulnak    a    világgazdasági    válság    enyhülésével párhuzamosan, de a valós helyzet nem jobb, mint a kormányváltáskor volt. A külső konjunktúra eddig kissé kedvezőbb volt a vártnál. A belföldi kereslet visszaesése véget ért. A kormány olyan megszorítások bejelentésére kényszerült, amelyeket ellenzékben, és az elmúlt egy év alatt is el akart  kerülni.

Ezek  a  bejelentések  óvatos  bizalmat  keltettek  a  külföldi  befektetőkben  és  nagy nyugtalanságot az érintettekben. A külső egyensúly tovább javul. Az államháztartás hiánya – az államosított   nyugdíjpénztári   vagyon   nélkül   számítva   –időarányos.

Az árfolyam   és   az adósságkockázati  felárak  visszaerősödtek  a  kormányváltás  előtti  szintre.  Az  elmúlt  év  „nem szokványos  gazdaságpolitikája”  következtében  tovább  gyengült  tőkevonzó  és  növekedési képesség visszaszerzésének mikéntje viszont nem látszik. Az államháztartás strukturális hiánya lényegesen   nő.   A   kisvállalkozások   és   a   középrétegek   pénzügyi   tartalékai   egyre   inkább kimerülnek. A szociális feszültségek fokozódnak.

 

A világ összevont GDP-jének növekedési üteme, mindenekelőtt az ázsiai és a latin-amerikai felzárkózó országok  növekedési  ütemének  mérséklődése  miatt,  a  2010.  évi  4,9%-ról  2011-ben  4%-ra  lassul.  A dinamika  hordozói így is az ázsiai felzárkózó gazdaságok.  Az  EU-ban a szerény mértékű fellendülés folytatódik, a GDP 2010-ben és 2011-ben is 1,8%-kal emelkedik, de Németországban az ütem a 2010. évi  3,7%-ról  2011-ben  2,6%-ra  mérséklődik.  Az  EU-ban  a  foglalkoztatás  csak  lassan  emelkedik,  a bérdinamika  alacsony  lesz,  az  infláció  a  világpiaci  energia-  és  élelmiszerár-emelkedés  miatt  gyorsul (3%-ra).  Az  elmúlt  időszakban  az  EU  jelentősen  elmélyítette  a  közös  gazdasági  kormányzást.

 

Ugyanakkor a válság nyomán az EU-n belüli politikai, gazdasági és szociális feszültségek éleződnek. Az új, valóságos döntési centrumot az Eurogroup és a kívülről csatlakozó országok fogják jelenteni, ebből   Magyarország   rövidlátó   döntése   miatt   kimarad.   A   válság   nyomán   megnövekedett államháztartási  hiányok  csökkentése  elkezdődött,  az  EU  összevont  GDP-arányos  államháztartási hiánya a 2010. évi 6,5%-ról 2011-ben 4,7%-ra mérséklődik. Az amerikai Fed irányadó kamatlába 0% és 0,25% között van, az Európai Központi Banké 1,25%, a hosszú lejáratú állampapírok hozama ennél lényegesen  magasabb.  A  GMU  és  az  USA  rövid  lejáratú  kamatlába  közötti  különbség  2011  első

negyedévében  nőtt,  ez  folytatódik.  Az  euró  erős,  2011-ben  1,4  dollár  közeli  éves  átlagos  árfolyam várható, jelentős ingadozásokkal. A Brent típusú kőolaj hordónkénti ára éves átlagban 110 dollár lesz.

A világgazdasági dinamikát az ennél érdemben magasabb ár érintené érzékelhetően. A nyersanyagok világpiaci ára 2011-ben is (a tavalyihoz hasonlóan) kb. 25%-kal emelkedik. 

