Dühös a mi köztársasági elnökünk, mert azt gondolja, hogy becsapták a boltban. Nem most lett ideges a Legfőbb Vásárló, szegény már évek óta egyfolytában majd megpukkad a méregtől.
Azt nyilatkozta a mi pártoktól független köztársasági elnökünk a legnagyobb ellenzéki párttól nem független Heti Válaszban, hogy három évvel ezelőtt Gyurcsány Ferenc kormánya félretájékoztatta őt a költségvetés számait illetően.
Ő pedig, így e végtelenül karakán ember, nem megy olyan boltba többé, ahol egyszer már becsapták. Tételezzük fel, hogy Gyurcsány Ferenc és kormánya valóban átvágta a gyanútlanul a boltba tévedt puritán embert: nem elég, hogy a parizer végét adták neki, de a dobozos tejen a lejárat dátumát is átírták, ráadásul az akciósan árult sajt is penészesnek bizonyult.
Tekintsünk el attól, hogy a mi köztársasági elnökünk félrevezetéséről szóló állítást ezidáig soha senki még nem bizonyította. Ettől még lehet, hogy így volt. Ha valóban ez történt, érthető, ha Sólyom László megsértődött. Valahol a köztársasági elnök is ember.
Persze, az egyáltalán nem jó, ha egy közjogi méltóság sértődékeny és hisztériára hajlamos. Ha könnyen begurul, kijön a sodrából, és annyira nem lát a dühtől, hogy elveszíti a tisztánlátását.
Sólyom László, mint magánember, bármikor megsértődhet. A sértődés állampolgári jog, mint ilyen, mindnyájunknak jár, nincs olyan törvény, népszavazás sem volt erről, amely tiltaná, hogy bárki bármikor megsértődhessen.
Sólyom Lászlónak, köztársasági elnökként azonban csínján kellene bánnia a sértődéssel. Az ő megsértődése ugyanis nem magánsértődés - ha a mi közpénzből fizetett köztársasági elnökünk meg van sértődve, annak országos a kihatása. Sólyom László megsértődött Gyurcsány Ferencre, valamint annak pártjára és kormányára, ezért úgy döntött, hogy megbünteti a lakosságot. Nem fogott kezet Fekete Jánossal, a nemrég elhunyt, nemzetközi szinten talán legmagasabban jegyzett magyar bankárral. Valljuk be, faragatlanság volt ez a mi köztársasági elnökünk részéréről - ha hívei lennénk a vulgáris megfogalmazásoknak, bunkóságnak mondanánk az ilyet. Rendes magyar demokrata még Simicskával is kezet fog, ha bemutatják őket egymásnak, vagy valamelyikük kitüntetést ad át a másiknak. Még Molnár Oszkárral is kezet lehet fogni. (Akkor is igaz ez, ha Orbán Viktor Mihály mostanában valamiért nem kíván a gumikalapácsos ember fényében sütkérezni, ezért nem veszi át Edelényben a neki ítélt díszpolgári címet.)
A mi köztársasági elnökünkkel flegmán beszéltek az eladók Gyurcsány butikjában, ezért nem szólt, amikor ordas eszmék képviseletében Magyar Gárda néven félkatonai alakulatot hoztak létre, nem messze az ő máskülönben igen kényes ízlésű ablakától. És annyira megbántották a Gyurcsány-plázában ezt a velejéig tiszta embert, hogy még az sem zavarta, amikor Fidesz-közeli pártemberek teljes tizenegy órán keresztül adatokat töltöttek le az ellenlábas politikai párt - értsd: MSZP – szerveréről. Mélyen hallgatott akkor is, amikor a legnagyobb ellenzéki párt prominensei kordonokat bontottak a magyar törvényhozás épületéhez igen közeli Kossuth téren, vagy amikor a legnagyobb ellenzéki pártpolgármestere védelmébe vette a bírósági határozattal lebontásra ítélt, amúgy engedély nélkül állított Turul-szobrot.
Legújabban a pécsi polgármester megy nyíltan szembe a törvénnyel, és a Magyar Köztársaság érdekeivel - a mi köztársasági elnökünkben azonban még mindig az munkál, hogy Gyurcsány bevásárlóközpontjában sokat kellett várakoznia a pénztárnál.
Mindenkivel megesett már, hogy egy boltban csúnyán bántak vele, és ezért úgy döntött, oda többé be nem teszi a lábát. De hogy valaki emiatt oly mértékben duzzogjon, hogy máshol se vásárol semmit - ez még a sokat megélt Harmadik Magyar Köztársaság történetében is különös.
Már a régi, Etelközben tanyázó dakoták is ismerték a közmondást: sértődős ember ne menjen köztársasági elnöknek!
Föld S. Péter írása