Egymillió munkahely - és a tények

Jegyzet - 2011-07-20

Az új kormány egyik legfontosabb célkitűzése 10 év alatt 1 millió új munkahely megteremtése volt. Ebből időarányosan 2014-ig  400  ezer  munkahely  megteremtését  tartották  reálisnak,  majd  ahogy közeledett az első év, úgy módosult a célkitűzés 300 ezer munkahelyre. Az eltelt egy év módot ad arra, hogy ellenőrizzük: van-e realitása a kormány legfontosabb vállalásának. 

2010-ben  a  versenyszférában  a  2009-es  válság  során  elbocsátottak  jelentős  része  újra  munkához juthatott, az év folyamán 73 ezer új munkahely keletkezett, elsősorban az exportáló vállalkozásoknál (egyébként  az  ipar  689  ezer  főt  foglalkoztat,  2011  májusában  29  ezer  fővel  többet,  mint  egy  éve).

Több állás is keletkezett volna, ha a (visszamenőleges) válságadókkal, a magánnyugdíj-pénztári vagyon államosításával, a „majd mi megmutatjuk” politikával nem hozták volna politikusaink a jelzett szektorokat (és ezen keresztül hazánkat is) kedvezőtlen helyzetbe. A válságadókkal sújtott vállalkozások  ugyanis  az  adót  megpróbálták  ellentételezni,  akár  elbocsátásokkal  is,  s  összességében több ezer embert bocsátottak el. Az adópolitikai változások pedig elvettek az átlag fogyasztótól, hogy a  gazdagabbak  még  gazdagabbak  lehessenek.  Az  előbbiek  kevesebbet  fogyasztanak,  az  utóbbiak viszont   attól,   hogy   több   pénzük   lett,   nem   esznek   többet,   nem   ruházkodnak   többet,   inkább megtakarítanak (törlesztik hiteleiket) vagy külföldön költik el többlet jövedelmeiket. Ez nem javít sem a  válsággal  küzdő  építőiparon  (112  ezer  alkalmazott),  sem  a  kereskedelmen  (amely  egyébként  az egyik legnagyobb foglalkoztató 338 ezer fővel).

 

 2011. május végéig 9600 (nettó) új munkahely keletkezett átlagosan, decemberhez képest pedig 22  ezer  (ebben  már  az  újraindult,  jellemzően  részmunkaidős  közfoglalkoztatás  adatai  is  benne vannak).  Ezen  belül  a  versenyszféra  (a  költségvetési és  a  nonprofit  szektoron  kívüli  foglalkoztatók) átlagosan 43 ezer munkahelyet hozott létre (december óta viszont csak 21 ezret). Úgy tűnik, hogy a jelenlegi adórendszerrel, támogatási politikával, EU forrásokkal ennél többre nem képesek (hiszen ne feledjük,  igen  dinamikus  exportbővülés  mellett  gyakorlatilag  stagnál  az  összlétszám). 

 

De  nincsenek csodák:  ha  nincs  piac,  nincs  munkahely  sem.  A  belföldi  piac  stagnál,  csökken,  a  hitelterhek megroppantják a háztartásokat, így, ha tehetik, inkább kevesebbet fogyasztanak. Ha nincs növekedés a belső  piacon,  akkor  marad  a  kivitel,  de  ez  is  keresleti  problémákba  ütközik.  S  az  is  látszik,  hogy  a kivitelre  termelők  inkább  tőkeigényes  termelést  folytatnak,  s  alig-alig  kell  új  munkavállaló.  S  aki kellene, az beszéljen idegen nyelvet, legyen szorgalmas, értsen a szakmájához, tanuljon folyamatosan

stb. Ilyen munkavállaló pedig egyre kevesebb marad. Pedig munkanélküli van bőven, de őket (látszat) közmunkaprogramok  helyett  képezni  kellene,  valódi  ipari munkahelyi tapasztalatot  kellene  adni nekik.  Az  árokásás,  az  erdészeti  tevékenység,  de  még  a  stadionépítés  sem  adja  meg  azokat  a képességeket  és  gyakorlatokat,  amelyekre  a  versenyszférának  szüksége  van.  Így  legföljebb  1  millió állami (jellemzően részmunkaidős, egy-két hónapig tartó, de a statisztikában szépen virító) munkahely lesz 10 év múlva. Ha lesz.

 

Forrás:GKI