 

Májusban idei mélypontjára esett a GKI-Erste konjunktúraindex értéke. Az ipari várakozások két évnyi,   csaknem   töretlen   javulás   után   meglepő   mértékben   romlottak.   Az   építőipar   tartósan   a legpesszimistább  ágazat,  a  várakozások  romlása  májusban  is  folytatódott.  A  kereskedelmi  és szolgáltató   cégek   várakozása   hullámzó,   az   utolsó   hónapokban   inkább   romló   (bár  májusban minimálisan  javuló).  A  Széll  Kálmán  Terv  bejelentése  óta  különösen  látványosan  zuhant  a  magyar gazdaság  kilátásainak  megítélése.  A  foglalkoztatási  hajlandóság  és  az  áremelési  szándék  egyaránt visszafogott.  A  GKI  fogyasztói  bizalmi  index  értéke  a  2010.  októberi  csúcs  óta  lassan,  de folyamatosan csökkent,  márciusban zuhant, majd  májusban folytatódott a lejtmenet. A lakosság saját pénzügyi és az ország általános gazdasági helyzetét is lényegesen rosszabbnak tartja a korábbinál. A lakosság a saját zsebén és a perspektíváin egyre inkább érzi a kettős beszédet alkalmazó politika valós hatásait.  

 

A kormány  tavalyi, tehát 2011-ben  már érvényesülő gazdaságpolitikai lépései  nem segítették a növekedést,  miközben  középtávon  súlyos  egyensúlyhiánnyal  fenyegettek.  A  kormány  erről  a növekedésorientáltnak mondott, de csőddel fenyegető gazdaságpolitikáról 2011 tavaszán a Széll Kálmán   terv,   majd   a   konvergencia-program   bejelentésével   egy,   a   pénzpiacoknak   és   a befektetőknek   jól   hangzó,   adósságcsökkentést   előtérbe   helyező   politikára   váltott.   Ez irányultságában   helyes   fordulat   lenne,   de   nem   került   sor   a   gazdaságpolitikai   váltás deklarálására. Az elgondolások az intézményi és működési reformok helyett túlzottan a szociális transzferek megkurtítására és a klasszikus általános költségvetési restrikcióra koncentrálnak. A megszorítások egy része ésszerűtlen, a hatástanulmányok és az érdekegyeztetés hiányzik. 

 

Emiatt  a  megvalósítási  kockázat  nagy. A  munkára  ösztönzés  helyes  céljából  csak  a  transzferek csökkentése látszik, a foglalkoztatási, oktatási, társadalompolitikai program kidolgozása nem. Paradox, hogy  a  közfoglalkoztatásra  szánt  források  csökkentésével  egyidejűleg  növelik  az  erre  rászorulók számát.  A  kormány  megelégedni  látszik  azzal,  ha  a  munkahely-teremtés  célját  csak  statisztikailag  - például a segélyezettek formális közmunkára kötelezésével - sikerül elérni. Többszázezer, többségében alacsony  képzettségű  inaktívat  kitolni  egy  erősen  túlkínálatos  munkaerőpiacra  biztos  kudarccal fenyeget.  

 Ugyanakkor   a   kormányzat   által   a   különböző   programokban   kilátásba   helyezett egyensúlyjavítás  mértéke  (a  valóban  szerkezeti  változások  és  a  klasszikus  restrikciós-megszorító lépések  együttes  hatásaként)  összességében  meghaladja  a  szükségeset.  Ezért  valószínű,  hogy  a vállalt 2012. évi hiánycél nagyjából elérhető lesz, ha jórészt nem is az állam működését hatékonyabbá tevő  reformok,  a  növekedést  segítő  fejlesztések,  hanem   ehelyett  nagy  arányban  egyoldalúan kényszerítő, kemény - akár az általános leépülést is vállaló - állami fellépés árán. Emellett fennmaradt a   befelé   forduló   nemzeti   gazdaságpolitika.   Mindez   a   már   tavaly   megroppant   jogbiztonság körülményei  között  egy  evickélő,  a  pénzügyi  válságot  elkerülő,  de  érdemi  növekedésre  nem képes  gazdaságpolitikát,  a  társadalmi  feszültségek  éleződését  vetíti  előre.  A  kisvállalkozások terhei emelkednek, a hitelezés szigorodik, a válságadók korlátozzák a nagy cégek aktivitását.

