Megint lehet aggódni a jövő nemzedékéért. Hogy mi lesz a mai fiatalokkal, ha nem tudnak beszélni. A britek ebben is előttünk járnak, már el is kezdték az aggódást: kimutatták, hogy vészesen alacsony szintre apadt a tinik szóhasználata, az sms-ek chat-ek, közösségi portálok világában egyre kevesebb szó elegendő a számukra ahhoz, hogy kommunikáljanak a társaikkal.
Ez pedig kifejezetten káros, állítják a témában jártas szakemberek. Nem csak azért, mert satnyul a nyelv, hanem mert a fiatalok a saját jövőjüket, munkába állási esélyeiket is veszélyeztetik azzal, ha csupán kevés szót képesek használni.
A kérdéssel már a brit kormány gyermekkori nyelvfejlesztési főtanácsadója - oh, boldog Anglia! – is foglalkozott, megjegyezve, hogy bár a tinik átlagosan mintegy ötvenezer szót ismernek, ám ezek közül csupán nyolcszázat használnak a mindennapi életükben. Márpedig, a tapasztalatok szerint egy angolul tanuló külföldinek is legalább ezer szó ismeretére és helyes használatára van szüksége ahhoz, hogy alapszinten boldoguljon az angol nyelvterületen.
Nyelvész legyen a talpán, aki képes igazságot tenni az egyébként ősidők óta tartó vitában. Arany Jánosnak annak idején állítólag még egymillió magyar szava volt – ám arról már nem tudunk, hogy ki számolta meg ezt, és hogyan.
A történethez hozzátartozik, hogy a nyelv és a kommunikáció angol kutatói sem mind ennyire borúlátók. Néhány nyelvésznek ugyanis, szemben a főtanácsadóval, az a véleménye, hogy a mai fiataloknak igenis megfelelő a szókészletük annak a kifejezésére, ami érdekli őket. A zenével és a divattal kapcsolatos dolgokra például csöppet sem használnak kevesebb kifejezést, mint a náluk idősebbek a politikára. Talán tényleg így van, és a helyzet korántsem annyira reménytelen, mint amilyennek elsőre látszik. Úgy lehetünk ezzel, mint a viccbéli Bübüke, aki miatt az egész rokonság aggódik, amiért elmúlt már négyéves, de egy árva szó nem hagyta el még a száját. Az egyik családi ebéd közben aztán Bübüke váratlanul megszólal: büdös a tojás, mondja.
A család egy emberként ugrik talpra, lapogatják, puszilgatják. Végül az egyik nagymama megkérdezi: Bübüke, te tudsz beszélni? Persze, hogy tudok, elmúltam már négyéves! Hát akkor, idáig miért nem mondtál soha semmit? Mert eddig nem volt büdös a tojás.
Úgyhogy figyeljünk a nyelvre, de bánjunk csínján az aggódással. A szavak a mi beleszólásunk nélkül is tudják, hogy mi a dolguk.
Föld.S Péter