Egy mondat az álnokságról

Jegyzet - 2007-08-25

Hol álnokság van, ott álnokság van.

Telerakom a tányérom E-412-vel, tömöm a pocim dioxinnal, s mert biztosra akarok menni, még egy Morvai Krisztina kazettát is beteszek a videóba. Nincs még itt a világvége, de már nem lehet nagyon messze.

Ennél már nincs lejjebb: ha Orbán és Navracsics levélben nyugtatják a zsidó szervezeteket, akkor itt már minden megtörténhet.

Ha én zsidó szervezet lennék, és idáig még nem aggódtam volna, akkor ettől a levéltől most biztosan jól felidegesednék. Ennél álnokabb és cinikusabb levelet ugyanis még nem írtak a huszonegyedik században Magyarországon.

"A Fidesz nem engedi, hogy bármely honfitársunkat származása, vallási vagy egyéb identitása alapján hátrányos megkülönböztetés érjen", fogalmazott Viktor és Tibor, a két jó barát az Európai Zsidó Kongresszushoz írott levelében.

Vajon hogyan és miért írta ezt a levelet a két kőkorszaki szaki?  Marx és Engels is jegyeztek közösen műveket, az ő munkamódszerüket is igen kevéssé ismerjük. Karl írta volna az állítmányt, s Friedrich hozta hozzá az igeidőt? Viktoré volt a gondolat, Tibor pedig megformázta a még képlékeny masszát?

Fontos kérdések ezek is, de talán érdemes lenne mélyebben a dolgok mögé ásni, és magyarra fordítani a Fidesz két frontemberének szavait. Mert bár magyarul íródtak, sőt, nyelvész, vagy pedagógus legyen a talpán, aki helyesírási hibát talál a szövegben, mégis van egy érzésünk, hogy a kódolt szöveget nem magyarul, hanem egy általunk ismeretlen nyelven kell olvasni.

Hogyan értsük például a levélben olvasható mondatokat? Azt jelentik-e, amit jelentenek, vagy éppen ellenkezőleg: „a Fidesz nem engedi, hogy bármely honfitársunkat származása, vallási vagy egyéb identitása alapján hátrányos megkülönböztetés érjen”.

Vajon kik lehetnek azok a titokzatos honfitársaink, akiknek a megkülönböztetését a Fidesz nem engedi? Kénytelenek vagyunk feltételezésekbe bocsátkozni: arra kell gondolnunk, hogy a Fidesz az Árpádsávos zászlót lengető, zsidókat a Dunába követelő emberek megkülönböztetését nem engedi. Csak ez lehet a feladvány megoldása, a magát ki tudja milyen alapon polgárinak nevező pártnak ugyanis korábban számtalan lehetősége lett volna arra, hogy elhatárolódjon a csürhétől. Mert ne kerteljünk: aki mások emlékezését tojással, kereplővel, félelmet keltő zászlókkal és gyűlölködő bekiabálásokkal zavarja meg, azt gusztustalan és álságos dolog elégedetlenkedő, a jogaival élő embernek nevezni.

A Fidesz két frontembere által jegyzett levél szerint a Fidesz ezeket az embereket kívánja megvédeni. Ez pedig, bárhogy is nézzük, nem nagyon nyugtathatja meg a zsidó szervezetek vezetőit. De nemcsak őket töltheti el jogos aggodalommal, hanem azokat is, akik soha életükben nem voltak zsidók. Még baloldalinak vagy liberálisnak sem kell lenni, elég, ha normálisak vagyunk, hogy felismerjük: a mi életünkről van szó, a mi gyerekeink és unokáink jövőjéről. Arról, hogy nem mindegy, milyen világban nőnek fel, mit és milyen tanároktól tanulnak az iskolákban. És ha befejezték a tanulást, pályakezdőként milyen numerusok és claususok szövevényei között kell majd boldogulniuk.

Van egy másik mondat ebben a levélben, nem kevésbé félelmetes, és legalább annyira magyarázatra szorul, mint az előző: „a jövőben is kiállnak minden társadalmi csoport mellett, amit fenyegetés ér„.

Tudjuk, milyen az, amikor a Fidesz kiáll valamelyik társadalmi csoport mellett. Láthattuk tavaly szeptemberben a Szabadság téren, amikor a gátlástalanul garázdálkodó és gyújtogató tömeg láttán a Fidesz-közeli Hír TV győzelemtől megittasult riporterei dicsőséges forradalmat vizionáltak. (Azóta sem hallani arról, hogy bármelyik szakmai szervezet kizárta volna őket a soraiból…). Láthattuk ezt a kiállást október 23-án az Astoriánál, amikor az Árpád-sávos zászlók szép számmal lengedeztek az ünneplőnek egyáltalán nem nevezhető tömegben. És hallottuk a 72 órás ultimátumot, hallottuk a tojások, a kövek koppanását március 15-én, és a Békelánc megemlékezésen.

Látjuk mindenütt Orbán és Navracsics urak pártjának a kiállását. Mindenütt, ahol nem jó ilyet látni.

Ne tessenek kiállni, ne tessenek megvédeni és főleg, ne tessenek az urak cinikus, és gusztustalan leveleket irogatni!

Kéretik bennünket nem hülyének nézni. Felnőtt, gondolkodó lények vagyunk, akiket az utóbbi idők történéséi sok mindenre megtanítottak.

Arra is, hogy ahol álnokság van, ott álnokság van.

 

Föld S. Péter

 

Forrás: www.klubhalo.hu