Állatok

Jegyzet - 2009-02-27
Ezt a jelzőt nem én találtam ki, ezt a kifejezést használták e lap (az Amerikai Népszava. A szerk) egyes olvasói a cigányokra. Nem szívesen venném át rasszisták szóhasználatát, de azok az emberek, akik Tatárszentgyörgyön rágyújtották egy cigány családra a házat, majd a kimenekülőket, köztük egy ötéves kisfiút sörétes puskával agyonlőttek, azok tényleg állatok. Még azt is hozzáteszem, hogy a menekülő kisfiút hátbalőtték.

. Milyen ember az, aki hátba lő egy ötéves gyereket? Azért, mert cigánynak született. Más bűne nem nagyon lehetett szegény párának. El tudjuk képzelni, hogy él egy család. (Most megkérem a rasszistáinkat, felejtsék el, hogy cigányokról van szó. Ettől függetlenül tekintsék őket embernek, akiknek ugyanolyan emberi érzéseik vannak, mint nekik, a felsőbbrendű magyaroknak, akik soha semmilyen bűnt nem követnek el, szemben ezekkel, akik bűnözőnek születnek.) Szóval, képzeljünk el egy családot, akik olyan nyomorban élnek, amit elképzelni is nehéz. Itt nő fel, egy padló nélküli, földes házban egy kisgyerek. Éhezik, fázik. Védtelen, kiszolgáltatott, az apjába és az anyjába kapaszkodik. Ötéves, még nem volt ideje felfogni, hogy milyen istenverte hátrányokkal született ebbe a világba, s hogy esélye sincs arra, hogy ebből valaha kitörjön. Csak odabújik az apjához és az anyjához. Azt látja, hogy a falujában megjelennek egyenruhások, apjától hallja, hogy a Magyar Gárda, akik a hivatalos magyar állami rendőrség díszkísérete mellett verik a bakancsot az utcán, őket fenyegetik és genetikai selejteknek nevezik őket. Beköltözik a félelem a házba. Beleeszi magát a mindennapokba.

 

Aztán jön egy este, amikor igazi klassz magyar faszagyerekek (dehogyis rasszisták, csak jó magyarok, akiknek már elegük van a cigánybűnözésből), odalopakodnak a házukhoz, felgyújtják, és puskával várják a kimenekülőket. Amikor ég a ház, az apa gyorsan dönt, először az ötéves gyereket próbálja menteni. Kinyitják az ajtót, és elkezdenek szaladni. Az igazi erkölcsös magyar, aki utálja a bűnözést, szemben várja őket az ajtónál. Amint kilépnek öt sörétet lő az apa mellkasába. A gyerek látja, hogy az apját lelövik. Akibe eddig kapaszkodott. Akit ugyanúgy szeretett, mint ahogy egy rendes magyar fehér gyerek szereti az apját, ugyanúgy, mintha ő nem is egy genetikai selejt, egy cigány állat lenne, hanem egy ember. Most ez az apja összeesik, és utolsó pillantása még az ötéves gyerekét követi, és talán kiáltja utána, hogy fuss. Fut is a gyerek, de a hazáját szerető, nemzeti érzésű magyar faszagyerek az nem téveszt, az jól lő, mert gyakorolja a Gárdában, és telibe lövi a menekülő ötéves gyerek hátát. Az meghal. Nem tudjuk, hogy az apa látta-e még, hogy a fiacskáját szitává lőtte az igaz magyar csávó.

 

Mindez nem film, hanem valóság. Nem valamelyik elmaradott távoli földrészen történt, nem a középkorban játszódik. Ez a múlt héten történt, Magyarországon, ezt magyar emberek követték el. Le lehet mondani kedves rasszista amerikai magyarok az előfizetést, fel lehet háborodni az irodalmi trágárságon, lehet képmutatóskodni, de én hányok. Mert ez a vég. Szégyellem, hogy magyar vagyok. Szégyellem, hogy ezt az én hazámban meg lehet csinálni. Szégyellem, hogy egy olyan néphez tartozom, amelyik nem képes tűrtőztetni a rasszizmusát, a primitív fajgyűlöletét, nem képes kezelni egy kulturálisan más és anyagilag elmaradott kisebbséget, hogy nem képes civilizált módon élni, hanem gyerekeket öl hitvány módon, este, sötétben, hátulról, a bőre színe és a származása miatt. Hova jutottunk?

Milyen ócska, mihaszna, semmirekellő kormánya van egy ilyen országnak, amelyik nem tudja megkülönböztetni a szabadságot a terrortól, amelyik hagyta, hogy ez az ország idáig süllyedjen? Azt hiszi bárki, hogy ez magától van? Hogy ennek okai a cigányok? Amikor mindenki megmondta, ha nem parancsolnak megálljt a náciknak, öldöklés lesz. És most megmondom, hogy ennek itt nem lesz vége. Magyarország egy véres polgárháború küszöbén áll, és a politikai vezetői ebből semmit nem vesznek észre. A szélsőjobboldal úgy megerősödött, hogy a holokausztot holnap megcsinálnák, ha olyan lenne a külpolitikai helyzet, mint az 1930-as években. Ők égettek gyerekeket. Akik Tatárszentgyörgyön gyilkoltak, ugyanazok, mint akik haláltáborokat üzemeltettek és gázkamrába küldtek embereket. Magyarországon ma ugyanolyan széles bázisa van a nácizmusnak, mint akkor. A jobboldal, a Fidesz hízlalta fel őket, a köztársasági elnök gyalázatos módon fedezett nekik, a tehetetlen és erőtlen Gyurcsány pedig ostobán, ölbe tett kézzel nézte.

 

A magyarok nagyot tévednek, amikor azt hiszik, hogy ez a cigányok ellen van. Ez ellenük van. A cigányok után jönnek a zsidók, a homoszexuálisok, a politikai ellenfelek, majd mindenki. Nevetséges, hogy a magyar rendőrség nem képes felgöngyölíteni egy olyan bandát, amelyik különben látható, egyenruhában menetel. Betiltják és működik. Nem védte meg senki ezt az ötéves gyereket, és a magyarok nagy árat fognak fizetni érte. Van Isten az égben, aki ezt nem hagyja annyiban. Nagyon súlyos lesz a magyarok ítélete. Ez vonatkozik a rasszista amerikai magyarokra is, akik lepedőnyi leveleket irogatnak, amikben azt hajtogatják, hogy a magyarok nem rasszisták, és minden második mondatuk fröcsög a primitív antiszemitizmustól és rasszista gyűlölettől. Szerintük ők vannak többen. Meglehet. De ha egyedül maradok is, akkor sem szegődöm rasszista gyerekgyilkosok ideológiai társai mellé, hogy három újsággal többet eladjak. Mindegyiket odaállítanám az ötéves gyerek nyitott koporsója mellé, hogy meglássa, mi van a szívében. Hogy mit neveznek ők igaz magyar érzésnek.

 

Bartus László