A XXI. Század Társaság szerdán este vitát rendezett a Pallas Páholyban, két közgazdász fejtette ki véleményét a gazdasági helyzetről. Megjegyzéseket fűztek Gyurcsány Ferenc Megegyezés című dolgozatához, amelynek a műfaját egyelőre nem határoznám meg. Annál kevésbé, mert egy óra múlva maga a szerző is betoppant.
Ezúttal ama politikus képét villantotta fel, aki a kamarillában is otthonosan mozog. A titkos beszélgetéseknek, folyosói susmusoknak, a forgatókönyvszerűen kidolgozott taktikázásoknak több ezer éves hagyományuk van. Akik a hatalmat gyakorolják - vagy szeretnék gyakorolni -, nem úszhatják meg szövetségkötések és -bontások nélkül. Néhány órával a szabaddemokratákkal való tárgyalás előtt kiderült, hogy a miniszterelnök munkaköri kötelességének tekinti a belső viszonyok áttekintését és alakítását, és olykor még élvezi is. Meglepett viszont, hogy miként emlegeti a Megegyezés című írását. Következetesen Papírnak nevezte, amely fülhallomást függetlenedett tőle.
A hivatásos írástudók ismerik ezt az érzést. Úgy foglalható össze, hogy elidegenedik tőlünk a mű, mert a nyilvánosság dimenziójában kötött ki, és olvasóink nem föltétlenül a szándékunkat hüvelyezik ki belőle. A szerint ítélik meg, hogy rokonszenvesnek vagy ellenszenvesnek találják-e a szerzőt. Ebben az értelemben kezdett a Papír önálló életet élni, továbbgondolásra ingerlő, de kellemetlen értelmezések is fűződnek hozzá. Jómagam intellektuális teljesítménynek tartom, egy értelmiségi osztja meg velünk a kétségeit. Műfaját tekintve pedig esszé, vagyis kísérlet a szerző gondolatainak összefogására, a valóság megragadására.
Ami azonban rokonszenves benne, épp az a hátránya. Nekem ugyanis a miniszterelnök ne lamentáljon, ne hezitáljon, ne vacilláljon. Még csak véletlenül se jelentse ki: tulajdonképpen azt kellene csinálnia, hogy…, milyen kár, hogy ezt a körülmények mégsem teszik lehetővé. A lamentálás, a hezitálás, a vacillálás az én dolgom, azért vagyok hatalom nélküli értelmiségi. A végrehajtó hatalom fejétől azt várja a választópolgár, hogy legyen határozott, és adjon egyértelmű programot. Az értelmiségitől meg azt várja a figyelmes olvasó, hogy tűnődjön, töprengjen, tépelődjön, engedje meg magának a habozás, tétovaság, teketóriázás, ingadozás, bizonytalanság luxusát.
Az egyébként izgalmas Pallas Páholy-beli vitából azt a következtetést vontam le, hogy szerencsésebb, ha az esszével inkább a hatalom nélküli értelmiségiek kísérleteznek.
Zöldi László
Forrás:www.klubhalo.hu