A politikusok igyekeznek jóban lenni a rendőrökkel. A helyi politikusok a városi kapitánnyal, a megyeiek a rendőrfőkapitánnyal, időnként és helyenként nagyobb városok polgármesterei is bratyiznak a rendőrfőkapitánnyal. Sosem lehet tudni. Láttam már olyan báli ültetést, ahol a sok rendőrségi üggyel küszködő polgármester nem a bált rendező szervezet elnökével ült egy asztalnál, hanem a frissiben kinevezett rendőrfőkapitánnyal.
A legfelsőbb szinteken már nagyban megy a játék. Ott a politika megpróbálja azt a látszatot kelteni, hogy nekik csak alárendelt a rendőri vezető, valójában eléggé rövid pórázon vannak főrendőreink, miniszterelnöktől függetlenül.
A pórázon tartott rendőri vezetők a problémák eltussolásában érdekeltek, s nem a bajok megoldásában. A székek megtartásának fontossága eltörpíti a problémák megoldásának igényét.
A kivárási politika, a majd csak lesz valahogy elvének érvényesülése járványszerűen terjed az állományban, miközben az elvárás: hozni kell az eredményeket.
Következmény: a rendőrök egyre jobban hisznek abban, hogy összetart mögöttük a testület, hiszen ők is fedezik a főnökeiket. A helyi politika pedig jól fizető biztonsági főnöki állásokba helyezi az esetleg kirúgott zsarukat, így zárul a kör.
Most már tisztán látszik, hogy magára hagyták a rendőrséget. Nincs hozzáértő minisztere, és az összevonás mint reform, nem vált be. A miniszter távozása a rendőri vezetők leváltása csak szükséges, de messze nem elégséges lépések. Ha elolvassák a szó szerint idézve rovatunkban közölt nyílt levelet, világosabb képet is kaphatnak.
A rendőrség, az ügyészség és a bíróság együtt van a bajban. Csupán az ügyészek nem gumibotoznak a nyílt utcán és a bírók rossz ítéleteit csak a kárvallottak szenvedik. Az egészet együtt, mi.
Hajdu István