Egyház-sok iskola

Egy évvel az „egyháziasított" közoktatás rendszerének bevezetése után azt látjuk, hogy számos faluban, kisvárosban sérül a tanulók semleges világnézetű oktatáshoz való joga.  Az egyházi fenntartásban lévő iskolák rohamosan növekvő száma pedig egyáltalán nem a megnövekedett hitéleti tevékenységnek, és nem is a szülők akaratának eredménye, hanem az önkormányzatok anyagi kényszerpályára állításának következménye.

Önkormányzati adok-kapok

Ma Magyarországon az önkormányzatok többsége finanszírozási gondokkal küszködik. Nem meglepő tehát, hogy egy-egy döntésnél a képviselő-testület voksa a költségkímélőbb, költséghatékonyabb megoldásokra esik. A kormány ezt felhasználva sikeresen kijátszotta a könnyebb ellenállás elvét az önkormányzatokkal szemben.

A jelenlegi rendszer szerint az önkormányzati iskolák fenntartásához szükséges forrásokhoz az önkormányzatok egy ún. normatív támogatási rendszeren keresztül jutnak hozzá. Ez a keret egy-egy diákra lebontva tartalmazza a közoktatás feladatának ellátásához szükséges állami hozzájárulás összegét. Ez a keret azonban országosan mindössze a közoktatási intézmények fenntartásához szükséges összeg 65-70 százalékát fedezi. A hiányzó összeget az önkormányzatoknak saját adóbevételeikből kell kipótolniuk. Ez sok önkormányzatnak vállalhatatlanul nagy terhet jelentett, ennek következménye volt  - a közelmúltban komoly problémákat okozó -  iskola bezárási hullám is.

A probléma megoldását a kormánypárti többség az iskolák egyházi kézbe adásának lehetőségével, valamint a fennmaradó intézmények állami tulajdonba vételével kívánta megoldani.

Egy 2011-es Fidesz-KDNP-s törvénymódosítással megszüntették azt a rendszert, amelyben az iskola egyházi átvétele esetén további 5 évig az önkormányzat saját forrásaival volt köteles kiegészíteni az állami normatívát. A szabály megszűnésével az önkormányzatok anyagilag érdekeltté váltak iskoláik egyházi kézbe adásában, hiszen így forrásaikat, amelyeket eddig a taníttatás közfeladatának ellátásához rendeltek, másra fordíthatják. A leginkább eladósodott önkormányzatok esetében ez főleg a hitelek visszafizetését jelenti. Az egyházi kézbe adás másik oka, hogy az önkormányzat így képes saját tulajdonában tartani az adott iskolát, ahelyett hogy az az államhoz kerülne, miután azt csupán tartós használatra adják az egyházaknak.

Itt érdemes megjegyeznünk, hogy a köznevelési törvény jelenlegi verziója még korántsem tekinthető véglegesnek. Legutoljára, még a hatályba lépés előtt,  júliusban módosították, ezzel összességében még tovább növelve az állami centralizációt. Érdekes fejlemény, hogy a legújabb verzió szerint, nem csak az önkormányzati, hanem az egyházi fenntartású iskolák igazgatóit is a miniszter egyetértésével kellene kinevezni, ami súlyosan sérti az intézmények autonómiáját. Kíváncsiak vagyunk, hogy a jogaikra olyannyira kényes egyházak, mit szólnak ehhez.

Deus ex machina

Bár tény, hogy a fenti okok miatt elsősorban az önkormányzatok keresik fel az egyházakat, azonban az egyházak oldaláról az iskolák átvétele bizony sok előnnyel kecsegtet. Először is az egyházi iskolák a szektorsemlegesség elve alapján szintén azonos mértékben részesülnek a költségvetésből normatív támogatás formájában, mint az önkormányzati oktatási intézmények. Ez szintén a költségek 60-70 százalékát fedezi, azonban az állam úgynevezett kiegészítő normatívát is ad ezeknek az intézményeknek.

Ez a normatíva kizárólag az egyházi és kisebbségi fenntartású iskolákat illeti meg, összege egyenlő a magyarországi önkormányzatok által oktatási intézményeiknek adott plusz összegek átlagával. Ezek az iskolák tehát 30 százalékkal többet kapnak  a központi költségvetésből, mint az önkormányzat által fenntartott intézmények. Így az egyház beruházási költségei minimálisak. Tulajdonképpen pozitív diszkriminációban részesülnek, hiszen csak azért kapnak plusz forrásokat, mert az intézmény fenntartója valamely történelmi egyház. További előnyt jelent az egyházaknak, hogy az iskolákon keresztül is kapcsolatba léphettek a társadalommal, embereket szólíthatnak meg, terjeszthetik nézeteiket.

Ahogy a jelenleg hatályos egyháztörvény is kimondja, „az egyházi intézmények világnézeti szempontból elkötelezettek, így a felvételnél és a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítésénél, fenntartásánál és megszüntetésénél a sajátos identitás megőrzéséhez szükséges feltételek határozhatók meg". Ez azt jelenti, hogy az egyházi iskoláknak szuverén joguk eldönteni, hogy egy-egy diák megfelel-e az iskola világnézeti szemléletének.  Az már csak hab a tortán, hogy tanulóit kötelezheti a különféle vallási ceremóniákban való részvételekre, így  például a hétfő reggeli áhítatra, liturgikus köszönési formákra.

