A bankszakember csaknem 30 éves MKB-s múlt után nem az OTP Banknál folytatja pályáját, és semmit nem csinálna másként, ha újra kezdhetné, mert "mindig mindent térben és időben kell nézni".
"Egyelőre egy tervem van: április 1-jétől egy nagyon hosszú vakációra készülök, mert közel harminc év bankári, ebből 18 év bankvezetői tevékenység - benne két-három igen nehéz esztendő - után pihenésre van szükségem. Szeptemberig szeretnék a családommal, barátaimmal lenni, a továbbiakról egyelőre semmilyen konkrét elképzelésem nincs. Csupán az biztos, hogy később szükségem lesz valamilyen aktív tevékenységre " - reagált a már távozásának bejelentése napján elterjedt piaci pletykára, amely szerint az OTP Bankba tart.
Arra a kérdésre, miért éppen most távozik, azt válaszolta: "a tulajdonossal együtt úgy ítéltük meg, hogy a szükséges stabilizációs lépéseket közösen megtettük, az anyabank a tőkeemeléssel kifejezte hosszú távú elkötelezettségét, s a válság miatt - ahogy minden banknál - indokolt egy új stratégiai irány megfogalmazása. Én is úgy ítéltem meg, hogy ez a megfelelő idő, hiszen egy fejezet lezárult, most újból el kell kezdeni az építkezést, ez pedig jobb, ha már egy új vezetés feladata" - mondta.
"Jogos felvetés, én is sokszor végiggondoltam, hogy talán nem a legtökéletesebb megoldás egy ilyen hosszú karriert a profit szempontjából nem sikerévvel lezárni" - válaszolta az MTI felvetésére, miszerint nem tűnik a legjobb időzítésnek a távozás a szempontból, hogy két olyan év után hagyja el posztját, amikor - 2010-ben - a bankszektor legnagyobb veszteségét szenvedte el az MKB, illetve többszöri tőkeemelésre szorult.
"Mégis sikerként élem meg az MKB Bank vezetőjeként eltöltött közel két évtizedet. Az, hogy veszteséget kellett tavaly, s kell majd az idén is jelentenünk, nagyon sok külső körülménynek a következménye. A bank helyzete pedig stabilizálódott, megképezte a válságból adódó nagyobb kockázatok, a végtörlesztés, s egyéb kormányzati intézkedések miatt szükségessé vált céltartalékokat" - mondta.
Hozzátette: az MKB korábban kezdte meg a tisztulási folyamatot, mint a versenytársai; 2011-ben az előzetes adatok szerint már nem csak az MKB fog veszteséget kimutatni. "Valószínűsíthető, hogy a veszteségek terén más bankok 2011-es teljesítményükkel megelőznek minket" - jelentette ki Erdei Tamás.
Úgy vélekedett, az MKB el fog tudni rugaszkodni erről a mélypontról, nem is olyan sokára ott lesz az élmezőnyben, mégpedig nemcsak a nagysága, hanem a profittermelő képessége alapján is. Ehhez persze a piac pozitív irányú elmozdulására is szükség van, de 2013-től a kilátások remélhetőleg javulnak - tette hozzá.
"Számvetést készítve úgy gondolom, csodálatos karriert értem el, hiszen ügyviteli alkalmazottként kezdtem el dolgozni az OTP-ben, s onnan jutottam el az ország egyik első számú bankjának vezetői pozíciójába. Emellett a Magyar Bankszövetség elnökeként hosszú időn keresztül én reprezentálhattam a bankszektort, s az, hogy sokszor újraválasztottak, egyfajta igazolása annak, hogy jól csináltam" - vont mérleget.
Visszatekintve az MKB-nál töltött évtizedekre nagy kihívásnak nevezte a kétszintű bankrendszer kialakulását. A korábban alapvetően külkereskedelmi ügyletek lebonyolítására, finanszírozására specializálódott pénzintézet mára a magyar pénzügyi szektor egyik meghatározó univerzális nagybankjává fejlődött.
Bankvezetőként, illetve a pénzügyi szektor érdekeinek képviselőjeként életét 1990 elejétől a mindenkori pénzügyi kormányzattal történő, állandó, előremutató szakmai vita jellemezte, hiszen pozícionálni kellett nemcsak az MKB-t, hanem az egész pénzügyi rendszert. "Viharos időszak volt, akár a magyar gazdaságtörténet egész elmúlt húszévnyi története" - mondta.
