Kormánypárti politikusok beszélgetésének voltam akaratlanul is a fültanúja néhány hónapja: egymással vitatkoztak arról, hogy miért kell(ene) más megyébe is kerülnie regionális szervezeti központnak, még akkor is, ha Debrecenben jobbak a technikai feltételek. Az ÁNTSZ esetében egyéb érvek is vannak: a szakmai munka színvonala.
Köztudott az országban, hogy ahány vármegye van, annyi ÁNTSZ vár van az országban. Egyes jogszabályokat a helyi sajátosságoknak megfelelően értelmeznek, pontosabban az adott ügyben eljáró tisztiorvos véleménye a döntő. Aki volt katona ismeri: mindig az utolsó parancs érvényes. A hatósági eljárásokban döntő többségében a - jobb esetben a helyszínre valóban kilátogató - tisztiorvos adja ki az utolsó parancsot.
Néhány esetet felidéznék a legutóbbi időszak helyi gyakorlatából.
Első eset:
Vásári körülmények között működő kereskedelmi egység bérlőváltása: az ÁNTSZ részéről más volt a helyszínen, majd más írta alá-ű az elutasító határozatot. Amúgy mellékesen : aki nem látta az egységet, de határozott az ügyben, nem fogadta el, hogy az ÁNTSZ érvényes engedélyével rendelkező beszállító továbbra is árut szállítson az üzletbe.
Az új bérlő hivatalos, ajánlott levelére hetekig nem reagált az ÁNTSZ, majd a törvényhelyekre való hivatkozással tűzdelt, paragrafusokat szó szerint idéző levél sorsa- netán válasz - után érdeklődésre azt mondta a felügyelő, hogy neki ne irkáljanak levelet, csinálják meg, amit az előző levelében előírt.
Második eset:
Néhány négyzetméteren működő melegkonyhás büfé egy nagyvárosban. Egytálételek fogyaszthatóak állva. Az egység lepusztult, ha más megyéből jönne egy ellenőrzés, azonnal bezárathatná, annyi a szabálytalanság. Ám nem zárják be. A bérlőnek egy nyugdíjas a tanácsadója, aki az ÁNTSZ-től ment nyugdíjba. HACCP rendszer kiépítve nincs, mert a tanácsadó ezt javasolta. Állítólag kapott egy levelet a bérlő, hogy majd a jövő év végén bezárathatják az egységet, ha nem lesz korszerűsítés. A tulajdonost, akinek a hozzájárulása nélkül nem mehet a felújítás, elfelejtették értesíteni.
Harmadik eset: vidéki sörözőhöz nem tartozó, ám azzal határos kertben mulatságot tartanak. Szabályosan bérbe veszik az udvart a tulajdonostól. A bográcsos főzést meglátja a helybéli vendéglős, aki egyből feljelentést tesz az illetékes ÁNTSZ-nek. A másnap helyszínre érkező felügyelő konstatálja, hogy az előző napi udvari főzés tányérjait az egység egyik raktárában tárolják ( Eleredt az eső, megkérték a söröző tulajdonosát, engedje már meg, hogy ott hagyják, majd másnap elviszik.)
A százezer fölé ugró büntetés indoklásában írva vagyon: a söröző melegkonyhás egységként üzemel!
Fenyegetődzés történik még a söröző bezárásáról, s a ki tudja miért oly buzgó büntetési kedv csak a fellebbezés után mérséklődik, amikor kiderül, hogy az állítólagosan melegkonyhás egységben egyetlen villamos vagy gáztűzhely, de még egy mikrohullámú sütő sincs.
Folytassam: hetekig tudnám. A kereskedelemben, a vendéglátásban dolgozók ismerik az ilyen és ehhez hasonló eseteket. Csak csöndben maradnak. Mert az államilag kiépített ÁNTSZ rendszerében nincs kiépített garanciája annak, hogy nem éri retorzió azt a vendéglőst, vagy kereskedőt, aki meg mer szólalni.
Az átszervezés során alán erre is figyel valaki. És akkor tökmindegy lesz, hogy hol található a regionális központ. Bárhol lehet Magyarországon, csak a jogszabályok egységesen értelmezve legyenek végrehajtva, s a törvény Debrecenben is az legyen, ami Szolnokon.
Hajdu István