Talán azért figyeltem föl a rövid tudósításra, mert a kisgyerekkoromat Kalocsán töltöttem. Laktam is a Duna-menti kisvárosban, meg a nyaraimat is nagyanyám Rokkant-telepi kertjében játszottam végig. A Népszabadság számolt be arról, hogy a helybéli rendőrkapitány belterületen a megengedett ötven helyett egy híján száz kilométeres sebességgel robogott a szolgálati kocsijával.
. Közlekedési beosztottjai bemérték, és az adatokat följegyezték a szolgálati naplóba. Onnan pedig a tetten ért alezredes egyik „jóakarója” kifénymásolta a szöveget, és diszkréten eljuttatta a helyi lap szerkesztőségébe.
Nem firtatom, hogy a közlekedési rendőrök miért mérték be a főnöküket. Azt sem, hogy az egyik beosztott miért fordult a nyilvánossághoz. Még azt sem, hogy a rajta kapott kapitány miért mondta az állománygyűlésen: kár, hogy szabálysértéséről a civilek is értesültek. Sőt azt sem, hogy a megyei főkapitányságon vizsgálat indult - no nem a kalocsai főrendőr ellen, hanem a kiszivárogtató felkutatására. Ezek a mozzanatok fontosak, de eltörpülnek a lényeg: a nyilvánosság értelmezése mellett.
Ha volna egy rendelet, amelynek értelmében a szolgálati naplóban szereplő gyorshajtók automatikusan fölkerülnének az internetre, akkor a belső jóakaró nem csempészett volna ki adatokat, a rendőrkapitány nem sajnálkozott volna, hogy ügye nem maradt házon belül, a megyei főnökség pedig nem nyomoztatna a kiszivárogtató után. Elképzelhető, hogy a száguldó alezredes kitűnő főrendőr, derék családapa, ráadásul talán még a helyi focicsapatot is pártolja. A jelek szerint azonban nyilvánosságszemlélete abban csúcsosodik ki, hogy azt hiszi - legalábbis eddig azt hitte -: felrúghatja a közlekedési szabályokat, ő tehát mindent megtehet a városában, amihez kedve szottyan. A törvény felettiség mítosza dőlt össze Kalocsán, ahogy látom, a megyei rendőr-főkapitányság rosszallása közepette.
Ja, és az illúzióromboláshoz kellett egy lapszerkesztő, aki nyilvánosságot kölcsönzött a leleplezéshez. Véletlenül ismerem, Zs. Kovács Istvánnak hívják. Ügyesen űzi a mesterségét, és valószínűleg szintén derék családapa, esetleg még támogatja is a helyi futballcsapatot. Talán szombat esténként együtt ultizik az alezredessel - borozgatás közben jókat röhögnek, de kínosan kerülik a közös témát. A nyilvánosság kérdésében ugyanis nagyon nem értenek egyet. Nekem jobban tetszik a főszerkesztő álláspontja.
Zöldi László