A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szerény véleményem szerint egy hígagyú társaság. Hülyék gyülekezete.
Gondolom, nem sértem meg őket ezzel a kijelentéssel, és remélem, eszük ágában sincs ezért bírósághoz fordulni.
Egyébként meg nem is ez a véleményem róluk, éppen ellenkezőleg! Tudom, hogy rendes, jóravaló emberek, jót akarnak mindenkinek.
Csak jól esik eljátszani a gondolattal. Hogy a szólásszabadság jegyében bármit mondhatok, róluk, vagy bárki másról, és akkor sem esik bántódásom, ha egyébként jó alaposan megérdemelném.
Nekik meg nincs más lehetőségük, ha nem tetszik a véleményem, minthogy fel legyenek háborodva. Védtelenek velem szemben, mert nekem jogom van ahhoz, hogy hígagyúaknak nevezzem őket - nekik viszont nincs joguk ahhoz, hogy elégtételt kapjanak a számukra bántó, sértő, vagy éppen félelmet keltő kijelentésekért.
Ha úri kedvem úgy tartja, akár le is zsidózhatom őket.
Vagy lecigányozhatom.
Hazaárulónak is nevezhetem őket.
Tudom én, hogy a TASZ nem szereti az ilyen kifejezéseket. Sőt, kifejezetten más a véleménye ezekről a dolgokról, mint azoknak, akik az utcán, szószéken, politikai pártok gyűlésein, vagy bármely más helyen előszeretettel gázolnak mások lelkivilágába, de úgy gondolja, akiknek ez a véleményük, azokat is meg kell érteni valahol. Hogy nekik is joguk van elmondani, ha valakit mocskosnak, büdösnek, vagy éppen nemzetietlennek tartanak.
Amióta kitört a rendszerváltozás és tombol a demokrácia, időnként úgy érezzük, hogy a szólásszabadságnak vannak hátulütői.
Jó, hogy van, de néha jobb lenne, ha nem lenne.
Nem mintha azt gondolnám, hogy egy demokráciában nem ez az egyik legfontosabb vívmány. Dehogynem. Csak sajnos vannak más szempontok is - hogy mást ne mondjak, itt van például az emberi méltóság.
Vagyis, hogy nincs itt, mert ma mindenféke ítélkezés úgy kezdődik, hogy az illetékesek azt nézik, hogy nem sérültek-e szabad szólás felkent papjainak a jogai?
Ha sértetlenek, megnyugodnak. Hogy mindeközben egyes emberek, csoportok, közösségek emberi méltósága semmibe van véve, az a jelen gyakorlat szerint nem túlságosan érdekes. El kell viselni, mint sok minden mást az életben.
A rendszerváltozás óta a politikai elitnek csúfolt alakulat többször is nekifutott, hogy történjen végre valami: meg lehessen torolni, ha valakik az utcán forradalomnak, vagy hazafias nekibuzdulásnak álcázva, ordas eszméket hirdetnek.
Ha szószékről antiszemitáznak, utcán cigányoznak, gyűlésen hazaárulóznak.
A magyar országgyűlés – a kormánypártok szavazataival – a napokban elfogadta az un gyűlölet törvényt. Örömre azonban nincs okunk. Akkor sem lenne, ha volna, merthogy normális országokban az ilyen dolgokat nem törvénnyel kell szabályozni. Hanem úgy, hogy a társadalom normális többsége kiközösíti magából azokat, akik semmibe veszik mások méltóságát.
Vannak olyan országok, ahol a köztársaság első embere hajlandó megszólalni, ha ugyanennek a köztársaságnak a második emberét mocskos zsidónak nevezik.
Magyarország ma sajnos nem ilyen ország. Nálunk, a szólás szabadságára hivatkozva büntetlenül lehet másokat aljas módon sértegetni, fenyegetni és megfélemlíteni. Ezért kell – remélhetőleg átmenetileg – törvényileg szabályozni ezeket a dolgokat.
Hogy akit megtámadtak, megbántottak és személyiségi jogaiban megsértették, annak a törvény szerint is joga lehessen védekezni. Hogy ne lehessen a körmendi gyermekgyilkosságot büntetlenül a tiszaeszlári – amúgy száznál is több évvel ezelőtt megdőlt - vérváddal egy lapon említeni.
Ezért lesz a törvény - már ha lesz persze. Mert most a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) nevű szervezet levélben arra kérte a köztársasági elnököt, hogy ne írja alá az országgyűlés által elfogadott jogszabályt, hanem küldje el előzetes normakontrollra az Alkotmánybírósághoz.
Nem tudni, Sólyom László hogyan dönt ebben az ügyben, az meg még ennél is homályosabb, hogyan döntene, ha a TASZ nem írt volna neki levelet.
A TASZ persze annak ír levelet, akinek akar, és azt ír a levelébe, amit jónak lát. Nincs ezzel semmi gond, a demokráciába még az is belefér, ha a demokrácia ellenfeleit bátorítjuk.
Kívánom, hogy soha ne legyen nagyobb baja a TASZ-nak, minthogy én hígagyúaknak neveztem őket.
Bár, attól tartok, még lehet. Mondjuk azt is el tudom képzelni, hogy – a TASZ áldásos működésének is köszönhetően - valamikor jön egy olyan kormány (a Felcsút SE elnökénél is populistább emberekkel) amelyik megunja a demokráciának nevezett maszatolást, és nemes egyszerűséggel, minden komolyabb hivatkozás nélkül, betiltja a TASZ-t és a hozzá hasonló szerveződéseket.
Jó lenne tudni, hogy a TASZ akkor kinek ír majd levelet? Vagy talán még a saját betiltásának is lelkesen tapsolna?
Föld S. Péter