Már-már siratni kezdtem az ágrólszakadt magyarországi bankokat. Az még hagyján, hogy évente alig néhány sok-sok százmilliárd forint csak a hasznuk, a kormány még ezt a kevéske pénzt is tovább akarja adóztatni. Igazán szánni valók! Hisz’ akár 200 milliárddal is apadhat a profit. Érdemes ilyen körülmények közt banknak lenni kies hazánkban?
Hál’istennek, mostanra úgy tűnik, nem kell zokognom miattuk. A banki észjárás hamar talált megoldást a kilátásba helyezett 200 milliárdra. (Félreértés ne essék, nem bankonként lenne 200 milliárd a különadó, hanem összesen!) Az illetékes banki szakemberek – maguk előtt tolva az érdekeiket védő Bankszövetséget - előbb még el-elejtettek néhány tétova szót vagy mondatot, hogy a banki különadó a hitelezési esélyeket csorbítja, sőt miatta még a gazdaság sem növekedhet, a kis- és a középvállalkozók meg végképp nem jutnak majd pénzhez. De a banki észjárás szülte frappánsabb sem váratott soká magára. Egyfelől azt sugallva, hogy az adó mértéke nem ismert, arról majd még egyeztetni kell velük magának a miniszterelnöknek. Másfelől meg arra utalva, hogy végül is nincs semmi baj, hisz’ a különadó terheit áthárítják az ügyfelekre.
Ezt hallva, végre megnyugodhattam. Úgy megy itt minden, miként azt húsz éve rendre megszokhattuk. Bajban egy bank? Ugyan kérem! Az állam majd konszolidálja az adófizetők soványan csordogáló forintjaiból. Ez bizony bejáratott út lett. A bank talpra állt. Mohón habzsolva a profitforintokat. Magas kamat a hitelek kísérőjeként. Alacsony kamat a betéteseknek. És mivel az árak is növekednek, energiahordozóktól a sárgarépáig, a retekig meg a mogyoróig, akár ritkán, akár gyakran rikkant korán reggel a rigó, a banki „szolgáltatások” árai szépen megnövekedtek. Amihez az állam is segédkezett a bankkártyára utalásokkal, amelyek révén ugyancsak mindig lehetett egy kicsivel több profitot kisajtolni a munkavállalók egyébként is szolid béréből.
Itt tartunk jelenleg. Én meg a megnyugvásnál. Ha minden a banki észjárás szerint halad, miként az két évtizede szokásos, állambácsi bekülönadózik 200, vagy ki tudja mennyi milliárdot, a bankok némi morgások mellett befizetik, ám közben már ránk, vagyis az ügyfelekre sandítanak, hogy ezzel a különadóval is a polgárokról húzott le még egy bőrt a kormány. Hiszen a banki költségek növekedését, mint mindenkor, nem a profit, hanem az ügyfél érzi meg. Ha csak végre az állambácsi nem figyel oda, és valamiképpen nem szabályozza a banki sarcok mértékét. Bár erre kevés az esély. Hiszen az állambácsi is ügyfél, hitelekre szorul, és fizet úgy, amilyen a banki diktátum. De hát már szoci politikus is büszkén meghirdette, hogy ha már a szocializmus építése nem sikerült, építsünk akkor a kapitalizmust. Azóta is építjük. Bár kezdünk kissé belegebedni.
Rózsa András
Forrás:www.klubhalo.hu