A 2008 szeptemberi sokkról szólva elmondta: soha nem gondolta, hogy ilyen mértékű pénzügyi válság következhet be, hogy a bankok olyannyira nem bíznak majd egymásban, hogy ezzel egymás hitelezését is ellehetetlenítik. Az MKB devizalikviditásának biztosításához nagy segítséget kaptak a tulajdonostól, a BayernLB ebben az időszakban végig ott állt az MKB mögött - hangsúlyozta.
A legutóbbi kihívás a végtörlesztés megfelelő kezelése volt, mint elmondta, a bankszövetség elnökségi tagjaként aktívan részt vett a bankszövetség és a kormány közötti kölcsönös, szakmai együttműködés kialakításában.
Nem volt könnyű feladat az sem, hogy fenntartsa a tulajdonos bizalmát a magyar piac és az MKB iránt, különösen, hogy a közel két évtized alatt az anyabank számos elnökével kellett együttműködnie. "Mindig újra kellett építeni a kapcsolatot, a bizalmat, s újra eladni a portékát, vagyis az MKB-t, mint komoly stratégiai partnert a Bayerische Landesbanknak" - mondta.
Arra a kérdésre, hogy másképp csinálna-e valamit mai fejjel, azt válaszolta: "nem tartom jónak utólag vizsgálgatni a múltat, hogy mit kellett volna másképpen csinálni. Egy bankvezetőnek, vezető menedzsernek naponta nagyon sok döntést kell hoznia, kisebbeket, nagyobbakat egyaránt, sokszor rendkívül gyorsan, mert nincs rá elegendő idő. Ha rájöttem, hogy egy döntés nem volt jó, soha nem csináltam presztízskérdést abból, hogy felülvizsgáljam" - mondta. "Az az igazán bölcs ember, aki csak olyan dolgokon bosszankodik, amelyeken egy év múlva is bosszankodna" - idézett egy régi kínai közmondást.
"A krízisnek van egy jó tulajdonsága: előbb-utóbb véget ér, s fellendülés követi. Lehetséges, hogy amit ma hibának tartunk, a fellendülés időszakában majd pozitívumot jelent" - jelentette ki. Az MKB, amely jelenleg is vezető vállalati bank, a válság előtt abszolút első volt az ingatlan- és a strukturált finanszírozásban, alig van olyan nagy projekt Budapesten, amely nem köthető a bankhoz, sőt, az egész térségben finanszírozott projekteket. Az, hogy az ágazat most nehézségekkel küzd, egyáltalán nem jelenti azt, hogy az ingatlanoknak az idők végezetéig nulla lesz az értékük.
A végtörlesztéssel az volt a kormányzat szándéka, hogy amilyen gyorsan lehet, csökkentse a devizahitel-állományt, mert emiatt óriási az ország kitettsége. Ehhez a végtörlesztés bevezetése jó eszköz volt, mert sokan - az adósok átlagosan mintegy 20, az MKB esetében több mint 30 százaléka - visszafizették devizaalapú hiteleiket. Ha azonban azt tekintjük, hogy mekkora veszteséget okozott ez az intézkedés a krízis miatt egyébként sem túl jó helyzetben lévő bankrendszernek, akkor nagyon veszélyes lépésnek tekinthető. A veszteség miatt csökken ugyanis a bankok tőkéje, ami a hitelezési aktivitás mérséklődéséhez vezet. Ráadásul a megmaradó portfólió minősége relatíve romlik. Ennek a veszteségnek középtávon be kell majd árazódnia a banki termékek árába, amit az összes ügyfélnek el kell majd szenvednie - mutatott rá.
A hitelezés bővítésének kulcskérdése Erdei Tamás szerint a bizalom. Nem bankválság, nem hitelezési és nem likviditási válság van, hanem bizalmi deficit. Magyarországon kevés vállalkozó látja optimistán a jövőt, a kelleténél változékonyabb a környezet, ebből adódóan nincs is komoly hiteligény. A vállalkozók félnek közép- vagy hosszú távú beruházásokba kezdeni, mert bizonytalan a piac, bizonytalan a szabályozási keretrendszer, ezért mindenki jelentősen visszafogja aktivitását. A bizalom visszaszerzéséhez stabil, átgondolt, hosszú távú gazdasági, monetáris és fiskális politikára van szükség.
