Előbb jól kiköltekezünk, azután jön a kijózanodás. Így jellemezte találóan a magyar viszonyokat egy közgazdász. Ami érvényes az egész országra, érvényes a településekre is. Minden polgármester a gyarapodásban, a fejlődésben látja igazolva saját politikusi nagyságát. Mintha az „addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér” elvet sohasem hallották volna.
Befektetésekkel foglalkozó mértékadó honlapokon is ott virít a meggazdagodás titka öt szóban. Tartalmilag ugyanaz, mint amit a nagyanyám mondogatott: költs kevesebbet, mint amennyit keresel.
Miért nem költenek kevesebbet az önkormányzatok, mint a bevételük? A polgármesterek szerint mindig is kevés volt a pénzük, az állam nem stafírozta ki őket, és egyébként is elveszi a bevételeik egy részét.( Ez utóbbit csak onnan, ahonnan van mit elvenni)
Mindezek mellett még nem jártam olyan településen ahol a hatalmon lévők helyi ellenzéke (pártállástól függetlenül) ne tudott volna traktálni a felesleges, kivagyi vagy épp procc beruházásokkal, a pénz pazarlásnak megannyi helyi példájával.
Önkormányzati választások után egyre több új arcot látni a városházák, községházák folyosóin, s gyakran még azokat is elküldik végkielégítéssel, akik csak legépelték az előző ciklus határozatait.
Jöttek az új presztízsberuházások, terjedt a pénzügyi alkoholizmus most meg itt a kijózanodás ideje. Mint a piásoknál.
Hajdu István