2013-ban jelentősen nőtt a keresetek reálértéke az előző évhez képest, amelyben nem kis szerepe van az oktatási és az egészségügyi béremelésnek. A versenyszféra hozta szokott formáját, így minden jelentősebb ágazatban volt reálkereset emelkedés.
Ugyanakkor a keresettömeg bővülését fékezte a létszámvesztés, illetve a dolgozók egy részének részmunkaidőssé válása. Így az egy főre jutó keresetemelkedésnél kisebb lett az összes kereset tömegének gyarapodása. Ez a kiskereskedelmi forgalom alakulásán is tetten érhető.
Emellett az elért nettó keresetek egyre szélsőségesebben szórnak: 20%-kal az átlag alatt keres (ez havi 120 ezer Ft alatti nettót jelent) a foglalkoztatottak 2/3-a, míg 20%-kal az átlag felett 17%-uk (ez 180 ezer Ft feletti havi nettónak felel meg). Az előbbi csoport az összes kereset 31%-át birtokolja, az utóbbi annak 42%-át szerzi meg. Ha kissé távlatosabban tekintünk a keresetek alakulására, akkor azt láthatjuk, hogy 2008 óta a versenyszférában összesen 9%-kal (évi 1,5%-kal) emelkedett a keresetek reálértéke (a gyermekek utáni adókedvezmények módosító hatásával számolva összességében ennél kissé jobb a helyzet, igaz, mivel a levonható összeg értéke nem változik, ezért azoknál, akik maximálisan kihasználják a lehetőséget, valójában mérsékeltebb a nettó tényleges reálkereset bővülése).
Az állami-önkormányzati szféra alkalmazottai kevésbé voltak szerencsések. A közigazgatás, védelem, kötelező társadalombiztosítás területén 5%-kal, az oktatás területén 6%-kal, míg a humán egészségügyi és szociális ellátás ágazatban egyenesen 15%-kal kevesebb pénzt vihettek haza a dolgozók, mint változatlan árak mellett 2008-ban.
Ugyanakkor az említett ágazati statisztikai átlagok ebben az időszakban - az egykulcsos SZJA bevezetése miatt – a szokásosnál sokkal jobban eltérő irányú és dinamikájú egyéni reálkereset változások eredőjeként jöttek ki. Ha 2010-hez viszonyítjuk a 2013-as kereseteket, akkor a versenyszféra továbbra is őrzi előnyét (6%-kal nagyobb a keresetek vásárlóértéke, mint 2010-ban volt). A közigazgatás, védelem, kötelező TB területén alig érzékelhető, 1%-os reál keresetemelkedés ment végbe, ugyanakkor a nagymértékű, választások előtti bérrendezés ellenére az oktatási szféra keresetei 4%-kal, a humán egészségügy, szociális ellátásé pedig 13%-kal maradnak el a 2010-es értéktől reálértelemben.
Ha a közszféra és a versenyszféra béreit egymáshoz hasonlítjuk, akkor azt láthatjuk, hogy a kiemelkedően jól fizetett köztisztviselők kereset előnye tovább zsugorodott (2008-ban közel 28%-kal volt nagyobb a keresetük, 2013-ban már csak 11,5%-kal). Az oktatásban az előnyből hátrány lett (2008-ban csaknem 5%-kal voltak magasabbak a keresetek, 2013-ban viszont már 10%-kal alacsonyabbak lettek a versenyszféra átlagához képest). A humánegészségügy, szociális ellátás már 2008-ban is elmaradt a versenyszférától a keresetek szintjét tekintve (-1%), 2013-ra az eltérés 23%-ra nőtt!
Összességében megállapítható, hogy a választási béremelések csak arra voltak elegendőek, hogy megállítsák a közszféra dolgozóinak pozíció romlását, valós felzárkózás ezek révén egyelőre még nem történt. Az oktatási szférában, amennyiben a bejelentett további béremelések megvalósulnak, elérhető lesz, hogy 2016-ra a 2010-es szintre térjen vissza a keresetek versenyszférához viszonyított szintje, a humánegészségügy, szociális ellátásban ehhez csaknem 50%-os béremelésre lenne szükség. Ennek fedezete nem látszik, így jó eséllyel további létszámvesztés elé néz ez az ágazat, ami növekvő várólistákban fog lecsapódni.
GKI GAZDASÁGKUTATÓ ZRT.