 

Az  ESA  módszertan  szerint  nem  a  költségvetési  törvényben  szereplő  2,94%-os  deficitet  kell  2011-re kimutatni, hiszen a magán-nyugdíjpénztári államosítás egészét 2011. évi (egyszeri) tőkejövedelemként kell  elszámolni.  A  közteher-bevételeknél  (főleg  a  társasági  adónál  és  az  áfánál)  mintegy  150  milliárd forintos   elmaradás   várható.   A   kiadásoknál   végrehajtott   zárolás   ezt   ellensúlyozza.   A   magán-nyugdíjpénztáraktól átkerülő 528 milliárd forint és az EU-támogatások 350 milliárd forintos növekménye lehetővé   teszi,   hogy   az   adócsökkentés   ellenére   a   kiadások   az   adóbevételeknél   sokkal dinamikusabban emelkedjenek. Ilyen lesz (egyszeri tételként) a MÁV és a BKV összesen 400 milliárd forintos  adósságkonszolidációja  és  a  PPP-programok  visszaalakítása. 

A  GKI  végeredményben  2% körüli  többletet  jelez  előre  2011-re.  Ez  azt  jelenti,  hogy  a  magán-nyugdíjpénztári  vagyon államosítása  nélkül  kb.  7%-os  hiány  lenne  a  büdzsében.  Az  Európai  Szemeszter  keretében valószínűleg  elsősorban  a  strukturális  hiányt  fogják  értékelni,  amely  az  egyszeri  bevételeket  és kiadásokat figyelmen kívül hagyja. (Az Európai Bizottság számításai szerint ez a 2009-es 2%-ról 2010-ben 3,1%-ra, 2011-ben 5,2%-ra nő!) Az Európai Bizottság 2011. tavaszi előrejelzése a konvergencia-programban  tervezett  intézkedésekkel  kapcsolatos  megvalósíthatósági  kockázatok,  illetve  többlet kiadási  igények  miatt  3,3%-ra  tette  a  2012-re  várt  magyar  ESA  hiányt,  így  nem  szűnik  meg  a túlzottdeficit-eljárás Magyarországgal szemben.

 

Az  államadósság  2011-ben  a  magán-nyugdíjpénztári  vagyon  államosítása  révén  a  GDP  75%-a  alá csökkenhet.  Enélkül  kissé  tovább  emelkedne.  A  vállalati  államosítások  és  adósság-átvállalások hosszabb távon – a meghirdetett fő céllal ellentétesen – növelik az államadósságot. Az államadósság finanszírozása 2009 nyara óta a piacról történik. (Ugyanakkor az IMF-EU hitelekből korábban létrejött kincstári  tartalék  több  mint  felét  elviszi  a  MOL-tranzakció.  Ez  növeli  a  következő  évek  hitelfelvételi szükségletét a magán-nyugdíjpénztárak államosítása viszont csökkentette azt.)  

 

2011-ben  éves  átlagban  4,2%-os  -  az  energia-,  üzemanyag-  és  élelmiszeráraknál  6-7%-os  -,  az  év végén az áprilisi 4,7%-os csúcsnál alacsonyabb, 4-4,5%-os áremelkedés várható. A Monetáris Tanács politikájában változás nem látható. 2011 első hónapjaiban a kedvező nemzetközi befektetői hangulat és a magyar egyensúlyi helyzettel kapcsolatos pozitív várakozások csökkentették a kamatfelárat, de az még  így  is  nálunk  a  legmagasabb  a  régióban.  A  2010  második  félévi  leminősítések  után  idén felminősítés  (a  negatív  kilátások  stabilra  változtatása)  valószínű.  A  tavalyinál  enyhébb  árfolyam-  és hozamingadozások  valószínűek.  Összességében  a  tavalyi  átlagnál  erősebb  -  a  május  véginél  kissé gyengébb  - 272 forint körüli (260-280 forint közötti)  euró-árfolyam, továbbá a jegybanki  alapkamat 6%-on való stagnálása várható. 

