Talán még nem késő, és a döntés még nem megmásíthatatlan. Ha mondjuk Kossuth Lajos reinkarnációja szólna néhány jó szót valamelyik európai uniós fórumon, hogy mégse Magyarországon épüljön fel a Mercedes Benz új gyára! Akkor még pislákolna tán valami halovány kis reménysugár, hogy valamikor kilábalunk a feneketlen mély válságból.
Mert köztudott, hogy nálunk válság van. Nem is akármilyen: mély és kilátástalan - ami itt van, az maga a halál. Úgyhogy, a tisztesség azt kívánja, hogy valaki hozzáértő hazafi még időben figyelmeztesse a Mercedest, és persze minden más befektetőt: be ne tegye a lábát Magyarországra!
Talán még nem teljesen lefutott az ügy, bár úgy hírlik, hogy a németek döntése már végleges: 800 millió euróért (magyar pénzben mintegy 200 milliárd forintért), gyárat építenek Kecskeméten. 2500 munkást foglalkoztatnak, akik majd évente 100 ezer Mercedest gyártanak.
Nem lesz ennek jó vége, egy válságban lévő országba vinni egy ilyen koszlott és leharcolt autógyárat. Mert mi más lenne ez a leendő kecskeméti üzem, mint korszerűtlen bóvli. Ha modern lenne, de legalábbis korszerű, akkor biztosan nem hozzánk hozták volna a németek.
Hanem Romániába, vagy Szerbiába, esetleg Lengyelországba. Merthogy ezek az országok is versenyeztek a gyárért, most persze jól jártak, hogy lemaradtak róla, biztosan dörzsölik is a tenyerüket és sajnálnak bennünket ezerrel.
Van is rajtunk mit sajnálni. Nem csodálkoznék, ha a hazaszeretet közép-európai csúcstartója, Szájer európai képviselő úr már holnap felszólalna Brüsszelben, hogy elmondja a szokásos szöveget: hogy Magyarország Európa beteg embere, ráadásul még fertőző is, aki közel jön hozzánk, az maga is megbetegszik. Innen ismerni meg a hazáért aggódó valódi polgárt: hogy kendőzetlenül felfedi az igazságot mások előtt.
Amúgy meg szerintem sem kell ide a Mercedes. Én például sosem szimpatizáltam ezzel a márkával – talán nem véletlen, hogy még egyetlen alkalommal sem vásároltam ilyen autót. Volt már Dáciám, Wartburgom, Ladám, Suzukim és Renaultom, jelenleg egy Forddal járok - a Mercedest mindig is messzire elkerültem.
Nem nekünk, magyaroknak való az ilyen autó. (Vonatkozó vicc, még az átkosból: egy kereszteződésnél három autó koccan, összetörik mindegyik rendesen. Gazdáik káromkodva szállnak ki a kocsikból, először a német panaszkodik: A fenébe, négy hónapig dolgoztam ezért a kocsiért, most vehetek másikat. A másik károsult, egy francia Renault tulajdonosa is neki van keseredve: - A rohadt életbe, majdnem nyolc hónapig gyűjtöttem erre az autóra, és most, tessék! – A harmadik „versenyző” egy magyar férfiember, lelkileg összeroppanva kászálódik ki a Trabantjából: - A francba, tízenöt évig gürcöltem erre a kocsira! Mire a másik kettő: - Úgy kell magának, miért jár ilyen drága autóval!)
Szóval, nálam soha nem volt nyerő a Mercedes, hivalkodó luxuscsodának tartottam. De nem is ez a fő baj vele, hanem az a 2500 ember, akinek most majd dolgozni kell mennie. Szegényeket rákényszerítjük, hogy napközben ne odahaza üldögéljenek, hanem reggel szépen elinduljanak munkába. Jobb, ha tőlem tudják: ezek közül az emberek közül sokan lemaradnak a tévében délután sugárzott szappanoperákról! Ez pedig frusztrálttá teszi őket, ami aláássa az egészségüket, végül még az életüket is megrövidíti.
Ne mondják, hogy nem szóltam időben! A magyar embernek jár a délutáni televíziós sorozat, ha nemzetünk legjobbjaitól megvonják a szappanoperákat, vagy teszem azt, a Mónika show-t, akkor ne csodálkozzunk, ha morcosak lesznek, és nemzeti indíttatásból megint felgyújtják a Szabadság teret.
Csak bajt hoz ránk egy ilyen beruházás. Kétszáz milliárd forint nagyon nagy pénz, magyar ember már a gondolatától is összeroppan. Mi, magyarok, nem vagyunk hozzászokva ilyen nagy számokhoz. Mi a válsághoz vagyunk szokva, a kilátástalanságban vagyunk otthon. Töpörödünk és lassan már csak egy paca leszünk a térképen. Ezt Kövér László mondta néhány évvel ezelőtt, és tényleg, meg lehet nézni: úgy összementünk, hogy már mi sem látjuk sajátmagunkat.
Nem is értem, a Mercedes hogyan találhatott meg bennünket! Egy ilyen jövőkép nélkül tengődő, saját vesztébe rohanó, kollektív öngyilkosságra készülő nemzetet. Valaki félrevezethette őket. Talán olvastak egy tanulmányt valahol, hogy Magyarország Európa hetedik legjobb befektető terepe. Ezek a tudatlanok meg a Mercedesnél, elhitték ezt a hazugságot. Hiába, hogy egy nagy nemzetközi intézet írta ezt, mindenki tudja, hogy a nemzetközi szervezeteket is a magyar kormány pénzeli. Erre megy el a magyar adófizetők pénze, hogy a magyarul beszélő kormány a saját érdekében idegen érdekeket képviseljen belőle.
Talán még nem késő: el a Mercedesekkel Kecskemétről!
Föld S. Péter