Naívan úgy gondolom, hogy mindenki aszerint választ hivatást, hogy mi az amit a legjobban szeret és próbálja a munkáját tisztességesen elvégezni. Rá kellett döbbennem, hogy tévedtem…
A jogi procedúrák elkerülése végett beszéljünk a Volánról, Y alkalmazottról, én pedig vagyok, aki vagyok. A Volán szolgáltatásait veszem igénybe nap, mint nap és ezért én havonta fizetek is. Kisebb kellemetlenségek persze akadtak eddig is, no de hol nem?! Ezek felett szemet huny az ember, elnézi őket.
Ám a minap Y alkalmazott durván cserben hagyott velem együtt több felhasználót is. Ekkor betelt a pohár. Akárhogy nézzük a felhasználókból élnek meg, ha mi nem lennénk, akkor nem lenne állásuk. Fordítva is igaz, kölcsönös függés van felhasználó és cég között, így joggal várja el az ember, ha ő is tisztességes, akkor az alkalmazott is lássa el a munkáját és teljesítse a feladatkörét.
Minden hónapban kifizetem a meghatározott összeget, részemről betartom a játékszabályokat, és mégis…
Józan paraszt ésszel azt gondoltam, hogy panaszt teszek Y alkalmazott ellen – hiszen mit tehet az átlagember - , hátha a feljebbvalók majd megorrolják egy ejnye-bejnyével, és én jobban érzem magam, ő pedig talán becsületesebben végzi el ezután munkaköri kötelességeit.
Tárcsáztam. Unott hangú diszpécser válaszolt a hívásomra. Mikor közöltem vele, hogy ki vagyok és mit is szeretnék akkor színlelt csodálkozással kérdezett vissza. Elismételtem neki a panaszom még kétszer, ekkor hallottam, hogy nevet rajtam!
Ismét egy kedves munkatárs…gondoltam magamban, ám végül közölte, hogy tartsam, átkapcsol egy kollégájához, aki orvosolja majd a problémám.
Nos mondanom sem kell, hogy nem kapcsolt sehova és sehol nem csengett a telefon. Ők nyugodtan ebédeltek tovább én pedig egyedül maradtam a dühömmel. A társaság szolgáltatásait ezek után is kénytelen vagyok igénybe venni. Na de kérdem én, most akkor hogy is van ez? Most akkor ki a szolgáltatott és ki az, akit kiszolgálnak?
Tóth Ivett