A rendőrnek mindent szabad?

Jegyzet - 2006-06-07

Vajon melyik rendőri vezető gondolja úgy, hogy a futballhuligánok megfékezése ürügyén a rendőrnek joga van a munkáját közterületen végző fotóriportert megverni? A jogilag nemlétező „műveleti területen” belül az orvosokat, mentősöket is szabad ütlegelni?

       Újból a kamerák elé kellene ültetni azt a rendőri vezetőt, aki nyilatkozott az ügyben. Az asztal túlsó végére az Amnesty International szakembere mellé az állampolgári jogok biztosát és a rendőrtiszti főiskola tanárait ültetném. Így együtt, kikérdezhetnék a főrendőrt, hol tanulta, hol olvasta, a Magyar Közlöny melyik számában látta azt a jogszabályt, ami a munkájukat végző fotóriporterek verésére feljogosítja a rendőrt?  Melyik örvényben olvasható, hogy a „műveleti területen” a rendőrnek minden műveletre joga van?

     Tágítsuk a kört: ha egy arra sétáló, az életmentésre esküt tévő orvos azonnali beavatkozást végez egy bármilyen okból megsérült szurkolón, őt is megverik-megverhetik? A konkrét esetben mondhatnánk azt is, hogy pechje volt a rendőröknek. Több fotós is ott dolgozott a helyszínen, az egyik segíteni próbált (lefújták), a másik megörökítette, hogy a közelben sem volt randalírozó drukker. A budapesti rendőrfőkapitány közbiztonsági helyettese a Nap-Kelte adásában a tömegoszlatásra hivatkozott, meg arra, hogy a biztonságot „ műveleti területen” nem tudja a rendőrség garantálni.

     Valóban, ha a rendőr veri az egymagában álló fotóriportert, ott nincs (jog)biztonság. Jogbiztonságnak leegyszerűsítve azt nevezzük, ha az állampolgár is, meg a rendőr is tudja, hogy mihez van joga. S ha jogtalan dolgot cselekszik, akár az állampolgár, akár a rendőr, akkor biztosan számíthat következményekre.

       Alkalmatlan rendőri vezetők esetében a felmentés a következmény. Ha nincs egy rendőr sem, aki a felelősségi sorban úgy látná, hogy fel kell mentenie - a történtek miatt -  az alatta lévő rendőri vezetőt, a feladat a belügyminiszterre marad.    

                                                                                                              Hajdu István