Mint az várható volt, Magyarország nem kapott intőt: az Európai Bizottság és az unió pénzügyminisztereinek tanácsa szóbeli figyelmeztetéssel jóváhagyta a benyújtott konvergenciaprogramot.
A FIDESZ is beismerte, hogy megszorításokra valóban szükség lesz, így itt az ideje, hogy a kormány és az ellenzék is ráébredjen: dolgozni kell(ene) végre.
Ezen újság virtuális hasábjain már említettem annak a közgazdászprofesszornak a mondását, aki szerint a FIDESZ vezérkarát a saját tévedhetetlenségükbe vetett hitük jellemzi. A professzor mély emberismeretét a legutóbbi hetek fényesen bizonyítják.
Az igazi kérdés az, hogy egymásnak ellentmondó tévedhetetlenségek közül melyik az erősebb. Orbán Viktor hite arról, hogy az országnak, a nem FIDESZ tagokból álló MSZP-nek, a nem FIDESZ többségű kormánykoalíciónak úgy kell viselkednie és döntenie, ahogyan Viktor akarja, vagy éppenséggel Kósa Lajos higgadtabb, megfontoltabb döntésekben való hite.
Eddig az ilyen hitviták autokratikusan döntődtek el, s ily módon Orbán Viktor joggal pályázhat a „Gyurcsány Ferenc Megmentéséért Baráti Kör” elnöki tisztére.
Kár, hogy erre cserélte fel eredeti elképzelését s – egyelőre úgy tűnik - feladta a Haza Megmentője címért végzendő tevékenységet. Ha komolyan vesszük, amit Orbán Viktor mondott, s miért ne vennénk komolyan, akkor létezik másféle megoldás sorozat is, mint amit most készülnek lenyomni a torkunkon.
Ki kellene dolgozni, vagy ha már készen van, meg kellene mutatni, mennyiben más, miben jobb az ellenzék elképzelése, mint a kormánypártoké. Sok munkával jár, az kétségtelen, de eredményesebb is, mint az egyre hidegebb időben a Kossuth térre vezényelni tíz-húszezer embert, akik zászlókat lengetnek, meg elskandálják hogy mit tegyen a miniszterelnök.
Most a FIDESZ lehetőséget kapott: bizalmat a választóktól a helyi politika irányítására. Talán még emlékeznek néhányan arra, hogy a megszerzett bizalmat el is lehet veszíteni. Ennek elkerülésére dolgozni kell(ene).
Hajdu István