A panasz szerint a gyömrői rendőrőrsön bántalmazták is, ezt azonban sem ott, sem a felettes kapitányságon, sem a Pestvidéki Nyomozó Ügyészségen nem vizsgálták ki megfelelően.
Az alapvető jogok biztosa és helyettese az esettel kapcsolatos dokumentumokból megállapította, hogy a panaszost az ellenszegülése – a házkutatás akadályozása – miatt állították elő. Ez azonban a törvény szerint nem előállítási ok. A panaszos ellenszegülését a testi kényszer és a bilincs alkalmazása már megtörte, a bilincset el is távolították róla, a házkutatás folytatásának így nem volt további akadálya. Mégis előállították, bár tanúként és nem gyanúsítottként hallgatták ki. Tanúnak viszont később is beidézhették volna, a panaszos előállítása ezért az ombudsman álláspontja szerint nem volt jogszerű.
Az előállítás végrehajtásáról szóló rendőri jelentés "nyilatkozat" részében a panaszos kijelentette, hogy sérülései a rendőri intézkedés során keletkeztek és orvosi ellátást nem kapott.
Ezt a nyilatkozatot azonban sem a gyömrői rendőrőrs parancsnoka, sem a Monori Rendőrkapitányság vezetője nem vette figyelembe, amikor kivizsgálta a történteket. Az őrsparancsnok ráadásul – az iratokkal ellentétesen – azt írta a jelentésében, hogy a panaszos úgy nyilatkozott, hogy nem keletkezett sérülése. Az idős ember a fájdalmai miatt még az előállítása estéjén felkereste az orvosi ügyeletet, másnap reggel a sebészetet, majd a háziorvosa mentővel Budapestre, a baleseti központba szállíttatta, ahol öt napig kezelték.
Az ombudsman a nemzetiségek jogainak védelmét ellátó biztoshelyettessel közös jelentésében megállapította, hogy a gyömrői rendőrőrs munkatársai súlyosan megsértették a panaszos személyes szabadsághoz és emberi méltósághoz való jogát. A jogsértéseket, illetve mulasztásokat sem a parancsnok-helyettes, sem a parancsnok nem észlelte, sőt a jelentéseikben az iratokkal ellentétes állításokat fogalmaztak meg. A biztos felkérte a Pest megyei rendőrfőkapitányt, gondoskodjon arról, hogy az irányítása alá tartozó rendőri szervek az előállításokat a jogszabályi feltételek betartásával hajtsák végre, és a rendőri bántalmazásról szóló bejelentések kivizsgálása mindig a lehető legalaposabban történjen.
A Pestvidéki Nyomozó Ügyészségen 2012 májusában indították a büntetőeljárást, de hét hónapig semmilyen nyomozati cselekményt nem végeztek, a sértettet pedig csak kilenc és fél hónap múlva hallgatták meg.
Az idős ember vallomása szerint az őt előállító egyik rendőr és egy civil ruhás nyomozó megütötte, az ütésektől a székek közé esett, a földön még bele is rúgtak. A rendőrök közül mégis egyedül az akkori parancsnokhelyettest hallgatták ki tanúként, azokat viszont nem, akik a panaszost előállították. Az elsőfokú határozattal 2013 októberében megszüntették a nyomozást, azzal az indoklással, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a panaszos sérüléseinek egy része a jogszerű rendőri intézkedés során keletkezhetett és a szakértői vélemény nem tudta megerősíteni a sértett vallomását.
A látleletek ezzel szemben nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket rögzítettek. Az igazságügyi orvosszakértő szakvéleménye kiegészítésében egyértelműen leírta, hogy a zúzódások ütésektől, ütődésektől, esetleg kis erejű rúgásoktól is származtathattak, és nem zárható ki az sem, hogy akkor keletkeztek, amikor a sértett a két szék közé esett. Az ombudsman szerint a szakvéleményben foglaltak teljes mértékben alátámasztják a sértett vallomását. Az elsőfokú eljárás, illetve határozat hibáit, az iratokkal ellentétes megállapításait a másodfokon eljáró főügyészség sem korrigálta.
Az ügyészség eljárásának vizsgálatára nem terjed ki a biztos hatásköre. Az ombudsman ezért a legfőbb ügyésznél kezdeményezte a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás gyanújának kivizsgálását, mert – bár az eltelt idő jelentősen megnehezíti a bizonyítást – szerinte a nyomozó ügyészség súlyosan megsértette a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogát. A panaszossal szemben foganatosított rendőri intézkedések, valamint az ügyészségi nyomozás során ugyanakkor nemzetiségi hovatartozás miatti diszkrimináció nem merült fel – tisztázta az alapjogi biztos és helyettese a közös jelentésben.
Az ombudsman egy további problémát is észlelt. Rendelet írja elő, hogy a rendőrségen minden sértett figyelmét fel kell hívni az áldozatsegítés lehetőségére. Az alapvető jogok biztosa szerint nem felel meg a tisztességes eljáráshoz való jognak, hogy a nyomozó ügyészségekre ez a szabály nem vonatkozik. Székely László felkérte a legfőbb ügyészt, hogy a Közigazgatási és Igazságügyi Hivatallal együttműködve teremtse meg a tájékoztatás feltételeit.
Kiadó: Alapvető Jogok Biztosának Hivatala
OS