 

A bruttó keresetek 2011-ben 4%-kal - a versenyszektorban a korábban gondoltnál kissé jobban, 4,5%-kal,  a  költségvetésiben  2,5%-kal  -  nőnek,  ami  átlagosan  a  reálkeresetek  2,5%-os  növekedését eredményezi.  A  versenyszektorban  3,5%-os  emelkedés,  a  költségvetésiben  stagnálás  várható.  A minimálbéresek körében mintegy 3%-kal csökken a reálkereset. A jövedelemkülönbségek nőnek. Az inflációt  követve  emelkednek  a  nyugdíjak,  a  családi  pótlék  nominálisan  sem  nő,  a  munkanélküliek támogatása  szűkül,  a  vállalkozói  jövedelmek  talán  1-2%-kal  bővülnek.  Mindezek  összességében  a reáljövedelem    1%-os    emelkedését    eredményezik,    melyet    további    1%-kal    emel    a    magán-nyugdíjpénztárak  reálhozamának  kifizetése.  Az  elvárt  bér  megszűnése,  az  alacsony  jövedelműek foglalkoztatásának   költségesebbé   válása   és   a   magán-nyugdíjpénztárak   ellehetetlenítése   miatt növekszik  a  szürke  jövedelmek  aránya.  Végeredményben  a  lakosság  reáljövedelme  2%  körüli mértékben emelkedik. A háztartások vásárolt fogyasztása csak 1,5%-kal nő. A hiteltörlesztési terhek ugyanis   magasak,   s   a   bizonytalan   jövő   is   tartalékképzésre,   önellátásra   ösztönöz.   Emellett   a többletjövedelem  nagyrészt  a  magas  jövedelműeknél képződik,  akik  inkább  megtakarítanak,  semmint fogyasztásukat növelik. A hitelfelvételi szándék és lehetőség egyaránt szerény. Csökken a hitelkártyák és a mobil előfizetések száma. A nettó megtakarítási ráta elérheti a tavalyi szintet (4,6%). 

 

Bár a foglalkoztatottak száma 2011-ben 0,5-1%-kal nő, a munkanélküliségi ráta legjobb esetben is csak  a  tavalyi  11,2%-on  marad.  A  munkaerő-kereslet  csak  szerény  mértékben  emelkedik.  Markáns bővülés csak néhány feldolgozóipari szakágazatban várható. A beruházásoknál a kétéves visszaesés után  a  stagnálást  alig  meghaladó,  1%-os  bővülés  várható.  Az  egyetlen  dinamikus  szektor  a feldolgozóipar, ezen belül is a külföldi tőkére támaszkodó autóipar lesz. Az üzleti szektorban a bankadó és   a   szigorú   kockázati   limitek   miatt   a   hitelkamatok   magasak,   de   a   nem   exportra   termelő vállalkozásoknak még a drága hitelekhez is nehéz hozzáférniük. Az állami-önkormányzati beruházások szinte csak EU-s forrásokra támaszkodnak, az elnyert pályázati pénzek felhasználása akadozik, ezért itt visszaesés  várható.  A  belföldi  kereslet  szerény  növekedése  is  csak  az  EU-forrásoknak  lesz köszönhető. A lanyha belföldi kereslet tovagyűrűző értékesítési és finanszírozási zavarokat okoz a magyar gazdaságban, különösen a kkv-szektorban, az eddig még talpon maradt cégek körében is. 

 

A  mezőgazdasági  termelés  bővül,  mivel  a  tavalyi  15%-os  visszaesés  után  a  szárazság  ellenére  is némi  emelkedés  valószínű.  A  válság  utáni  helyreállítási  periódus  a  világ  iparában  lassan  véget  ér,  a készleteket  feltöltötték,  a  kapacitáskihasználás  egyre  több  ágazatban  és  régióban  megközelíti  vagy meg is haladja a küszöbértéknek tekintett 80%-ot. Nálunk a termelés még nem érte el a válság előtti szintet, mivel a belföldi értékesítés még csökken. A húzóerő tehát (lassulása ellenére is) az ipari export marad, a termelés összességében 9%-kal nő. Az építőiparban folytatódik az idén hatodik évébe lépő visszaesés  (5%-kal). 

