Még meg sem voltak a választások, de már sokan arról beszélnek, hogy milyen is lesz a Jobbik ellenzékben. Mert abban mindenki egyetért, hogy a Jobbik bejut a parlamentbe, s abban sincs vita, hogy a szélsőjobboldali párt ellenzékben lesz.
A Fidesz és szimpatizánsai rettegnek az ellenzékben lévő Jobbiktól, az Orbánékat nem kedvelők pedig kaján örömmel várják, hogy miként megy majd neki Vonáék pártja a kormányzó Fidesznek.
Még Gyurcsány Ferenc is írt erről a blogjában, szerinte a Fidesz tízszeresen fogja majd visszakapni a Jobbiktól azt a sok alávalóságot, amit tőlük kapott az MSZP-SZDSZ kormány.
Ha abból indulunk ki, hogy a Fidesz megérdemelné, amit a volt kormányfő és mások vizionálnak, akkor azt kell mondanunk: lenne rá igény.
Amennyiben azonban a realitásokat vesszük számba, már egészen más a kép. És nem csupán azért, mert a Fideszhez mérhető rámenős, agresszív – fogalmazzunk egyértelműen: demagóg – ellenzéket józan ésszel nehéz magunk elé képzeli.
Erről is szó van persze, a Fidesz ugyanis e tekintetben a világ éllovasa.
Úgyhogy, nem gondolhatja senki, hogy a Tanítvány ne próbálná meg túlszárnyalni a Tanítómesterét, azaz a Jobbik ne követne el mindent, hogy kemény és kérlelhetetlen ellenzéke legyen a Fidesznek.
Ezzel kapcsolatban nem lehetnek és nincsenek is kételyeink. A Jobbik egész eddigi megnyilvánulása a konfrontációra, a jelenlegi rend elutasítására épül, s bár tudjuk, hogy a politikában szinte semmi sem az, aminek látszik, a Fidesszel való ellentéte tényleg valóságos, és már régen túllépett a látszatok szintjén.
Nem kétséges tehát, hogy a Jobbik nem konstruktív ellenzéke akar majd lenni a Fidesznek. Más azonban a szándék, és mások a lehetőségek. Azzal biztosan számolhatunk, hogy a Jobbikos képviselők szájából elhangzanak majd a parlament falain belül még soha nem hallott – és nem odavaló – kifejezések. Még az sem kizárt, hogy ha valami nem tetszik nekik az Orbán-kormány tevékenységében – lesz ilyen jócskán -, utcára viszik az embereiket.
Csak hát, legalábbis a Fidesszel összehasonlítva, a Jobbik eszközei meglehetősen behatároltak. Hiába nagy a hangja a Jobbiknak, az ügyészségről bíróságról, minisztériumokból, csak elvétve landolnak majd a párthoz közeli sajtóban kihallgatási jegyzőkönyvek, munkaanyagok, mindenféle rendű és rangú dokumentumok. Ily módon a Jobbikos oknyomozó sajtónak a Fideszével összehasonlítva, sokkal kevesebb lehetősége lesz az 1998-2002-ben tapasztaltak alapján várható megannyi botrányos ügy megszellőztetésére.
Vagy ha igen, akkor az ügyek végig vitelére. Mert miközben Zuschlag János neve – amúgy joggal – néhány mocskos tízmillió miatt a lopás szinonimájává vált, a Fidesz színekben „induló” Varga Tamás által elsíbolt milliárdok ügyében még nyolc év után sem született ítélet. Sőt, jelenleg azt sem tudni, hol tart az ügy.
Talán majd egyszer, valamikor…
De nemcsak bírósági, és ügyészi hátszél nem segíti majd a Jobbikot. Ha netán mégis találnak valami konkrét disznóságot, nekik nem lesz Magyar Nemzetük, Magyar Hírlapjuk, Echo- és Hír TV-jük, Lánchíd rádiójuk, és főleg nem lesz Helyi Témájuk. Ráadásul nem csak pártsajtóban szenved majd hiányt a Jobbik - ez a hátrány néhány év alatt, szorgos munkával és temérdek, ki tudja honnan szerzett pénzzel, még behozható lenne.
A Jobbik helyzetét is az is nehezíti majd, hogy a pártokhoz nem tartozó kereskedelmi tévék és bulvárlapok sem állnak majd melléjük. Pedig az elmúlt években szinte kivétel nélkül, ezek az orgánumok is a kormány ellen fordultak. Ki saját „jól felfogott igazodásból”, ki szakmai járatlanságból, hozzá nem értésből, míg mások, ki tudja milyen szándékok által vezérelve, de ahol csak lehetett, támadták az elmúlt évek szoclib kormányait.
Jó, az említett kabinetek, talán Bajnaiét leszámítva, tettek is ezért rendesen. És nemcsak azzal, ahogyan a munkájukat végezték. Ezzel is rászolgáltak a kritikák egy részére, de, megfelelő sajtókapcsolatok hiányában még azt sem tudták jól kommunikálni, amit jól csináltak.
A Jobbik nem számíthat ilyen média hátszélre. Vannak persze nekik is újságjaik, sőt, Vona már televíziót is ígért a híveknek, ám mindezek messze nem lesznek olyan hatékonyak, mint amilyen a Fidesszel szimpatizáló sajtó volt Gyurcsány, majd Bajnai idejében.
Ez van, ezt – nem – kell szeretni. Az Orbán Viktor pártját nem kedvelőknek pedig kéretik nem elégedetten hátradőlni. Kéretik nem kaján mosollyal várni, hogy mit kap majd a Fidesz az ellenzékben lévő Jobbiktól.
Sokat kapnak, de nem eleget.
Föld.S Péter