Egy menthetetlenül tökéletes ország

Megpróbáltam elképzelni, hogy milyen lenne egy tökéletesen boldog ország.

Ahol csupa bombázó, hosszú combú, nagymellű nő cirkálna az utcán, akik csábosan mosolyognának a velük szembejövő, mellettük domborító jóarcú, kocka hasú férfiakra.

A nők egytől egyig szőkék lennének, vagy feketék, barnák, netán vörösek. Alacsonyak és törékenyek, magasak és sportosak.

A pasik úgyszintén.

Mindenki hűséges lenne, és mindenki mindenkivel mindenre kapható.

A rádiókból csak lakodalmas zene folyna, vagy világzene, kemény rock, dallamos tánczene, latin, punk, komolyzene, vagy valami más.

És mindig jó idő lenne. Olyan meleg, hogy meg lehessen dögleni, és olyan hideg, amikor a kutyáját sem engedi ki az utcára az ember. Sok csapadék, szárazság, vagy éppen szobahőmérséklet.

Csakis szép házak lennének az utcán, gyönyörű, régi műemlékek, vagy korszerű, modern épületek. Minden tele lenne zölddel, öreg, nagy lombú fákkal, és persze rengeteg mélygarázzsal.

Jól működő tömegközlekedéssel, sok, olcsó üzemanyaggal működő autóval.

Mindenki betartaná a közlekedési szabályokat, de akinek az a vágya, parkolhat a járdán, és száguldozhat, amennyivel csak akar.

A Fradi – MTK, Újpest, Honvéd, Vasas, Baktalórántháza…Tuzsér, stb. – mindig nyerne.

Aki dolgozik, az jól keresne, aki nem, az is.

Mindenkit felvennének arra az egyetemre, ahova jelentkezik. Végzés után minden diplomás azonnal jól fizető állást kapna. Az egyetemen nem lenne tandíj, a könyvek, és minden más mindenkinek térítés nélkül járna. Minden diák kapna ösztöndíjat, aki kevesli, annak felemelnék.

Ingyen lenne az egészségügy, megszűnne a vizitdíj, a gyógyszereket pedig csak patikákban vagy mindenhol máshol lehetne árusítani. Minden kis településnek saját, jól felszerelt kórháza lenne, ahová szükség esetén limuzin mentőautó vinné a betegeket.

Nem szűnnének meg a vasúti szárnyvonalak, sőt, újabbak is épülnének - minden állampolgárnak alanyi jogon járna legalább egy saját vasúti kocsi, saját menetrenddel, kalauzzal, mozdonyvezetővel, csinos, a Szigorúan ellenőrzött vonatokból megismert forgalmistával.

Azt hiszem, most jön a nehezebb része. Kicsit durva lesz, pedig tényleg csak azt írom le, amit sokan szeretnének.

A következő választásokon a mostani kormánypártok nyernének. Vagy a mostani ellenzék.

Vagy valaki más, aki most még nincs.

Előrehozott választások lennének.

Vagy nem.

Gyurcsány eltakarodna, börtönbe, Dunába, bárhová.

Orbán is eltűnne, Alcsútra, Felcsútra, pszichiátriára, bárhová.

Betiltanák a fasisztákat, és kiirtanák a demokratákat.

A rendőrök intézkedés közben azonosítót viselnének, s a kamerák számára jól látható szögben tartanák a személyi igazolványukat. (Név, lakóhely, anyja neve, adószám, bankkártya PIN kódja).

A tüntetők nem takarnák el az arcukat, kultúráltan, csendesen, a saját lakásukban demonstrálnának, időnként Rilke, vagy Radnóti verseket olvasnának.

Magyarország a magyaroké lenne, az idegenek a saját hazájukban maradnának.

Mi mehetnénk külföldre, de ide ne jöjjön senki. (Jó, azt nem zárjuk ki, hogy rendszeres időközönként egy jelentősebb összeget átutaljanak az ország közös számlájára, így pótolva a távolmaradásuk miatt kieső bevételeket).

A nem magyarok távoznának az országból.

Mindenki magyar lehetne, aki annak tartja magát.

Csak az lenne magyar, akit az igazi magyarok annak tartanak. (Igazi magyar úgy lehet valaki, hogy legalább tíz igazi magyar igazi magyarnak mondja.)

Még hosszan sorolhatnám, milyen lenne, ha mindenkinek minden vágya teljesülne. Megvalósulna, ami még soha, sehol: egy boldog ország, a totális demokrácia.

Hogy milyen lenne, nem tudom. Lennének-e olyanok, akiknek az összes kívánságuk maradéktalanul teljesülne?

S ha igen, mihez kezdenének magukkal?

Lenne-e kedvük csupa boldog ember között, egy menthetetlenül tökéletes országban élni?

Föld S. Péter