....bölcs maradtál volna.- idézte a híres latin mondást kedvenc történelem tanáraim egyike, amikor valamelyik osztálytársunk szamárságot mondott. Valószínűleg ugyanezt mondta volna Gyurcsány Ferenc chartás beszédére is.
Ilyenek hangzottak el: "magyar nem háborúzhat magyarral", nem számít, hogy valaki milyen politikai táborhoz tartozik, vagy milyen neveltetésben részesült.
Hol él ez az ember?
"Egy nemzet tagjai vagyunk, a magyar nemzeté" - mondta szombaton Gyurcsány Ferenc a Kossuth téren, majd felszólította a jelenlevőket: "Baloldaliak, szociáldemokraták, liberálisok és jobboldaliak fogjuk meg egymás kezét, hiszen mindnyájan együtt alkotjuk ezt az országot".
"Nem ellenfelek, nem ellenségek, hanem honfitársak és testvérek vagyunk. Győzzük le a csüggedést, és mindent, ami rossz" - mondta a színpadról a miniszterelnök, aki szerint Magyarországnak nem arra kellene pazarolnia az energiáját, hogy önmagával küzd.
Azt gondolom, hogy már az is baj, ha az egykor alulról szerveződő chartára „ ráépül” egy párt elnöke, és régi május elsejei felvonulásokra emlékeztetően, figyelve a mozgósítható, de fájós lábú nyugdíjas MSZP-szavazókra, rövid sétával mutatják az erőt.
Még ettől is nagyobb baj, ha a miniszterelnök beszél egy ilyen rendezvényen. Összetéveszti vágyait a valósággal. Még nagyobb baj, hogy mániákusan beszédkényszeres a miniszterelnök, s nincs aki megmondaná, hogy a kevesebb több lenne.
Külpolitikai elemzők már régen kimutatták, hogy a demokráciát évszázadok óta gyakorló országokban hogyan épült ki a pártok azon belső szervezeti rendje, hierarchiája, ahol az öregebb, bölcsebb, tapasztaltabb pártvezetők - szervezett vagy szervezetlen formában - de rendszeresen elmondták véleményüket az ifjú titánokról, beszédeikről.
Az MSZP-n belül vannak és voltak ilyen emberek. Sok jel mutat arra, hogy a szembenézés igénye hiányzik, s nem meri senki sem megmondani, hogy már az is jobb lenne, ha kevesebb lenne a szólam, a felesleges beszéd.
Hajdu István