Napok óta egy videó tartja lázban az országot, mellőzném most a részleteket, mindenki tudja, mi van rajta: egy budapesti középiskola diákja veri a fizikatanárát. Nem nagyon, kicsit. Nem a fizikai erőszak dominál a felvételen, inkább a megalázás megy ezerrel. A tizenhat éves fiatalember előbb belerúg a pedagógusba, majd a teremben lévő csaptelepet kirángatja a helyéről, és ezzel fenyegeti a tanárt.
A csaptelepet azóta már bizonyára visszaszerelték a helyére, és a rúgás sem volt akkora, hogy nagyon fájt volna. Az anyagi kár tehát nem jelentős, a tanár úr azóta felmondott az iskolának, az élet megy tovább, mindig lesz valahogy, mert úgy még soha nem volt, hogy sehogyan sem lett volna.
Közben előkerült egy másik történet is: ez Kaposváron játszódik, főszereplője egy tizenhét éves lány, aki már jó ideje terrorizálja a tanárokat és a diáktársait. Olyannyira, hogy azok sem tudnak tőle tanulni, akiket esetleg okulás céljából küldenek a szüleik az iskolába, és nem képesek tanítani azok a tanárok sem, akik még mindig úgy gondolják, hogy a tudás azért van, hogy átadjuk a következő nemzedéknek.
A kaposvári iskola tehetetlen a tanulónak álcázott terroristával szemben, a tankötelezettséget szabályozó törvény miatt nem lehet őt kirúgni, a lány tanára még nem mondott fel, bár már erősen fontolgatja, hogy 18 évnyi tanárkodás után más kenyérkereső hivatás után néz.
Hányan is elmentek,/ s nem épp a jöttmentek, /hányan a fenébe elrohantak,/ s nem épp a rohadtak. Cseh Tamás énekelte ezt, először vagy harminc évvel ezelőtt, igaz, ő akkor még nem sejthette, hogy valamikor ebben az országban bocsánatos bűn lesz a tanárok megverése.
Gondolom, számos hasonló eset van az országban, néhány csontváz bizonyára kizuhan még a szekrényekből, nem is ezekkel szeretnék foglalkozni, hanem a csaptelepes diák igazgatónőjének nyilatkozatával. Aki a történtekért elsősorban a tanár urat teszi felelőssé, amiért nem tud rendet tartani az osztályban. Meg még a társadalomra is felemelt ujjal mutogat, mert szerinte a társadalom tehet arról, ami az iskolákban történik.
Merthogy a társadalom olyan, amilyen - tudjuk, látjuk mindennap.
Ezúton szeretném közölni a Tisztelt Igazgatónővel, hogy nincsen társadalom. Valahol, elvont fogalmakban persze létezik, a valóságban, a mindennapi életben viszont nincs. Vannak emberek, akik a társadalomnak a tagjai, tűzoltók, tanárok, bárzenészek, kenyereslányok, postások, brókerek és árufeltöltők. Fizikatanárok és iskolaigazgatók. Politikusok és köztársasági elnökök, taláros alkotmányjogászok és bíróságon dolgozó ítészek. Rendőrök és rendbontók, minden rendű és rangú felforgatók.
És, Tisztelt Igazgatónő, ha egy tizenhat éves diák azt látja az országban, hogy a rendőrt büntetlenül lehet köpködni, anyázni és hazaárulózni, feléje Molotov-koktélt dobálni, mert legföljebb pénzbírság a büntetés, vagy még az sem - akkor ő is gond nélkül kiszedheti a helyéről a csaptelepet. És azon se tessék csodálkozni, hogy a tizenhét éves kaposvári tanuló rendszeresen elveszi a társai mobilját, piros festékkel átitatott tamponnal dobálja órán a tanárokat. A tizenhét éves lány csak vette az üzenetet: ha a köztársasági elnök a nemzeti ünnepen csupán a rendőri túlkapásokról beszél, akkor piros színű tamponnal dobálni sem illetlenség.
Vagy, ha a Fővárosi Bíróságon a Magyar Gárda perén ugyanennek a félkatonai szervezetnek a tagjai játsszák az ajtónálló szerepét, és ezt a jelenséget a bíróság vezetői normális és tisztességes üzemmenetnek tartják, akkor miért ne lehetne a tanárt rugdalni, és azzal fenyegetni, hogy majd beküldöm az apámat, aki majd szépen kicsontozza a tanár urat.
Ha a sajtóban a Magyar Köztársaság miniszterelnökét a szólásszabadság megcsúfolásaként szabad elmebetegnek nevezni, akkor azon sem kell kiakadnunk, ha a diák azzal fenyegeti a tanárát, hogy kiszúrja a szemét. Ha a kereskedelmi televízió Fidesz-közeli showmanje alpárian gusztustalanul ízetlenkedik egy ismert politikusnő kárára, ha újkori Svejk-imitátorként leköpheti a kormányfő képét, és ezért senki, magát polgárinak, vagy konzervatívnak mondó ember nem szólal meg, akkor bizony a diákok is joggal érezhetik, hogy helyesen cselekednek, ha videóra veszik a tanáruk megalázását.
Önnek, Tisztelt Igazgatónő egyébként további jó egészséget kívánok, erős idegrendszert és sok türelmet a munkájához, valamint lankadatlan jókedvet és kifogyhatatlan derűt, hogy jókedvűen élje meg a tanári pályafutásából még hátralévő éveket. Gondolom, jól érzi magát az iskolájában, s nem tart attól, hogy legközelebb a csapteleppel majd nem csak fenyegetnek, de ütnek is. Persze, akkor sem lesz nagy a baj, lehet majd megint mutogatni a társadalomra, hiszen a társadalmat mindannyian jól ismerjük, tudjuk milyen: itt lakik a szomszédunkban, vagy éppen eggyel alattunk - a múltkor előttünk állt a postán, éppen egy csekket akart feladni, de egy idő után elunta a várakozást és elment a jó büdös francba.
Föld S. Péter