Ha visszagondolunk a gazdasági privatizáció sikeres történeteire, emlékezhetünk arra, hogy a korábbi gazdálkodási, tulajdonosi formát meg lehetett megváltoztatni és sikerült tőkét bevonni. A politikai akaraton túl érdekeltséget kellett teremteni a belül lévőknek is a változtatásban. Ez (is) hiányzik az egészségügyi reformban.
A gyökeres átalakítások szükségességét egyetlen orvos sem vitatja. A módon van a vita. Az előbb említett érdekeltség lehet például az is, ha az orvosok a kórházprivatizáció keretében tulajdonossá válhatnak. Ennek egyelőre jogi és pénzügyi akadályai is vannak, hiszen az egészségügy diplomásainak döntő hányada - inkább 80, mint 90 százaléka – nem rendelkezik a tulajdonossá váláshoz elegendő tőkével.
E megoldás nagy veszélye, hogy a jelenlegi állapotok konzerválódhatnak. Az orvosok közül mindig is a hálapénzből nagyobb jövedelmet szerző réteg volt évtizedeken keresztül érdekelt abban, hogy ne valósuljon meg semmiféle reform. Ez a csoport csak akkor lesz partner, ha esélyük marad a megszokott szintű jövedelemforrás megtartására. Mint a magyar földesurak a 19. század elején, úgy ragaszkodnak napjainkban az egészségügy földesurai a funkciójukból következő, vagy már megszerzett jogaikhoz.
Az egészségügy földesurainak privilégiumait csak akkor lehet megszüntetni, ha az egészségügy robotosait bevonják az átalakításba, s nekik is új lehetőségeket kínálnak fel. Nem tiltani kellene a magánpraxist, hanem támogatni, bővíteni egyúttal átláthatóbbá tenni. Olyan helyzetet kellene teremteni, ahol nem maradhat következmények nélkül, ha egy kórházból úgy penderítenek ki évek óta ott működő magánpraxist, hogy helyére a kórházi vezetéssel mélyebb barátságot ápoló orvos ugyanabban a rendelőben folytatja, ugyanabban az időben, csak a névtáblát cserélik a kórház falán.(Az eset megtörtént, épp Debrecenben)
A világért sem szeretném a példákat sorolni, csak összegezzük: a kormány kevesebbet akar finanszírozni, mert nincs rá pénze. A betegek jobb ellátást szeretnének, s nem a hálapénzek zsebbedugós hagyományának folytatását, az orvosok 10-20 százalékának nem győzték meg, miért is lehet nekik jobb egy átalakított rendszer, s az orvosok 80-90 százaléka meg robotol, de senki nem közölte velük: lehet hogy lesz jobbágyfelszabadítás.
Hajdu István