Hírnév és vendéglátás

Jegyzet - 2006-12-20

Az ország vízfejűségének újabb bizonyítéka a magyar éttermek „rangsora”. Szűkebb pátriánkból egyetlen vendéglátó hely sem került az állítólagosan legjobbak közé, s az ország keleti fele sem jeleskedik, de a  döntnökök fővárosi túlsúlya mellett van más ok is a sikertelenségre: nem tudják magukat „eladni” éttermeink.

Nem a konyhával van baj. Tapasztalataim alapján állíthatom, hogy néhány debreceni étterem főztje kiállja a versenyt a most sztárolt vendéglátó helyeke kínálatával. A körítésben van a hiba.

 

Dőlt ki már mellettem gourmand fővárosi médiaigazgató, aki kizárólag vendéglőkben étkezik, a Klub Barabásban. Cuppogott az ebéd után az MTV elnöke a Viktóriában, megrendelte az ebéd helyszínéül a Calico éttermet egy japán világcég rengeteget utazó magyarországi igazgatója. A sort még folytathatnám, de hosszabb lenne a  médiabalfogások sorozata.

Ennek elsődleges oka az , hogy az étteremtulajdonosok azt hiszik, hogy elég, ha értenek a konyhához, a szervezéshez, a vendég majd betér magától. Kétségtelen tény hogy jó szakács nélkül lehetetlen, de profi pr nélkül még a hazai hírnév is elérhetetlen. Ez utóbbihoz már nem rendelkeznek elegendő szakismerettel a vidék – többnyire felszolgálóból, ritkább esetben szakácsból – lett vendéglősei.

Nincs összefogás, mindenki maga igyekszik valamilyen rangot, címet, olykor pénzért megvásárolható elismerést megszerezni. Másutt rendszeresen meghívják a vendéglátás, az idegenforgalom vezető szakembereit s így olyan éttermek is reflektorfénybe kerülnek, mint a balatonszemesi Kistücsök, vagy a fertőrákosi Ráspi.

 

Debrecenben még azt sem sikerült megszervezni, hogy a város legújabb „büszkesége” a Hotel Lycium bemutatódjék a gasztronómiai újságíróknak. Amikor a szinte titokként kezelt átadást követően bemutató programra invitáltak, a helyszínen kiderült: nem érkeztek meg a meghívottak. A szálloda marketinggel foglalkozó munkatársa még a nyáron azzal mentegetődzött, hogy biztosan nyaralnak a kollégák. Az újbóli bemutatóra csak ígéret hangzott el…

 

Napjainkban hagyjuk ki az újabb nagy lehetőséget. Húsz év után világbajnok szakácsa van Magyarországnak, pontosabban Debrecennek, hiszen Mile József révén óriási egyéni magyar siker született  a 37 ország 44 csapata részvételével, Luxemburgban megrendezett Expogast 2006-Culinary World Cup szakácsművészeti világbajnokságon. Az aranyérmes séfek közül az összesítést követően a legjobbnak Mile József bizonyult, aki így Világkupa-győzelemmel térhetett haza.

 

 A versenyen a hajdúsági régiót a Debreceni Regionális Szakácscsapat képviselte. Mesterszakács tagjai Mile József (Aquaticum Hotel, Debrecen), Rédai Attila (Calico Jack, Debrecen), Gonda Attila (Silver Hotel, Hajdúszoboszló) és Breitenbach Rezső (Nelson Étterem, Hajdúszoboszló) voltak.

 

Csupán azért írom le még egyszer, mert erre kellene-lehetne alapozni egy tavaszi gasztronómiai fesztivált Debrecenben. Budapesten sorozatot kellene szervezni, s minden alkalommal a csapat tagjai közül más és más főzhetne. Ahhoz képest, amennyibe került a csapatnak, az éttermeiket üzemeltető cégeknek, vendéglősöknek a felkészülés, a kiutazás, már töredék költséggel lehetne folytatni a hírverést. S akkor talán nem azon menne a verseny, hogy ki van közelebb városházi, megyeházi tüzekhez, hanem vinnék a vendéglő jó hírét a vendégek. Mint másutt.

 

Hajdu István