 

A  szolgáltató  ágazatok  alig  fejlődnek,  leggyorsabban  a  részben  exportorientált szállítási és idegenforgalmi ágazat. A hírközlési szektor árbevétele 4%-kal csökken. A kiskereskedelmi forgalom a vásárlóerő szerény növekedése hatására  - négy év csökkenést követően  - mintegy 1,3%-kal, a gépkocsiké ennél jobban növekszik.  A korábbi döntések alapján az üzlethelyiség-piacon idén is voltak  és  lesznek  új  átadások.  Az  iroda-  és  a  raktárpiacon  viszont  csaknem  teljesen  leálltak  a fejlesztések. A használt lakások piaca továbbra is mozdulatlan, az új lakások építése pedig a tavalyi 20 ezerről  tovább,  16  ezerre  csökken.  A  jelzáloghitelesek  helyzetének  könnyítésére  hivatott  rendszer részletei  még  nem  ismertek.  Nem  terheli  meg  durván  a  költségvetést.  viszont  csak  az  adósok  kis részének jelent könnyítést. Valószínű, hogy a valódi cél nem is sokkal több, mint hogy megkönnyítse az eddig is sok kárt okozott moratórium megszüntetését, s elfedje, hogy az egy éves csodavárás alatt semmiféle érdemi változást nem sikerült elérni a hitelesek helyzetében. 

 

A  folyó  fizetési  és  tőkemérleg  aktívuma  2011-ben  is  magas,  a  GDP  3,5%-a  körüli  lesz.  Az áruforgalmi mérleg többlete a 2010. évi 5,5 milliárd euróról 2011-re 5,7 milliárd euróra nő, miközben a cserearányok 1%-kal romlanak. Az ország 2009 nyara óta nem szorul új külső finanszírozásra, csak lejáró hitelei nagy részének megújítására.  A nettó külső adósság csökken. Az adósság a pénz- és tőkepiacokról  finanszírozható,  de  az  IMF-hitelekénél  magasabb  kamatláb  mellett.  A  MOL  orosz tulajdonban  volt  részének  megvásárlása  mintegy  5-6%-kal  csökkenti  az  ország  (33  milliárd  eurós)devizatartalékait.

 

A  GDP  2011-ben  2,5%  körüli  ütemben  nő,  de  az  utóbbi  hónapokban  erősödtek  a  negatív kockázatok.  A  gyorsulás  részben  a  mezőgazdaságból  (a  szörnyű  tavalyinál  jobb  idei  időjárásból) származik, az agrárium és közszolgáltatások nélküli magnövekedés nagyjából azonos a tavalyival. 

 

A kormányzat eddig tett 2011. évi gazdaságpolitikai lépései néhány ponton korrigálták saját, 2010-es  cselekedeteinek  leginkább  csőddel  fenyegető  elemeit.  A  fő  gond   az,  hogy  ugyan  a kormányzat  a  magán-nyugdíjpénztárak  vagyonával  elfedve  idén  mégiscsak  létrehozza  a  tavaly oly  hőn  áhított  7%-os  államháztartási  hiányt,  de  ilyen  rendkívüli  méretű  deficit  mellett  sem gyorsul érdemben a növekedés, nem emelkednek a beruházások, s alig indulnak be szerkezeti-intézményi reformok. Az államadósság egyszeri okokból csökken, tartós egyensúlyjavulás nem történik.  A  perspektívátlanságot  jól  mutatja,  hogy  miközben  Magyarország,  ha  kényszerből  is,  de 2013-tól  teljesítheti  a  (jelenleg  érvényes)  maastrichti  egyensúlyi  feltételeket,  tartósan  az  eurózónán kívül marad. Ezzel egyben kimarad az EU legfontosabb döntési mechanizmusából is.

 

GKI