Lassan az az érzésem, hogy sok politikusnak megártott a hőség. Huzamosabb ideje nem azt nézik, ki, mit mond, hanem azt, hogy ki mondja. Ha odaátról, akkor a kétszer kettő sem négy. Ha nálunk mondják, akkor a kétszer kettő biztosan hét.
Egyik napon arról szól a mantra, hogy Európa felé kell közeledni, irány az európai átlag mindenben: bér, jövedelem, életszínvonal. Másnap meg kiderül, hogy meg kell védeni a (szocialista) vívmányokat: gyes, gyed.
Ilyenkor lehet a ”Fogynak a magyarok” című busongót elénekelni. Ilyenkor a halmozottan hátrányos helyzetűek, a kisebbségiek is természetesen magyarok. Máskor tűrhetetlen hogy sokan nem dolgoznak, a magyar lakosság inaktivitása nemzetközi méretekben is elképesztően alacsony.
Európa felé, távolodva, körbe kellene nézni: hol van ilyen hosszú ideig tartó, államilag dotált gyes és gyed, mint nálunk volt mostanáig. Miért nem engedheti meg a nálunk sokkal fejlettebb Svájc, (akik mellesleg nem estek letargiába, mert 10 milliónál kevesebben vannak) hogy évekig állami pénzen tartsa otthon a kismamákat?
Európa felé tartva, igyekezni kellene hogy politikusaink időnként, fontos dolgokban gondolják már meg, mit mondnak.
Lehet persze egyik nap arról harsogni, hogy egymillió új munkahelyet kell létrehozni, mert vészesen kevesen dolgoznak, másik nap meg arról bömbölni, hogy aki visszavesz a gyesből és gyedből, az a gazdasági növekedést teszi kockára.
Épp a magyar és számtalan külhoni példa bizonyítja: nem sok eltartott(de munkaképes), hanem kevesebb, de dolgozó állampolgárra lenne szükség. Még a politikusok között is.
Hajdu István