Nem tudom, jó ötlet volt-e Orbán Viktortól, amikor azt mondta a Filmművészeti Egyetemen összegyűlt klubtagoknak, hogyha kormányra kerül, úgy tesz majd a Magyar Gárdával, mint Horthy a fasisztákkal: ad nekik két pofont, és hazazavarja őket. Én, ha számít valamit ilyen dologokban a véleményem, nem javasolnám a pártelnök úrnak, hogy újjat húzzon a magyarság letéteményeseivel. Az ügy egyébként azért is necces, mert már Horthynak sem jött össze annak idején a nyilasokkal a dolog.
Igaz, viszolygott tőlük valamelyest, de annyira mégsem, hogy megfékezze őket.
A kiszivárgott Orbán-beszélgetésből most mindenki azon van kiakadva, hogy Kossuth Lajos Reinkarnációja le akarja állítani a nagyberuházásokat. Pedig maga Szíjjártó szóvivő is megmondta, hogy a Fidesznek nincs ilyen szándéka. Nem azt mondta Szíjjártó szóvivő, hogy Orbán ilyet nem mondott – ezt nem is mondhatta, hiszen ő sem volt ott az ominózuson – hanem hogy a Fidesznek nincs ilyen szándéka. Amiből több dolog is követhezhetne. Az egyik, ami következhet, hogy mást akar Orbán, és mást a Fidesz: Orbánnak van olyan szándéka, hogy leállítsa a nagyberuházásokat, a Fidesznek nincs.
Nem mintha a magyar ember olyan nagyon sírna a nagyberuházásokért. Rengeteg magyar embert ismerek, állíthatom, hogy egyiküknek sem a szíve csücskei a nagyberuházások. Van egy fogadásom rá, hogyha száz magyar embert megkérdeznénk, mit kívánna karácsonyra, van-e valamilyen titkos vágya, ide a rozsdás szőlőbányát, hogy egyikük sem válaszolná azt, hogy azt szeretné, ha egy nagyberuházással lepnék meg a szerettei.
Elvagyunk mi nagyberuházások nélkül is – és van élet az Unión kívül is.
Az sem valami nagy vaszisztdasz, hogy Orbán idiótának nevezte a Magyar Köztársaság miniszterelnökét. Mindenesetre utána bocsánatot kért – igaz, nem a Magyar Köztársaság miniszterelnökétől – hanem a saját híveitől: azt mondta, hogy senkiről sem szabad ilyen hangnemben nyilatkozni.
Szegény hívek, most aztán jól össze vannak zavarodva, talán már a polgári körök is mozgolódnak, mert nem tudják eldönteni, hogy Orbán szerint Gyurcsány egy idióta bolond, vagy sem? Mert ha igen, akkor most miért bánja, hogy a maga polgári stílusában idióta bolondnak nevezte, ha meg mégsem tartja idióta bolondnak, akkor miért mondta annak?
Úgyhogy nem is ez a fő probléma, még a nyugdíjak befagyasztásának orbáni tervén is túltennénk magunkat valahogy. Hanem amit Orbán a Magyar Gárdával tervez, az nemzeti érzelmű szempontból több, mint elgondolkodtató. Nem is egy, hanem rögtön két pofont adna a Magyar Gárdának – merjünk nagyot álmodni, mondhatnánk erre. Talán még a Gój Motorosoknak is jutna a pofonokból, meg a Kossuth térieknek és – óh irgalom anyja ne hagyj el! –a Magyar Gárdával szimpatizáló fideszes honanyának, Wittner Mária néninek is maradna valamennyi a csattanós ütlegekből.
A nagyberuházásokat le lehet állítani, az ilyen meg sem kottyan a nemzetnek, csinált már ilyet Orbán, a nemzet meg jól kiröhögte. De a Magyar Gárdához még senki sem mert rossz szándékkal közeledni, nem véletlen, hogy a bíróságok is csupán maszatolnak az ügyben. Tartanak a Magyar Gárdától, nehogy ez a derék hagyományőrző félkatonai alakulat parlagfűnek nézze őket, vagy ami még ennél is rosszabb, honvédsírnak: utóbbi esetben ugyanis nem kiirtják, hanem gondozzák őket. Úgyhogy, ha Orbán helyében lennék, sűrgősen elnézést kérnék a Magyar Gárdától, de legalábbis bejelenteném, hogy nem két, hanem csupán egy pofont helyezek kilátásba. És nem hazáig, hanem csak a 4-es metró Vámház téri állomásáig fogom zavarni őket.
Politikai programnak ez is megteszi, ráadásul jóval kevésbé kockázatos, mint Deutsch-Für Tamás apósával, Für Lajossal ujjat húzni. Azt mondják, vehemens az öregúr, ha méregbe gurul, nemcsak a vejét tagadja ki a családi névhasználatból, de képes az egész Kárpát-medencét telerondítani körkörös védelemmel.
Föld S. Péter