A nemzetközi bizalmat is vissza kell szerezni, mert amíg nem épül vissza, Magyarország a refinanszírozás szempontjából nagyon sérülékeny, gyenge az árfolyam, magas kamatot kell fizetni az állampapírok után. Hiába rendkívül olcsó Magyarország a környező országokhoz képest, a befektetők nem jönnek, nélkülük pedig nehéz gazdasági növekedést elérni, munkahelyeket teremteni - hangsúlyozta.
Erdei Tamás szerint az európai bankrendszer át fog alakulni, mert a szigorú európai szabályozás miatt várhatóan jelentősen csökken a kereskedelmi bankok profittermelő képessége. Megnövekszik ugyanakkor a tőkeigény, aminek teljesítését az alacsony profitabilitás nehezíti. Ennek következtében az állami szektor lényegesen nagyobb tulajdonosi szerepet vállal majd az egyes bankrendszerekben. A globális szereplők közül sokan végiggondolják majd, hogy megvan-e a tőkeerejük, tudásuk ahhoz, hogy ezeket a "birodalmakat" fenntartsák. A magyar piacon emellett túl sok szereplő van: míg például Belgiumban, Hollandiában két-három nagy játékos, a magyar piacon nyolc-kilenc nagy univerzális bank működik - mutatott rá.
A távozó bankvezér az MKB esetleges értékesítésére vonatkozó kérdésre elmondta: az anyabank állami támogatásban részesült, amit el kell fogadnia Brüsszelnek, erről három éve folynak a tárgyalások. Az eddig lezárult esetekben az érintett bankoktól általában megkövetelte az Európai Unió, hogy az állami segítségért cserébe fogják vissza az aktivitásukat, adjanak el leánycégeket, vonuljanak ki bizonyos piacokról annak érdekében, hogy a támogatást meghatározott időn belül vissza tudják fizetni.
Hogy milyen megállapodás születik Brüsszel és a BayernLB között, egyelőre nem tudni. A tulajdonosnak az eredménytől függetlenül az az érdeke, hogy egészségesen tartsa az MKB-t, megadja a szükséges finanszírozást, bár "a tőke most olyan kincs, amelyet mindenki kiskanállal mér". Sietségről pedig azért sem lehet szó, mert Kelet-Közép-Európában most nincsenek befektetők, s az árak sem megfelelőek - mondta Erdei Tamás.
Arra a kérdésre, elképzelhetőnek tartja-e, hogy a magyar állam tulajdont szerez az MKB-ban, úgy vélekedett, ennek nincs realitása, mert az állam nincs abban a helyzetben, hogy nagyon komoly befektetéseket hajtson végre. Bankot venni ma ugyan viszonylag olcsó, de működtetni, finanszírozni is kell. Kevesen tudják, hogy milyen jelentős finanszírozás érkezik Magyarországra az anyabankoktól; a válság időszakában 20 milliárd eurós nagyságrendű hitellel finanszírozták a külföldi tulajdonosok a helyi bankjaikat, és növekedés esetén pedig még többre van szükség, mert nincs hosszú lejáratú megtakarítás a belföldi piacon - ismertette.
Az MNB azon javaslatát, amely lehetővé tenné a jelzáloglevelek kibocsátását a kereskedelmi bankok számára is, Erdei Tamás támogatja. Kifejtette, ebben nagyon megosztott a piac, hiszen akiknek van erre a célra specializált jelzálog-hitelintézetük, nem érdekük, hogy univerzális kibocsátási lehetőség legyen. Előbb vagy utóbb ezt a szabályt be kell vezetni, mert elképzelhetetlen közép- és hosszú távú hitelezést végezni hasonló lejáratú források bevonása nélkül, erre pedig a jelzáloglevél a legjobb intézmény. Hogy erre ez-e a legjobb időpont, azzal lehet vitatkozni, de fel kell készülni rá, mert előbb utóbb feléled a jelzálog-finanszírozás.