K.i használja a sajtót?

De van egy, amelyik időnként együttműködik. Hol nyíltan, hol sunyin, titokban, de együttműködik. Így van ez akkor is, ha ennek a kormányzásra készülő parlamenti pártnak az örök és megbonthatatlan vezére azt állítja, hogy az ő kormányában nem lesz benne a Jobbik.

El kell hinnünk neki, hogy a Fidesz nem fog közösen kormányozni a Jobbikkal. Legföljebb akkor, ha muszáj. Minden más már eldőlt, most épp ezen dolgoznak a Fiúk, hogy ne legyen muszáj.

Ha nem lesz benn a kormányban a Jobbik, akkor is benne lesz. Láttunk már ilyet, csak akkor a szégyellni való, ám izgalmas szeretőt még MIÉP-nek hívták. Moziba, színházba, fogadásra nem vele ment a Fidesz, de a sötétben azért jó volt a szoknyája alatt kutakodni.

Mégis jó, hogy a mi köztársasági elnökünk azt mondta a külföldi újságíróknak, hogy a parlamenti pártok nem működnek együtt a Jobbikkal. Kegyes hazugság volt, valljuk be, de néha az ilyen megkerülhetetlen.

Tisztességes családfő nem teregeti ki a família szennyesét. Nem kürtöli világgá, hogy az egyik gyereke hatból megbukott, rosszindulatú és még lop is. Nem tagadjuk le ezt a gyereket sem, de nem dicsekszünk vele.

Hanem a mi köztársasági elnökünk egy másik mondata már nagyon sok sebből vérzik. Azt is mondta Sólyom László a külföldi zsurnalisztáknak, hogy a Jobbik azért lehet bizonyos körökben népszerű, mert jól használja a sajtót.

Vitatkoznék ezzel. Nem a Jobbik használja jól a sajtót, hanem a sajtó használja – nem jól, hanem tisztességtelen módon - a Jobbikot.

Morvainak, Vonának, és társaiknak magára adó tisztességes sajtómunkás nem adna teret a médiában. Nem a pártsajtóról beszélek, ott mindenki azt ír, amit a gazdái megrendelnek tőle. Árut vásárolnak számla ellenében, átutalással kiegyenlítve. A Magyar Hírlappal kapcsolatban például nem lehetnek sem szakmai, sem pedig morális elvárásaink. Olyan, amilyen – ha valakinek ilyen kell, fizessen érte.

Az úgynevezett független sajtóról beszélek. A hivatalosan sehova sem húzó kereskedelmi tévékről és a bulvárlapokról. Amelyek, tetszik, nem tetszik – inkább nem tetszik persze – alakítják a zemberek tudatát.

Merthogy bármennyire is furcsa, valóban a farok csóválja a kutyát. Morvainak, Vonának, az őket képviselő ügyvédeknek legföljebb a mínuszos hírekben kellene szerepelniük. Három évvel ezelőtt, a dicsőséges Kossuth téri hadjárat idején néhány agyament szerkesztő jóvoltából boldog-boldogtalan televíziós személynek képzelhette magát: Satu parancsnok, Debil és még sokan mások rendszeres vendégei voltak a televíziós stúdióknak. Volt fél év, amikor a Tomcat néven elhíresült Polgár Tamás majdnem annyit szerepelt a TV2 reggeli műsorában, mint Szíjjártó Péter. (Pedig utóbbinak a szükségesnél gyakoribb felbukkanása is megérne egy misét.) Tisztességes, a szakma alapvetéseit ismerő és azokat szem előtt tartó sajtóban Morvai, Vona, Budaházy, Toroczkai és társaik a nagyon szűkszavú híradások mellett legföljebb, ha a bűnügyi tudósításokban szerepelhetnének.

Nagy ám a sajtónak az ő felelőssége.

Ennél csak a felelőtlensége jelentősebb.

A Jobbik persze tényleg használja a sajtót. De csak annyira tudja használni, amennyire a sajtó engedi magát. Ha a szerkesztők vevők erre, naná, hogy élnek a lehetőséggel.

Tízegynéhány évvel ezelőtt még Torgyántól tartottunk és viszolyogtunk, ma meg már majdhogynem visszasírjuk a derék talpasaival együtt. Merthogy ezekhez a maiakhoz képest Józsi bácsi, minden demagógiájával együtt, egy tisztességes, joviális úriember volt. Hogy ki voltunk akadva, amikor Viktor és Anikó, Józseffel és Máriával szürcsölték együtt, meghitt családi körben aranyló húslevest!

Mára már senkinek sem fekszi meg a gyomrát, ha ilyenről olvas. A sajtómunkások sara is lesz, ha holnap Vonáéknél vizitál majd Viktor és Anikó.

El kell gondolkodni ezen is. Egyszerű választótól a köztársaság elnökéig, mindenkinek. 

Föld.S Péter

www.klubhalo.hu