Százezres tüntetések, égő autók, a tömegek és a az országot hitelező bankok közé szorult kormány. Ez ma Görögország. Ahová nyaralni járunk, jó a tenger és az ott lakók olyan jól éltek. Eddig.
Csak közben a görög exportnak a teljes bruttó hazai összterméken belüli részaránya az uniós és a világátlaghoz képest is rendívül alacsony, nagyságrendileg 19% körüli.
A belső piac nem tartja el az országot. Ott sem tűnt fel senkinek, hogy miből fizetnek 14 havi nyugdíjat fizetnek, az átlagbér 80 százalékát, 35 évi munkaviszony után, amikor Németországban csak 12 hónapra futja, s az átlagbér 46 százalékára, 45 évnyi szolgálat után? Most kiderült (majdnem) minden.
Itt áll az EU egy eurós országgal, amit muszáj megmenteni.
Elviekben lehetséges, hogy a görögök kilépnek az eurózónából, és újból bevezetik a drachmát. Amit egyből és alaposan le kellene értékelni, de érdemben még ez sem segítene a gazdaságon az előbb említett alacsony export súlyarány miatt. Az értékét veszítő drachma nyomán a vállalati szektor által korábban, még euróban felvett hiteleket szinte alig tudnák kigazdálkodni a cégek, vagyis tömegesen mennének csődbe a görög társaságok, ami értelemszerűen csak fokozná a recesszió mértékét.
Az ország esetleges csődje az euróövezet egészét, sőt, a világ gazdaságát rendítheti meg tovagyűrűző hatásaival. De mi lesz a mentőcsomag után?
Ott már nincs választási lehetőség: ott csak a csőd elkerülésének kényszere diktálhat. Bármi áron. Görögország ijesztő példává vált az egész világon.
De mi lesz a mentőcsomag után?