Jó biznisz most a magyarnak levés, úgy viszik a népek a Nagy-magyarországos matricát, mint a bubis ásványvizet a rekkenőben. Van itt pénz, hiába akarta a kormány elvenni, a magyar eldugta a népnyúzók elől a forintot, csak annak veszi elő, aki megérdemli.
Ráadásul még a Magyar Gárda is meg lett alakulva - hagyományőrző jelleggel, kulturális indíttatásból kifolyólag.
Hogy a szándékaik komolyak és megkérdőjelezhetetlenek, azt az is mutatja, hogy rögtön az avatáson bejelentették: parlagfüvet irtanak, és véradást szerveznek. Illő tisztelettel, ha szabadna bátorkodnom: a parlagfű irtása részemről rendben van, sokkal jobban rendben, mintha mást irtanának. És a véradás sem ciki – inkább adják, mint vegyék a vért.
A helyzetet tovább tetézi, hogy három történelmi egyház papja is felszentelte a gárdát. Soroljuk fel a paptársak nevét, hátha egyszer még büszkék lesznek magukra: Dévényi Ferenc katolikus pap, Bálintné Varsányi Vilma evangélikus lelkész és Csuka Tamás református lelkész tették tiszteletüket az avatáson.
Persze, nem hivatalból jelentek meg az eseményen a paptársak, inkább úgy mondanánk, írói munkásságuk részeként szenteltek. A negyedik történelmi egyházat, az izraelitát elfelejtették meghívni az avatásra a szervezők, bár ahogy én ismerem őket, lehet, hogy el sem mentek volna. De legalább meg kellett volna próbálni, a címük biztosan benne van a telefonkönyvben, ki kellett volna keresni, hátha valamikor jó lesz még valamire.
A három történelmi egyház most úgy tesz, mintha nem tudott volna arról, hogy felkent papjai részt vállaltak a huszonegyedik századi Magyarország mindezidáig legszégyenteljesebb eseményéből. Naná, hogy elhisszük, az egyház olyan, mint az úttörő: mindig igazat mond. Ha ők azt mondják, nem tudták, hogy papjaik hol és mivel töltik a szombat délutánt, biztos így van. Egy pap csak Istennek tartozik elszámolással, meg legföljebb a saját lelkiismeretének, nem pártkatona ő, hogy vezénylő tábornokai mindig tudják, hol tartózkodik, és merre jár…
És ha már ott voltak a kedves paptársak, akkor szenteltek is egyet - a paptársakat, tudvalevő, nem olyan fából faragták, hogy meglátnak egy történelmi eseményt, azután csak néznek, mint a moziban és eszükbe sem jut, hogy nekik itt ugye dolguk van.
Általában az a baj a történelmi egyházakkal, hogy egy csomó dologról vagy nem tudnak, vagy csak utólag lesznek értesülve. A második világháború idején például nagyon sokáig nem tudtak arról, mi történik a zsidó származású honfitársainkkal. Persze, mint mindenki, ők is hallották a vagonajtók csapódását, de naivan azt hitték – mert az egyháznál naivabb szervezetet még nem hordott hátán a Föld -, hogy csak a szokottnál szigorúbb huzat csapkodja az ajtókat.
Még régebben, úgy a középkor táján meg történt valami inkvizíció, de az egyházak, intézményileg, arról sem tudtak. Hallottak pletykákat néhány túlbuzgó paptárs egyéni akciójáról, de miután a tudomány akkoriban még nagyon gyerekcipőben járt, a fejesek sokáig nem tudták, hogy az élő emberi hús nem képes ellenállni a tűznek, s ha máglyára dobják, meggyullad, és elég.
Csupán egy bővített mellékmondatot szentelnék annak az igen sajnálatos ténynek, miszerint a Fidesz sem tudott arról, hogy egyik képviselője, Wittner Mária felszólalt a gárda avatásán. Ha időben megszimatolják, nyilván igyekeznek lebeszélni, ami egyébiránt meglehetősen kilátástalan küzdelem lett volna: Wittner Mária ugyanis nem szokta a Fidesz vezetők áldását kérni karitatív projektjeihez, elszabadult hajóágyú ő a legnagyobb ellenzéki párt szervezetében, öntörvényű vérrög, amely már nem csak a szívet, de az agyat is veszélyezteti.
Szóval, nincs azzal semmi baj, hogy a fekete sereg avatási ceremóniáján – magánszorgalomból - három történelmi egyház papja is megjelent. Minden rendben van, törvényes, és erkölcsös, akinek meg háborog a gyomra tőle, az kérdezze meg kezelőorvosát és gyógyszerészét. Egyedül az látszik valamelyest aggályosnak, hogy mit fognak csinálni a derék gárdatagok, ha már az ország összes parlagfüve ki lesz irtva, és valamennyi vér oda lesz adva?
Bár, olyan nagyon azért nem kell aggódni miattuk. A történelemből tudjuk, hogy a fekete sereg tagjai minden helyzetben feltalálják magukat – dicső elődeik még a vészkorszakban is találtak maguknak kedvükre való elfoglaltságot.
Föld.S.Péter