Az ötödik

Jegyzet - 2007-06-03

Nyugi, ez nem egy újabb krimi címe, ez a valóság. Ma Magyarországon minden ötödik beteget félrekezelnek az egyébként nagyon nem szimpatikus egészségügyi miniszter szerint, azaz minden ötödik páciens is azért hal meg, mert pechjére orvoshoz ment.

Itt állunk mi, beteg magyarok, a kormányzat és az egészségügyi lobbi közé szorulva, s miközben ők lőnek egymásra, mi pusztulunk.

Először akkor kezdtem gyanakodni, hogy a doktorbácsik mégsem tudnak mindent, amikor - hat éves koromban – hazajött édesapám, s megmondta, hogy velünk lakó nagyapám már nem jön vissza a kórházból, mert a jó veséjét tükrözték meg, és emiatt meghalt. Következett a nagynéném, akin nem segített a penicillin….

Fiatal újságíróként megkerestek orvosok, hogy segítsek: nem tudnak elrepülni kongresszusra, mert a prof nem engedi őket…..

 Az akkoriban még nívós újságnak számító Hajdú-bihari Napló cikkét más lapok is átvették, s a MALÉV ingyen repülőjeggyel oldotta meg a problémát. (Az már csak természetes következmény volt, hogy a nagyhatalmú professzor évekig átnézett rajtam, de ez akkoriban is dicsőségnek számított)

A példákat sorolhatnám, de sorolják az orvosok is. Évek, évtizedek óta hallom a más orvosok szakmai hibáit, a halálos tévedéseket. Kosárlabdázás után, csak úgy, találkozva, baráti társaságban, orvosnál járva zúdulnak rám a borzasztóbbnál borzasztóbb esetek.

Mi változott? Az hogy eddig ezeket hallottam, mert elmondták az orvosok, most meg hivatalossá lett téve.

Az egészségügyi reform elmúlt egy évének legfőbb célkitűzése a befolyásos érdekcsoportok – elsősorban a gyógyszerész, az orvos és a gyógyszerforgalmazó lobbik - erejének letörése volt. A cél jó, de minden lehetséges eszközzel, többek között kommunikációs offenzívával is harcolni azt jelenti, hogy a mellékhatások felmérése egy orvos-miniszter számára is kötelező lenne.

A maradék bizalom is elvész ugyanis. Orvos és beteg között elsősorban bizalmi és hatalmi viszony áll fenn: A beteg bízik abban, hogy az orvos birtokában van annak a tudásnak, ami sokszor a paciens életét, vagy halálát jelenti, s ha egyszer a betege lett az orvosnak, akkor a hatalmába került.

Félreértés ne essék: a bizalom évtizedek óta tartó foszlásáért elsősorban az orvostársadalom felel, legyen szó hálapénzről, műhibákról, emberileg és szakmailag alkalmatlan gyógyítókról, s arról az irgalmatlan összetartásról, ahogyan a doktorok mentik egymást, ha baj van.

Az egészségügyi reformnak nevezett intézkedéssorozat legnagyobb hibája épp az, hogy nem okozott minőségi javulást. Nem változtatott a feudális rendszeren, nem szűrte ki az alkalmatlanokat.

Ha ezt tette volna, a lakosság széleskörű egyetértése kísérné a megszorítócsomagot, mert az emberek azt látnák, hogy kevesebb fehérköpenyes, de aki maradt: az igazi orvos, bizalomra méltó, gyógyító ember.

Hajdu István