Az a legrosszabb, hogy megtörtént. Hogy megölték a román kézilabdást, két társát pedig életveszélyesen megsebesítették. Ehhez képest csak majdnem ilyen rossz, hogy az elkövetők cigányok voltak. De azért ez is nagyon rossz. És ez a rossz rosszabbkor nem is jöhetett volna.
Úgy kellett nekünk most a veszprémi halálos késelés, mint ablakos tótnak a hanyatt esés. Mint egy púp a hátunkra – pedig utóbbiból is van jócskán.
Van elég bajunk enélkül is. Persze, ez a mostani baj is a mi bajunk, hiszen az elkövetők – egyet lehet érteni a veszprémi polgármesterrel – bármelyik kisebbséghez is tartoztak, elsősorban magyar polgárok.
Tetszik, nem tetszik, nem idegen “jött-mentek”, akik tegnap még ki tudja, hol voltak, talán egy másik bolygón éltek, ma meg már köztünk vannak. A mi termékeink ők is, rájuk varrhatjuk a címkét: Made in Hungary. Sőt: Méd in Hángeri.
Raffael, Sztojka, Németh itt születtek ebben az országban. A mi nyelvünket, a magyart beszélik, itt jártak iskolába, a mi országunkban szocializálódtak, a szemünk előtt váltak nagykorúvá és bűnözővé.
Elvetemült gazemberek, de mégsem tehetünk úgy, mintha semmi közünk nem lenne hozzájuk. Mintha valamelyik távoli világból, egy meteorit rajjal érkeztek volna a Kárpát-medencébe.
Raffael, Sztojka és Németh – valamint a többi magyar állampolgárságú gazember – az iskolában valószínűleg nem sokat tanultak, de az életben nyitott szemmel jártak. Agyatlan, primitív gazemberek, de nem ostobák: látták maguk körül, hogy munkával is lehet valamennyi pénzt keresni – de hamar felfogták, munka nélkül még annál is többet.
József Attilát valószínűleg nem olvasták, de elhíresült kétsorosát enélkül is megértették: “Miért legyek tisztességes, kiterítenek úgyis / Miért ne legyek tisztességes, kiterítenek úgyis.” (Zárójel: ha már az egyik legnagyobb magyar költőnél tartunk, ő írta le a következő sorokat: “Anyám kun volt, apám félig székely, / félig román, vagy tán egészen az”.)
Naná, hogy a politika azonnal rárepült az ügyre. Álságos, szemforgató politikai haszonlesés – hányinger a köbön. Még jószerivel ki sem hűlt szegény meggyilkolt Marian Cozma teteme, az Ember, Aki Még Sohasem Hazudott Pártja közleményt adott ki: a Fidesz követeli, hogy a rendőrség haladéktalanul fogja el az elkövetőket.
Mintha csak a Fidesz “követelné” egyedül, rajta kívül senki más. Mintha az összes jóérzésű ember – cigányok és nem cigányok – nem “követelné”, hogy fogják el a tetteseket, és példásan büntessék meg őket.
Nemcsak a Fidesz, a józan ész is ezt követeli.
Mintha a rendőrség nem azon lenne, hogy elfogja és börtönbe zárassa az elkövetőket. A rendőrségnél – bármennyire hihetetlen - elsősorban emberek dolgoznak. Bennük is van igazságérzet – úgyhogy, nemcsak a Fidesz, de maguk a rendőrök is “követelik”, hogy elfogják a tetteseket. És persze szakmai hiúság is van a világon, meg munkaköri kötelesség – miféle álságosság sugallja azt, hogy a rendőrség nem tesz meg mindent a tettesek kézrekerítésére?
Gazemberség megölni másokat és lássuk be – ugyancsak aljasság – (politikai) hasznot húzni mások fájdalmából.
Most mindenki rendőrért kiált, pontosabban erős rendőrségért. Miközben évek óta más sem zajlik, mint a rendőrség gyengítése, jogaik nyírbálása, emberi tisztességük megkérdőjelezése.
Nem a rendőrállamot sírjuk vissza, éppen ellenkezőleg: egy olyan államot, ahol a rendőrségnek szabályozott keretek között vannak jogai és kötelességei. Ahol egy tankot elkötő – azóta gárdista maskarába bújtatott - öregember nem röhöghet a vele szemben intézkedő egyenruhások szemébe. Ahol a Szabadság téren rendőrökre támadó csőcselék vezetői nem úszhatják meg 40 ezer forintos pénzbüntetéssel.
Raffael, Sztojka, Németh és társaik ebben a közegben szocializálódtak. Újságot biztosan nem olvasnak, de a tévében nyilván látták, mi történik mostanában. Zajlik ezerrel az állam szétverése - a fehérgalléros bűnöző urak mellett Sztojkáék mérhetetlenül gusztustalanok ugyan, de mégiscsak kisstílű bűnözők.
Ez van. Magyarok ők is, és csak másodsorban cigányok. Szálasi is magyar volt, Kun Béla úgyszintén. Nem vagyunk büszkék rájuk, de ettől még ők is magyarok.
Nem ugyanaz a felelősségünk, de egyikünk sem mutogathat ujjal a “másikakra”: ami ebben az országban történik, ahhoz mindnyájunknak köze van.
Föld S. Péter