Mindez azonban nem lenne jogtalan, ha csupán azon szülők gyerekei járnának egyházi iskolába, akik ezzel élni szeretnének. A többieknek azonban joguk van a világnézetileg semleges oktatáshoz. Márpedig a törvény határozottan kimondja: „az egyházi intézmények világnézeti szempontból elkötelezettek”. A jelenlegi rendszerben sok településen csupán egyetlen iskola van, amelynek egyházi kézbe kerülése miatt sérül a tanulók világnézetileg semleges oktatáshoz való joga.  Ilyenkor az önkormányzat egyetlen lehetősége, hogy a semleges oktatáshoz ragaszkodók gyermekeinek buszos szállítást kínál fel az olykor akár egy órányi távolságban lévő nagyobb városokba.

Az eddigi visszajelzések

Az eddigi tapasztalatok mindenképpen vegyes képet festenek az egyházak által fenntartott intézményekről. Sok függ az intézményt fenntartó egyháztól, és attól, fennmaradt-e az adott településen az állami iskola, vagy csupán az egyház által fenntartott intézménybe járhatnak a település gyerekei. Úgy tűnik, hogy az egyiskolás településeken az egyházi iskolák eddig többségében engedékenyebbek voltak, nem éltek jogaikkal a kötelező hitéleti tevékenység gyakorlását illetően. Kisújszálláson az egyházi intézmények továbbra is biztosítják a világnézeti szabadságot (legalábbis elméletben).

Nagy port kavart azonban a hajdúsámsoni eset, ahol az iskolát a Hit gyülekezete vette át. A pártok vérmérsékletüknek megfelelően reagáltak a sokáig fekete bárányként kezelt, majd történelmi egyházzá kikiáltott egyház iskola-átvételének kapcsán. A Jobbik aláírásgyűjtést kezdeményezett az egyházi működtetés ellen, a demonstráción Kulcsár Gergely szektaként emlegette az egyházat. A Fidesz válasza egy kormányzati javaslat, amelyben arányosan korlátoznák az egyes egyházak iskola-átvételének lehetőségét. Orbán Viktor szerint „így nem kell attól tartani, hogy egy-egy kisebb befolyással rendelkező egyház a tényleges szellemi hatása alapján vett súlyához képest sokkal nagyobb arányú intézményfenntartást vállal.” Szerintünk ezt az egyházi numerus clausus-t inkább az egyiskolás településeknél kellett volna bevezetni úgy, hogy ott mindenképp önkormányzati fenntartásban maradjon az iskola. A Hit Gyülekezete által alapított oktatási intézmények a statisztikák szerint egyébként jól teljesítenek. Iskoláikban összesen 4000 diák tanul, ezekben a tanulmányi átlag az országos összátlag felső 10 százalékába esik.

A szülők beszámolói alapján egyébként sokszor nagyobb a kezdeti feszültség, mint amekkora változás valójában bekövetkezett az iskolákban. Egy év elteltével azért még mindig jelentős tömeget képviselnek a felháborodott szülők, azonban nő az új rendszerrel elégedettek tábora is. Van példa ugyanakkor az ellenkezőjére is, Kecelen az egyetlen iskola, bár felkínálja az erkölcstant azoknak, akik nem kívánnak hittanra járni, évi öt szentmisét azért kötelezően előír minden tanulónak.

Egy év távlatából tehát elmondható, hogy az egyházak által fenntartott iskolák köre óriási mértékben bővült az elmúlt két évben, az egyházi oktatás rendszere már országosan 140 ezer gyermeket érint. A várakozásoknak megfelelően pont azokon a területeken okozott és okoz a legnagyobb feszültséget az iskolák egyházi kézbe adása, ahol mindössze egy intézménnyel látták el a közoktatási képzést, így annak átvétel után sokak szenvedtek el jogsérelmet, hiszen nem tudták érvényesíteni jogukat a világnézetileg semleges oktatáshoz. 

A törvénnyel tehát jól járnak az önkormányzatok, hiszen spórolnak. Jól járnak az egyházak, hiszen társadalmi szerepet vállalva hosszú távon több embert érnek el, ráadásul ez – a jó esetben felkészült hit- és erkölcstanárok megszerzésén kívül – nem jár plusz terhekkel. Két fél azonban vesztett. Vesztett az állam, hiszen racionalizálási törekvései ellenére semmivel nem fizet kevesebbet ezen egyházi fenntartású iskolákért, mint előtte, sőt a központi költségvetés terhei csak tovább nőnek, középszámítások szerint is legalább 4,3 milliárd forinttal. Valamint vesztettek azok a szülők, akik gyermekeiket semlegesen, a vallási világnézettől függetlenül kívánták nevelni, hiszen sok esetben erre a gyakorlatban nem lesz lehetőségük.

Forrás:

http://tenytar.blog.hu/