Jegyzet Kósa Lajosról

A legnépszerűbb politikus – közelebbről

 Végre régióbeli, vidéken élő, dolgozó politikus egy országos lista élén; ritka alkalom az ilyen. Mi több, Kósa Lajos nem csupán a régióhoz, hanem szűkebb pátriámhoz, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéhez is kötődő személyiség. A debreceni születésű politikus hivatalos életrajzaiban olvasható, hogy családja régi szamosszegi földműves família, továbbá tudható, hogy a felesége nyíregyházi.

1. Mitől ismert?

 A közvélemény-kutatók most azt írják róla: az ellenzéki oldal integráló személyisége; a Fidesz politikusai közül a szocialisták körében is sajátosan magas az elfogadottsága; és a budapestiek szintén Kósa Lajost tartják a legnépszerűbb politikusnak. Vajon honnan és mit tudhatnak a fővárosban élő megkérdezettek a debreceni polgármesterről?

 Kétségtelen, hogy Kósa Lajos nem új szereplő a közéletben. A kezdetektől részt vett a Fiatal Demokraták Szövetségének a szervezésében, 1988. március 30-án alapító tag volt (most országos alelnök). 1989 nyarán frissen végzett közgazdászként a háromoldalú politikai egyeztető tárgyalásokon a Fidesz képviselőjeként a gazdasági albizottságban tagja az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalócsoportjának. 1990-től országgyűlési képviselő, kétszer pártlistáról, utóbb háromszor egyéni körzetből jutott a parlamentbe. Egyéni képviselőként 158 alkalommal szólalt fel plenáris ülésen. Ezek fontos, ám jobbára régi dolgok, és nem valószínű, hogy a közvélemény-kutatásban válaszoló fővárosiak emlékeznek ilyen részletességgel.

 Másrészt 1998-tól Debrecen polgármestere - fontos poszt. Tavaly, harmadjára, 74 százalékkal nyert az ország legnagyobb vidéki városában. Hozzá köthető egyebek mellett a cívis város főterének átalakítása, a régi művelődési központ lebontása és helyette új létrehozása, sportcsarnok építése, a repülőtér életre keltése, az M3-as autópálya Debrecen felé „térítése”. Ezek már a távolból is látványosak.

 Végül nem hanyagolható el a média szerepe. A politikus-városvezető idén valóságos médiasztár lett, megnyilatkozásainak se szeri, se száma. A napi híreken kívül interjú, portré, elemzés jelent meg róla többek között a HVG-ben, a Népszabadságban, az Index internetes újságban, a Magyar Narancsban, a Playboy-ban, a 168 Órában, szerepelt a Szulák-showban, rendszeres vendég a Napkeltében, a HírTV-ben; szól mindenkihez. Mondandójában sokan - még a másik oldalon is - találhatnak kedvükre valót.

 A Hírszerző című internetes portál az egyik különösen kemény mondatát emelte ki: „Az valószínű, hogy ha így teszi fel a kérdést, hogy lesz-e még egyszer Orbán Viktor miniszterelnök-jelölt, akkor erre inkább azt mondom, hogy nem tartom valószínűnek, mert valószínű, hogy egy más felállásban kell egy következő választáson megmérettetni magunkat”. Nem ment el az elhíresült kordonbontásra a Parlament elé, mert nem ért rá, ráadásul maga jobb politikai üzenetet hordozó megoldást választott volna.

 Azért becsúsztak bakik is. Nagyjából egy időben az országgyűlés két politikusasszonyát is megsértette: Lendvai Ildikót és Dávid Ibolyát. Utóbbiért egy képviselőtársa „Magyarország legbunkóbb politikusának” nevezte Kósa Lajost. Ezek, persze, ugyanúgy hozzájárulnak az ismertséghez, mint a jó eredmények.

2. Otthonról nézve

 A szűkebb pátriában, ahol a politikus idejének java részét tölti, sokszínűbben fogalmaznak. Integráló szerepe inkább csak a jobboldalon, sajátjai között van. Emlékezetes figyelmessége, amikor az államfő-választás alkalmával a titkos voksolás során képviselőtársának segített megtalálni a helyes választ (új szavazólapot kéretett).

 Ami a szocialisták általi elfogadottságot illeti, azt árnyalja a városi képviselő-testület MSZP frakciójának fél évvel ezelőtti, Kósa Lajosnak címzett nyílt levele. „Az utóbbi időkben mind gyakrabban lépi át közszereplései során a jó ízlés és kulturáltság határait. Mind a médiában, mind a közgyűlésben sértő megjegyzéseket, kioktató stílust használ. Néhány esetben már nyilvános bocsánatkérésre is kényszerült botrányos kijelentései miatt. A közgyűlésben, ahol korlátlan hatalma és ideje van, rendszeresen sértegeti, bugyuta családi hasonlataival kioktatja a képviselőket - sajátjait és ellenzékieket egyaránt. Ha ez ellen a közgyűlési rendje szerint etikai eljárást kérünk, azt frakciótársai csípőből megakadályozzák. (…) Debrecen város közgyűlésének évszázadokon át méltósága volt. Tekintse ezt olyan örökségnek, amely Önt is kötelezi, és a bulvármédiában megszokott hangneme helyett adja meg a közgyűlés tagjainak azt a tiszteletet, ami Önnek is, de nekünk is kijár.”

 A politikus média iránti érdeklődése is „többszintes”. Egyrészt, amely fórumokra ráhatása van, azokat keményen kézben tartja, már-már személyes médiabirodalom áll rendelkezésére Debrecenben. Kritikusai felróják, hogy például a választási kampányban a városi lapnak volt olyan száma, amelyben öt „anyag” jelent meg a polgármesterről (fényképpel együtt), miközben másokról, és nemcsak az ellenzékről egy sem. Ha az interjúkban az újságírók kellemetlen kérdéseket is föltesznek, bizonyos ügyeket feszegetnek, érdekkörére kérdeznek rá, kitér, netán utóbb letiltatja a megjelenést, legalábbis azt a részt, amire hatással lehet. Ilyesmiben nem ismer tréfát, számos sajtópere volt (sokat meg is nyert).

 Marik Sándor

(www.klubhalo.hu)