A nyolcmillió koldus országa leszünk

Jegyzet - 2009-05-17

Nem, ez nem tévedés. Azt régen írták, hogy Magyarország a hárommillió koldus országa. Már régen közelítünk az ötmillió koldus országa felé (tessenek olvasni például Ferge Zsuzsa írásait),s haladunk a nyolcmillió felé. Nyugdíj ügyben majd mindenki úgy viselkedik, mintha egy rosszul öltözött büdös koldus állná útját éppen akkor, amikor szépen felöltözve bálba mennének. Megpróbálja kikerülni, vagy lök egy kis alamizsnát.

Egy baj van. A jelen cikket olvasóknak 80 százalékos esélye van arra, hogy két évtized múlva ők lesznek az alamizsnát kéregetők.

 

Addigra ugyanis a mai, állami nyugdíj már régen képtelen lesz a tisztességes megélhetést finanszírozni, és magánnyugdíjról most a mai magyar lakosság egytizede sem gondoskodik.

Ellentétben más, magukat tanácsadóknak nevező, az "észosztó" szerepében tetszelgő, ám írásaikból következtethetően olvasni keveset olvasó „kollégákkal", nem szeretném sokkolni az olvasót 34 ezer forintos nyugdíjjal, inkább egy kis gondolkodásra, gondolatkísérletem követésére késztetnék mindenkit. Ma kis hazánkban az úgynevezett felosztó-kirovó rendszer működik nyugdíj ügyben. A rendszerváltás előtti időszakból származik, ott volt divat: felosztjuk, mielőtt kirónánk bármit is. Ez a rendszer mindenképpen arra a - születése idején helytálló - feltételezésre épült, hogy sokan fizetnek be, sokáig, kevés járulékot,(mert hamar állnak munkába) s kevesen kapnak (mert kevés a nyugdíjasként eltöltött idő) ebből sok járadékot.

 

Félreértés ne essék: évtizedekkel ezelőtt más, tőlünk sokkal fejlettebb, és nyugatabbra fekvő országokban is ez volt a nyugdíjrendszer elve, csak ott hamarább válaszoltak az alábbi kérdésekre:

 

Mi történik akkor, ha kevesen, egyre kevesebben születnek?

Rontja-e a helyzetet, ha az ifjak sokáig „tanulnak" - pontosítsunk: nálunk felsőoktatásinak nevezett intézménybe járnak- s emiatt évekkel később kezdenek el dolgozni?

Mi a következménye annak, ha a munkavállalók kerülőutakat keresnek és találnak, azaz sikeresen bújnak ki a járulékfizetés alól, vagy egyre kevesebben fizetnek egyre rövidebb ideig egyre kevesebb járulékot?

Súlyosbító körülmény-e, ha a polgárok túlnyomó többsége - általában nagyon korán - megszerzi valamilyen jogcímen a nyugdíjjogosultságot?

Megroggyantja-e a nyugdíjrendszert, ha - mert elérték a nyugdíjkorhatárt- egyszerre sokan mennek nyugdíjba?

 

Milyen nyugdíjrendszert kell kiépíteni, ha az "öregségi" nyugdíjba vonulást követően átlagosan hosszú, akár három évtizedet is meghaladó várható élettartamra számíthatunk? Változtat-e a rendszeren, ha alapvető elvárása a nyugdíjasnak, hogy modern fogyasztóként nem kíván lemondani megszokott -évről-évre több fogyasztásra épülő- életnívójáról, vagyis egyre többen akarnak egyre hosszabb ideig egyre több járadékot?

 

Mi történik? A válasz egyszerű: ha kevesebbet kell többfelé osztani, egyre kisebb lehet csak a porció. A nyugdíjak értéke csökken rohamosan, míg végül valóban csak minimális nyugdíjra számíthatnak a résztvevők, ami jó esetben az éhenhaláshoz sok, de a megélhetéshez mindenképpen kevés végállapot.

 

Magyarország nem sziget

 

Van egy nagy baj. Ha nem vették volna észre, a határok kinyíltak. Magyarország nem sziget, s a fiatalok - már akik tehetik- elmennek külföldre dolgozni. Ebből következően még kevesebb az itthon járulékot fizetők száma.

A fenti kérdések majd mindegyik országban érvényesek. Kevesebb gyerek születik Kínában , lesz is nagy probléma évtizedek múlva, de ott nincs állami nyugdíjrendszer. Sokkal tovább élnek az emberek Japánban, érzi is az ország a terhet a versenyképesség csökkenésében. A példákat még lehetne folytatni, de mi a válasz a fenti kérdésekre itthon?

 

Az idősebbek foglalkoztatása segít a gondon?

 

A való világban 45 évesnél idősebben csak a magasan kvalifikált, speciális tudással rendelkező munkaerő képes elhelyezkedni, még akkor is ha nincs válság, hát még most.

55 évesnél idősebb munkavállaló már csak akkor tud munkát kapni, ha kiterjedt és befolyásos kapcsolati hálóval rendelkezik. 60 éves kora fölött az ember gyakorlatilag munkaerőpiaci senkivé válik.

