Elszakadt Magyarországtól még 2005-ben a Magyar Nemzeti Múzeum. Hivatalosan nem deklarálták függetlenségüket, pénzt sem vertek, új útlevelet sem nyomattak, csak úgy „kiléptek” az államból. Egy jogerős bírósági ítéletnek nem tettek eleget, s a függetlenség addig tartott, amíg a végrehajtó el nem vitte a festményt.
A történtek megértéséhez nem árt felidézni: Sigray Antal, illetve lánya, Sigray Margit okirattal bizonyíthatóan mintegy ezer nevesített tételből álló gyűjteményt adott át megőrzésre az 1940-50-es évek során a magyar múzeumi szerveknek. Ezen kívül mintegy kétezerötszáz kötetből álló értékes könyvtári tárgy is átvételre került. A könyvek és az átadott tárgyak egy részének sorsa ismeretlen.
Az 1990-es években hat múzeumban volt fellelhető az anyag egy része. A múzeumok közül három, a Balatoni Múzeum, a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Természettudományi Múzeum önként visszaadta az örökösöknek a hagyaték tárgyait, a másik három közgyűjtemény azonban erre nem volt hajlandó.
Az örökösök pert indítottak, s a Magyar Nemzeti Múzeummal szemben még 2005-ben nyertek pert, az Ocskay Johannát ábrázoló XVII. századi festményt azonban két évvel később csak végrehajtó fellépése nyomán adta ki a múzeum. A Zala Megyei Bíróság idén hozott jogerős ítéletet a Keszthelyi Helikon Kastélymúzeummal szemben, amely áprilisban vissza is adta a Párisz ítélete elnevezésű szobrot az örökösöknek
A napokban jogerősen is megnyerték az Iparművészeti Múzeum ellen indított próbapert Sigray Antal örökösei, akik egy XVII. századi angol karosszék kiadását kérték az intézménytől. A Fővárosi Bíróság szerdán megszületett ítéletével immár mindhárom olyan múzeum ellen jogerősen pert nyertek, amely a Sigray-hagyaték tárgyait őrzi.
Itt tartunk most. Miközben nincs olyan nap, hogy a kormányszóvivői iroda valamilyen ügy kapcsán ne hangsúlyozná, hogy Magyarország jogállam, amely tiszteletben tartja a törvényeket és nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettségeit, az állam egyes szervei és intézményei úgy értelmezik a jogerős ítéleteket, ahogy nekik tetszik.
Képzeljük csak el: mi lenne, ha a múzeumokban őrzött, de még ki nem adott Sigray tárgyak ügyében a miniszter magához kéretné az érintett múzeumok vezetőit, s jelezné nekik, hogy az általuk vezetett múzeumokban lévő, azonos jogi sorsú tárgyakat vissza kell adni a jogos tulajdonosoknak. Erre mindenki kap egy hetet.
Egy hét elmúltával a miniszter dolgozószobájában újabb találkozó a Sigray örökösök ügyvédjével és az érintett múzeumok vezetőivel. Aki mindent visszaadott a jogos tulajdonosnak, mehet dolgozni, aki nem adta vissza a tárgyakat, azt a miniszter ott helyben rendkívüli felmondással felmenti.
Ha a miniszter ezt nem teszi, akkor a miniszterelnök kéreti a saját dolgozószobájába a minisztert és ad neki egy hetet......
Hajdu István