Magyarországon az unióban egyedülálló, pozitív megkülönböztetést alkalmaznak a multinacionális cégekkel szemben. Öt évig semmilyen befizetési kötelezettségük sincs, más országban viszont a nyereség 25 százalékát kell vissza fordítaniuk. Magyarországról öt év után minden kötelezettség nélkül kivonulhatnak.
Ki is vonulnak, ha érdekeik úgy kívánják. Gipsz Jakab kisvállalkozó és társai nem tudnak kivonulni. Nyelik, hogy terheik élvről évre emelkednek, tűrték, hogy Orbán Viktor kétszer is minimálbért emelt, s ezzel beleavatkozott az állami pénz nélkül létrehozott magánvállalkozásukba, miközben a piacon, a szolgáltatás piacán, ahol Gipsz Jakab és társai tevékenykednek, ezeknek a béremeléseknek nem volt meg a fedezete.
Most a kormány azt mondja, hogy a brüsszeli pénzek segítenek megakadályozni, hogy az adó- és járulékemelés hatására csökkenjen a foglalkoztatás. A kormány egyetlen tagja sem próbált még igényelni uniós pénzt, mint kisvállalkozó. Ha próbált volna, tudná: a támogatások nehézkesen érkeznek, arról nem is beszélve, hogy Magyarországon nem jött létre az egyik fontos uniós követelmény, a kifizetéseket ellenőrző, dokumentáló ügynökség.
Öt- hat éve mindenki tudja, hogy nem lehet elkerülni az adó- és járulékemelést, az intézkedés tehát nem "derült égből villámcsapásként " érkezett, Gipsz Jakabot és társait mégis váratlanul érte az emelés mértéke.
Öt-hat év elegendő lett volna valódi válságkezelési program kidolgozására. Ezzel a válságkezelési programnak nevezett valamivel még a felsőfokú menedzserképzőn is megbukott volna bárki, ha beadta volna dolgozatként. Közepes magyarországi egyetemek MBNA képzésein maguk a hallgatók cincálták volna apró darabokra.
Gipsz Jakab és társai nem járnak MBA képzésre. Csak érzik, hogy baj van. Baj lesz…
Hajdu István