Igazi nagyváros nincs megfelelő színvonalú szállodák nélkül. Ezt a turisztikai alapigazságot ismerték fel a város vezetői, amikor évekkel ezelőtt négycsillagos szálloda építéséről döntöttek. Kis helyen, kevés szobával, de jó színvonalon hozták tető alá az intézményt, aminek sikeres tevékenységéhez mélygarázs és konferenciaközpont is „segédkezik”.
Fogalmazhatnám úgy is: a konferenciaközpont „ eltartja” a szállodát, aminek étterméről borzasztó városi legendák szólnak.
Nemrégiben egy világcég európai vezetői tartottak kötetlen sajtóbeszélgetést a szállodában. Elmondták, hogy terveik vannak jövőben a várossal, bővítenék az együttműködést, létszámot növelnének. A város alpolgármestere a kapcsolat fontosságát ecsetelte, az egyetem rektora az intézmény alkalmazkodóképességét, szakirányú képzéseit emelte ki, bizonyítandó a híres felsőoktatási intézmény jó hozzáállását.
A kötetlen beszélgetés végén a világcég ebédre invitálta a résztvevőket a négycsillagos szálloda éttermébe.
Az első fekete csillagot akkor vésték be a városi legendás műintézmény konyhájának vendégkönyvébe, amikor kiderült, hogy az ilyenkor szokásos, -percekig tartó – rádióinterjúk miatti szünet ideje alatt sem sikerült a svédasztalos fogadás tálaló asztalaira elhelyezni az ételeket tároló edényeket. Igaz ekkor még a vendégsereg interjút nem adó és nem kérő része, csak téblábolt az étteremben, valószínűleg azért, mert az eligazító tábla drága, a teremfőnök meg nem azért van, hogy jelezze a vendégeknek, hol vannak az asztalaik.
Így maradt a pár perces zavart álldogálás.
A második fekete csillag kiosztása előtt sokan ledermedtek. A külföldiek azért, mert olyan peremes, ütött-kopott alumíniumtálcákat, amiken körbehordozták az üdítőitalokat, még nem láttak, a hazaiak pedig azért, mert ők láttak már ilyeneket, hivatalos helyen negyven évvel ezelőtt a laktanyában, vendéglátó helyen a mostanság is a bérlők által üzemeltetett kis falusi kocsmákban.
Csillagot olyan apróságokért nem adtak, mint a sütemény mellé, az asztal végére későn kihelyezett kenyér, a tálalásnál esetleg segédkező személyzet hiánya. Még azt is elviselték a világcég vezetői, hogy egymásnak adogatták a kanalat, mert mindenhová nem jutott a legalább ötszáz forintos tálalóeszközökből.
Amikor a világcég egyik magyar vezetője arra vetemedett, hogy a svédasztal előtt álldogáló személyzet egyik tagjától némi rostos üdítőitalt kérjen, az önérzetében mélyen megsértett konyhaművész úgy hajtotta el a cégvezetőt a pincérekhez, hogy Jamie Oliver infarktust kapott volna. A mesterséget tanító helybéli kereskedelmi és vendéglátóipari szakközépiskola tanárai pályára alkalmatlanná nyilvánítják az ilyen nebulókat, de sajnos, nem voltak ott. Így a harmadik csillag jelezte a képzeletbeli vendégkönyvbe a kritikán aluli viselkedést.
A desszert meghozta a csillagok csillagát. Egy piskóta alapra ültetett ehetetlen műmassza közepén meggydarabok díszelegtek. A teremfőnök bizonyára hiányzott az iskolából, amikor a süteményfogó eszközöket tanították, ezért a vendégek egy közönséges villával próbálkoztak a szétcsúszó krémes borzadályt tányérjaikra helyezni. Hibás döntés volt, amiért ezúttal is a pionír fizetett, no nem az életével, hanem az egyik fogával, mert magvas meggy épült be a masszába. Szerencsére az információ villámgyorsan körbement, s mások már nem próbálkoztak.
A világcég vezetői udvarias emberek, roppant diplomatikusan jelezték, hogy legközelebb másutt találkozunk.
H.I.