Az elmúlt hét év: Magyarország számokban 2010 – 2016 ( 5.rész)
Korrupcióérzékelési index
2009-ben 46. hely; 2015-ben 50. hely
Ennél Szaúd-Arábia, Botswana, Katar és régiós társaink négyötöde is kevésbé érzi korruptnak kormányát.
Környezetvédelem
E terület iránt ilyen kevés érdeklődést nem mutatott még egy kormány sem. A globális felmelegedés napról-napra súlyosbodó problémájára az Orbán-kormány első válasza az volt, hogy megszüntette a környezetvédelmi minisztériumot, majd azon kevés konkrét ígéretéből, amit a választások előtt tett ezen a téren – többek közt a zöld bank létrehozása – nem teljesített semmit. Időközben sikerült a „fakivágás kormányának" dicsőségét is megszereznie, mert ilyen sok fát, mint az elmúlt hét évben, talán soha nem vágtak ki – és terveznek kivágni – Budapesten. Továbbá a világ talán egyetlen olyan országa vagyunk, ahol adót vetettek ki a napelemekre, miközben minimum az éves magyar GDP 10%-ának megfelelő hitellel – ha nem többel – adósítjuk el magunkat Paks 2-vel egy huszadik századi technológia kedvéért, ami ráadásul teljesen biztos, hogy soha nem fog megtérülni.
Közben minden zászlólengetés és szabadságharc ellenére a magyar gazdaság külső kitettsége nem csökkent egy jottányit sem. És itt nem elsősorban az államadósság devizában denominált részének a súlya fontos elsősorban, vagy a GDP 200 százalékát meghaladó export-import volumen, hanem az, hogy az exportunk, a hozzáadott értéket hordozó Magyarországon gyártott termékek kevesebb mint fele magyar. Más szóval a hozzáadott érték több mint 50 százalékát a külföldi tulajdonban lévő vállalatok állítják elő Magyarországon, ami egyedülálló az Európai Unióban. Ezek után nem meglepő, hogy az ideérkező vállalkozásfejlesztésre szánt uniós pénzeket – miután kihasította belőlük a saját jelentős szeletét a kormány – majdnem 70%-ban külföldi multik nyerik el.
A külföldi vállalatok és befektetők ilyen szintű befolyása még régiós szinten is kiemelkedő, pedig Kelet-Európában mind ugyanabban a csónakban evezünk, amit a szakirodalom csak függő piacgazdaságnak hív. Azaz, gazdaságaink teljes egészében a nyugati befektetésektől függenek. Ez Magyarországon különösen igaz az idetelepülő autógyártásra, mert az a magyar export több mint húsz százalékáért felelős, és ez a helyzet 2000 óta változatlan. Eközben a Fidesz vezető politikusa azt mondja, hogy nincs mit tenni, mert „Magyarország determinált ország, itt nem lehet másmilyen gazdaságpolitikát folytatni". Pedig éppen az Orbán-rendszer mutatta meg, hogy mennyire lehetne. Az elmúlt ötven év egyértelmű gazdasági fejlődésén átment országok, mint Dél-Korea, Tajvan vagy Szingapúr mind jelentős állami segítséggel jutottak oda, ahol ma tartanak. A Samsung, az LG vagy a Hyundai nagytőkéseit nagymértékben támogatta az állam, de cserébe exportelvárásokat támasztott feléjük, így folyamatosan kénytelenek voltak költeni az innovációra. Időközben elterjedt az a nézet, hogy a nemzetközi szabályok ellehetetlenítették az ilyen típusú állami beavatkozásokat, ugyanakkor láthatjuk, hogy az Orbán-rendszer minden további retorzió nélkül támogathatja saját nagytőkéseit. A probléma azonban az, hogy innováció helyett csupán politikai lojalitást vár el. Hiába hivatkozunk rájuk mintaként, nem alkalmazzuk a kelet-ázsiai modellek főbb összetevőit.
A fenti adatok fényében talán nem meglepő, hogy soha ennyien nem akartak még kivándorolni azországból. Eközben a középosztály erodálódik, és egyre nőnek a vagyoni különbségek a leggazdagabbak és a legszegényebbek között.
Pedig pénz lenne, eddig 300 milliárd forintot költetett az állam a cégekkel és további 100 milliárdokat saját maga (azaz mi) focira. Összességében négyszer annyit költünk a miniszterelnök hóbortjára, mint útfelújításra, miközben egyre csak csökken a nézőszám. Vannak egyéb félrement költéseink is, eddig ugyanis a Matolcsy György vezette MNB 250 milliárd forintot tolt be kétes értékű alapítványokba és költött műkincsekre. Emellett 850 millió forintba került a szintén soha meg nem térülő felcsúti kisvasút és 6,7 milliárd forinttal támogattuk meg Andy Vajnát a TV2 megvételében. Ha már Andy Vajnánál tartunk, érdemes kiemelni mind közül a legnagyobb tételt, ami ellen semmit nem tett a kormány: az offshore-t. Sőt inkább Magyarország is ebbe az irányba mozdult el. Pedig egy alig pár éves tanulmány szerint, forintban szinte kifejezhetetlen összeg, 247 milliárd dollárnyi adózatlan jövedelem hagyta el az országot az elmúlt évtizedekben. Ezzel az offshore-on a második legtöbbet vesztő ország vagyunk európai szinten.
Mi következik mindebből?
A számokat elnézve a kormány igazán komoly sikereket 2010-hez képest elsősorban az államháztartás és az államadósság terén tudott felmutatni. Esetleg a GDP-növekedést lehetne még idesorolni, de azt elsősorban az uniós beruházások felpörgetésének köszönhetjük, és nem annak, hogy a honi gazdaság elkezdett jobban teljesíteni. Sőt a termelékenységünk 2008 óta stagnál.
A társadalmi egyenlőtlenségek azonban drámaian nőttek e hét év alatt. A rövid távon kedvező gazdasági makroadatok hosszabb távú fenntarthatósága pedig valószínűtlen, elsősorban azért, mert a magyar társadalom humántőke-mutatói jelentősen romlottak a drámaian alulfinanszírozott állami alrendszerek (egészségügy, oktatás, szociálpolitika, közösségi közlekedés) miatt. Ahogy a növekedést jelentős mértékben az uniós pénzeknek köszönhetjük, úgy a rövid távú egyensúlyt a hatalmas megszorításoknak. Egyik sem fenntartható.
Nem is az elkeserítő adatok a legfélelmetesebbek – azokat helyre lehet hozni jó kormányzással – hanem, hogy mennyire egyszerű volt ezeket a számokat megtalálni az interneten. Bárki számára elérhetők, a tanulságuk pedig elég egyértelmű.
Forrás:
Szerző :Veres Máté (GKI)