Erőltetett menetben vonják ki forrásaikat Magyarországról a bankok

A külföldi források leépülése természetes folyamatnak is tekinthető, hiszen stabilitási szempontból is fontos a bankrendszer belső forrásokra támaszkodásának növekedése. A régiós összehasonlítás és a külföldi forrásoknak a devizaeszközök leépüléséhez képest nagymértékű csökkenése azonban azt sejteti, hogy a külföldiforrás-kiáramlás a hitelezés visszafogásának nem következményévé, hanem annak okává válhat.

Az anyabankok likviditási és tőkeszempontok miatt erősítik mérlegeiket, ami a hitelezés, köztük a leánybanki finanszírozás csökkenését okozhatják. Az, hogy az egyes országokat ez mennyiben fogja érinteni, nagyban függ az anyabanki forrás megtérülési lehetőségeitől. Ebből a szempontból a hazai bankrendszer gyenge jövedelmezősége és a kedvezőtlen növekedési kilátások jelentős hátrányt jelentenek a tőke és a források regionális allokációjánál.

A gyors külföldi forráskivonás amellett, hogy az aktivitás visszafogását okozhatja, jelentősen növeli a bankrendszer árfolyam-érzékenységét is. A hazai bankok mérlegében lévő devizaeszközökhöz képest a devizaforrások gyorsabban csökkentek, így a mérlegen belüli nyitott devizapozíció és annak mérlegen kívüli fedezési igénye jelentősen tágult. Ez arra utal, hogy a devizaforrás-kivonás erőltetett: a bank a lejáró forinthiteleiből felszabaduló vagy a beáramló forintbetétek miatt bővülő likviditáson túl a meglévő likviditási tartalékokat részben arra használja fel, hogy devizaswap (azaz devizacsere-ügyletek) kötésével devizalikviditást biztosítson a külföldi devizaforrás kivonása miatt megnyíló nyitott pozíciója zárásához.

A hazai bankrendszer mérlegen belüli nyitott devizapozíciója és nettó devizaswap-kitettsége 2011. március és december között a 2009 márciusában megfigyelt historikus csúcs szintjéig emelkedett. A külföldi források visszafizetéséhez szükséges devizalikviditást a bankok részben a külföldiek bővülő forinteszköz-vásárlásához felhasznált devizából piaci swapügyleteken keresztül, részben 2012 elején és főként 2011 végén a növekvő jegybanki swapügyleteken keresztül szerezhették meg a bankok.

A bankrendszer növekvő swapállományának hátterében mind ár-, mind mennyiségi tényezők szerepet játszottak. A jövedelmezőség növelése szempontjából a hazai bankok számára a külföldi források devizaswap-ügyletekre váltása, illetve az MNB swapeszközeinek igénybevétele kedvezőbb is lehet, még a devizaswap-piaci feszültségek és az implikált hozamfelárak jelentős emelkedése esetén is. Az anyabankok és Magyarország cds-felára mint a külföldi forrás árának közelítő becslései magasabbak, mint a devizaswap-piaci és MNB-swapfelárak. Ugyanakkor a mennyiségi korlátok is jelentősek lehetnek. Az anyabank ártól függetlenül csökkenteni akarja a mérlegfőösszegét, ami a leánybanki hitelek leépítését jelenti. Abban az esetben, ha a leánybanknak nincs lejáró devizahitele vagy beáramló devizaforrása, szükségszerűen devizaswapot kell kötnie, hogy eleget tegyen az anyabank elvárásainak.

A bankrendszer swappiaci kitettségének növekedése alapvetően három kockázatot hordoz: a külföldi forrás likviditást biztosít, ami növeli a bankrendszer mérlegfőösszegét, miközben a devizaswap csak a meglévő likviditás denominációját változtatja meg változatlan teljes likviditás és mérlegfőösszeg mellett. Másik fontos különbség, hogy a devizaswapügyletek jellemzően rövidebb lejáratúak a külföldi forrásoknál, így nagyobb a megújítás kockázata a külföldi forrásokkal összehasonlítva. Végül a devizaswap-pozíció felvétele likviditási szempontból kockázatosabb, mivel a letéti követelmény (margin call) kötelezettségen keresztül érzékennyé válnak a bankok az árfolyamok ingadozására. Az árfolyam leértékelődése miatt a bankoknak letéti követelményt kell képezniük a devizaswapok mögé. A letéti követelmény devizában áll fenn, ami újabb devizaswapkötést, az állomány emelkedését, illetve a banki likviditás egyre nagyobb árfolyam-érzékenységét eredményezi.

Siklós Dóra, MNB