A holding kommunikációja: nulla a köbön

Az ugyanis nem nevezhető kommunikációnak, hogy a járattal kapcsolatos helyi ügyeket szervező cég és a légitársaság közötti kapcsolattartó elmondja, hogy ők is csak találgatnak az okot illetően, majd megjegyzi, hogy nem volt zavartalan a jegyárusítás, s ennek példájaként! máig vitatott, hogy milyen áfa terheli a jegyeket. Majd hozzáteszi: bizonyos forrásokból pedig azt hallották, hogy Németországban kedvező új üzleti lehetőséghez jutott a cég, így inkább oda koncentrálja erőit.

Az egyik  internetes újságban megjelent híradásból az is kiderült, hogy három éves szerződése volt a két társaságnak, továbbá a holding igazgatósági ülésén megbízta a repülőtéri kft ügyvezetőjét: keressen új légitársaságot. Mindezt, hangsúlyozom még egyszer, a járatszervező cég kapcsolattartója közölte laptársunkkal.

Innentől kezdve sorjázhatnak a kérdések.

Mostantól kezdve a Debreceni Vagyonkezelő Holding igazgatósági ülésén  meghozott döntésekről a CívisAir kapcsolattartójától érdeklődjünk?

Ő lett a cég kommunikációs vezetője?

A három évre kötött szerződést milyen feltételekkel lehetett felbontani?

Jogszerű volt-e a légitársaság lépése?

Mi a véleménye a holding igazgatóságának a jegyárak és az utasszám kapcsolatáról?

A holding szerint, hivatalosan, hány utas is volt átlagosan egy járaton?

Ha a jegyek ára miatt volt kevés utas, mit tud tenni a holding az árak csökkentéséért?

Tervezik-e például, hogy a repülőtér forgalmának növelése érdekében meghatározott időre a légikikötőt üzemeltető társaság nem számít fel díjat a menetrend szerinti utasok kiszolgálásért?

Tervezik-e a holding vezetői, hogy egyszer, ráérő idejükben felütik a magyar nyelvű PR kézikönyveket, s kikeresik azt a részt, amelyikben olvasható, hogy miképpen kell ilyen  ügyben – a debreceni repülőtér, s így a város szempontjából: válsághelyzetben – kommunikálni?

Hajdu István