Egyre többen beszélnek az előrehozott választások lehetőségéről, sőt, szükségességéről. A Medián legfrissebb felmérése szerint a megkérdezettek 48 százaléka tartaná jónak, ha előrehozott választásokra kerülne sor, a napokban pedig azt a nemrég még képtelennek tetsző ötletet is bedobták a köztudatba, hogy a vidéki szocialista szervezetek egy része is támogatná az előrehozott választásokat.
Ami érdekes, hogy újabban azok díjaznák az előrehozott választásokat, akik korábban hallani sem akartak hasonlóról, miközben azok, akik korábban szinte minden második mondatukban, már-már kötőszóként használták a kifejezést, hallgatnak, mint dinnye a fűben.
A Fideszről beszélek, persze, mely párt a jelszavak szintjén látszólag ugyanazt mondja, mint korábban, ám nem kell nagyon vájtfülűnek lenni, hogy észrevegyük: a hangsúlyok már máshol vannak. Nem gazdasági, hanem politikai válság van Magyarországon, mondják. Politikai változásokra van szükség, teszik hozzá.
A kormány elkergetéséről per momentán kevesebb szó esik – hol vannak már a régi szép idők, amikor a Vezénylő Tábornok hóna alatt egy vekkerrel jelent meg az ő népe előtt, mondván: adunk a kormánynak 72 órát.
Sokszor 72 óra lefolyt azóta a Dunán (képzavar és copyright by FSP), ám a kormány egyszer sem lett elzavarva. Amikor Dávid Ibolya végig nem gondolt – vagy mégis? A történelem majd eldönti - kamikáze akciója erre látszólag lehetőséget adott volna, a Fidesz akkor sem élt a felkínált lehetőséggel. Nem csapta le a magas labdát, pedig, ha valamikor, akkor tényleg el lehetett volna csapni a kormányt.
Valamiért nem akaródzott a fiúknak kormányt buktatni – ők biztosan tudják, hogy miért.
Nekünk, többi embereknek, akik nem vagyunk se kormány, se ellenzék, csupán sejtéseink lehetnek ezzel kapcsolatban. Egyszerű, bárki számára nyilvánvaló, kis hétköznapi sejtések ezek.
Földszintes gondolatok, de talán érdemes ezekkel is foglalkozni.
Jelesül, hogy lehet abban valami ráció, amit – állítólag - a vidéki szocialisták mondanak. Vagyis, ha most lennének a választások, akkor ugyan „pártunk és kormányunk“ akkorát bukna, mint ide Lacháza, ám utána néhány héten belül kiderülne a Fideszről, amit a józanul gondolkodók amúgy is tudnak: hogy az ellenzékben, meg a majdani választási kampányban tett ígéreteit, ha akarná sem tudná betartani. (Más a kampány, és más a kormányzás – hallottuk 1998-ban, amikor a Fidesz szinte az összes választási ígéretének egy laza csuklómozdulattal elegy cinikus mosoly kíséretében hátat fordított.)
És az országgyűlési megmérettetést szokásosan követő önkormányzati választásokon a Fidesz már labdába sem rúgna, mintha a pályán sem lennének a fiúk, egykapura játszana az ellenfél.
Most ha akarnák sem tudnák betartani, amit ígérnek. Gazdasági válság van, valljuk be: ha valaki számára nem lenne nyilvánvaló, nemcsak idehaza, de szerte a nagyvilágban. A helyzet – egyelőre legalábbis – fokozódik.
És akkor még azt is mondjuk el a nagyközönségnek, hogy a Fidesz gazdasági éceszgéberei ugyanazokon az egyetemeken, ugyanazoktól a professzoroktól, ugyanazt a tananyagot tanulták, mint a szocialisták gazdasági emberei. Vagyis, jó esély van arra, hogy ugyanarra a kihívásra ugyanazt a választ adják.
Merthogy mást nem is tehetnek – egy út áll előttünk, melyiket válasszuk?
Senki ne higgye, hogy komolyan gondolják az azonnali és főleg nagyarányú adó-és járulékcsökkentést – bármennyire is kedves dallam ez a füleinknek.
Vannak ugyanis gondok, amelyekkel a következő kormánynak – bármelyik politikai erő is vezesse azt - szembe kell néznie.
Például, hogy ebben az országban nagyon kevesen fizetnek nagyon sok adót. Nyilvánvaló, hogy ha többen fizetnének, akkor a jelenlegi sokat fizetőknek kevesebbet kellene fizetniük. Ehhez persze előjogokat kellene megnyirbálni, tabunak számító jogosítványokhoz hozzányúlni, kiskapukat belakatolni.
Tuti és gyors népszerűségvesztés. Mint ahogyan a nyugdíjakkal és a nyugdíjasokkal is kellene valamit kezdeni. Például elviselhető életet biztosítani a számukra. Mert igaz, hogy Orbán Viktor Mihály tízegynéhány évvel ezelőtt még azt mondta, hogy az idősek felélik a fiatalok jövőjét, ám azóta ő maga is megközépkorúsodott, a szülei pedig megöregedtek. Ma már talán ő is látja, hogyha nem kerül bele több pénz, akkor összeomlik a nyugdíjkassza.Több pénz - tekintsünk el a hitelfelvételtől - pedig csak az állam által beszedett adókból jöhet össze.
Az állam ugyanis különös figura. Nem oszt, hanem visszaoszt. Vagyis, bár nincs neki saját pénze, mégis úgy tesz, mintha ő adna nekünk, állampolgároknak. Pedig éppen hogy fordítva van: csak az a pénze van az államnak, amit tőlünk, adófizetőktől vesz el. És tehetős külföldi rokonai sincsenek szegénynek, akik néha küldenek neki egy-egy csomagot – megpakolva a pakkot keleti csemegével és finom, svájci csokoládéval.
Politikai változást mond a Fidesz, ám ha most lennének a választások akkor bizony nagyon megrettenne. Még csak az kéne! Előbb a szocik takarítsák ki az istállót, szállítsák el a szekrényben húsz éve tárolt csontvázakat – aztán, ha már rend lesz, akkor jövünk mi.
Persze, hogy azt mondják, politikai változás kell. Meg hogy nem gazdasági, hanem politikai a válság. Mint a házőrző kutya, amelyik megugatja a porta előtt elhaladó bicikliseket. Ugat egy kicsit, majd mint aki jól végezte a dolgát, visszafekszik. Ő megtette, amiért a gazdái tartják – lám, naponta többször is milyen szépen elijesztette a biciklis képében a házra leselkedő veszélyt.
Egy régi, már-már elfeledett dakota mondás szerint: amelyik kutya ugat, az nem harap.
Őrület, de nincs benne rendszer.
Föld S. Péter