Nézzük a versenytársakat. Határainkon túl elképzelhetetlen erővel nyomulnak a kínai, indiai, pakisztáni, török, s ki tudja, hány további náció sikerre és fogyasztásra éhes huszon- és harmincévesei, sokszor fillérekért: velük akarunk eséllyel versengeni 65 évesen? Emlékezzünk vissza a hajdan nagyhírű magyar textilfeldolgozó iparra, amely - igaz bérmunkában - de szakképzetlen emberek tízezreit ültette varrógép mellé. Az iparág szétverésének a mindenkori kormányok által kötelezően előírt béremelések voltak az első okai, de a következmények, a határainkon túlra vitt megrendelések túl jól teljesültek, s az iparág a korábbinak töredékére zsugorodott. (Javaslom, olvassák el nálunk: mit is írtak az itt élő kínaiak a magyaroknak? Különösen figyeljenek a nyugdíjrendszerről írottakra )

 

A járulékcsökkentés lenne a gyógyír?

 

A most alkalmazott felosztó-kirovó nyugdíjrendszer fenntartása, pontosabban az abszolút minimálisnál tartósan nagyobb nyugdíjak kifizetésének képessége megkövetelné, hogy magas járulékot rójanak ki azon kevesek jövedelmére, akik nem tudnak vagy nem akarnak kibújni e kötelezettség alól. Következésképpen előállt a mai helyzet: megdrágult a járulékfizető munkaerő, emiatt gyöngült a globális versenyképesség. Tételezzük fel, hogy egy kormányzat a járulékok csökkentésére vállalkozik.

Most ne menjünk abba bele, hogy ez mikorra hoz érezhetően változást, mert a csiki-csuki helyzet épp ez: ha a kormány mégsem csökkenti a munkáltatók járulékterheit, akkor tovább csökken a magyar munkaerő és vele a gazdaság versenyképessége. Ha csökkenti a terheket, nagy kérdés, hogy ettől mikorra és milyen mértékben javuk a versenyképesség, de az biztos hogy a felosztó-kirovó rendszer kasszája még nagyobb mértékben lesz hiányos. Azaz még sokkal kisebb torta lesz szétosztva, már ameddig marad még torta.

 

Ha visszaemlékeznek, az elmúlt húsz évben kormányok jöttek és mentek, de egyik sem nyúlt hozzá a fenntartható nyugdíjrendszer kialakításához. Ideje belátni, hogy a négyévenkénti választások politikai kényszere egyszerűen lehetetlenné teszi vagy végzetesen agyonbonyolítja a nagy ellátórendszerekkel összefüggő, mondhatjuk úgy is :a négy évesnél hosszabb távlatú problémák megoldását. Jogos az ellenvetés: másutt is élnek nyugdíjasok, érdemes lenni végiggondolni, hogy a határainkon túli nyugdíjrendszerekből mi használható itthon?

 

A valódi megoldáshoz nem ártana figyelembe vennünk az alábbiakat:

 

Nem lehet magyar megoldást kitalálni egy globális problémára.

Nem lehet jó megoldást találni csak Magyarországon a nyugdíjrendszer problémájára, miután ez az Európai Unióban és a fejlett (valamint a gyorsan felzárkózó) világban mindenütt probléma (vagy egy generáción belül az lesz).

Globális problémára csak globális megoldás található.

A megoldás, amit az emberek - a világ többi részén - megtesznek: takarékoskodnak. Előbb félrerakják ami az általuk elképzelt nyugdíjaskori életnívóhoz szükséges, s a fennmaradó összegből gazdálkodnak.

Mennyi pénzt kell félrerakni, hogyan és mibe fektetni?

Tegyünk a fenti kérdésekhez még egyet?

Mit tehetünk azért, hogy viszonylag sokáig éljünk és öregkorunkban is egészségesek legyünk, ameddig csak lehet?

Ez utóbbi kérdésre sokan az orvosuktól kapják a választ: le kell fogyni, többet sétálni, egészségesebben étkezni, kevesebb húst, több zöldséget enni, és így tovább.

 

Az előbbi kérdésekre adandó válasz még fontosabb, mert jó dolog öregkorban egészségesnek lenni, csak nagyon nehéz pénz nélkül jól élni. Akik hajlandóak feltenni maguknak az előbbi kérdéseket, - azaz mennyi pénzt kell félrerakni, hogyan és mibe fektetni? - azok vagy tudják a választ - ők az elenyésző kisebbség- vagy nem tudják. Nem volt eddig mit befektetni, nem tanulták az iskolában, nem látták otthon, nem néztek utána, nem látták a tévében, stb.

 

Bármelyik válasz elfogadható.... volt eddig. Mert a pénzügyi pestis már terjed.

Erre a kórra a felkészült, független befektetési-pénzügyi tanácsadók tudhatják a választ.

 

Ha az államra számítanak, ne felejtsék el, a mai döntéshozók, akik a jövőbeli nyugdíj ügyében döntenek, addigra már vastag pénztárcájú gazdagok lesznek.(Vagy már ma is azok) Ha rájuk számítanak, ne felejtsék el: mi is történt az országgyűlési képviselők számla nélküli javadalmazásával?

Ha az államra számítanak a jövőben, és semmit sem tesznek ma, akkor úgy döntenek: ki akarják próbálni, milyen lesz szegényen élni! Lehet a nyolcmillió koldus óriási tömegéhez tartozni. Lehet öregen, mélyszegénységben élni. Csak nem érdemes.

xxx

Kínaiak levele magyarokhoz:

http://www.indexdebrecen.hu/index.php?newsId=9006