Szegény, mélyen tisztelt Sólyom László. Fejében ott az államszerkezet minden íze, eleme, jogi porcikája, alkatrésze a maga cetlijével, de az eleve elrendelt-megtanult lehetőségek között sehogy sem találta a szombati konklávét. Jó szándékú, iránta igen készséges embere pedig, (akit maga helyett az m1 Este adásába küldött), bár igazán igyekezett megvédeni főnöke ügyetlen álláspontját, de Mészáros Antónia a rendkívüli helyzetben kivételes lépések szükségességét alátámasztó érveire nem lehetett válasza.
Pedig igyekezett. Olyasmit is megkockáztatott, hogy az „egyik szombatról a másikra” összehívott értekezés nem lehet elég komoly, érett, előkészített. (Épp csak azt nem tette hozzá, hogy Gyurcsány ezt a világválságot is összecsapta.) Azt mégse mondhatta, amit tán főnöke gondolt, hogy nem hazafias, nem felelős a kezdeményezés. Azért nem írtam, hogy az államelnök rossz, esetleg protokolláris fogantatású, elutasító álláspontja végső soron országot sértő, mert tudom: Sólyom Lászlónak esze-ágában sem volt ilyesmi. De e világ- és nemzetpolitikai helyzet tekintetében gesztusa csak üres merevség. Mi helyett? Felelősségérzet, közös gondolkodni- és tenni akarás helyett.
Az Est profi műsorvezetője tudta jól, hogy most világszerte a legmagasabb tisztségű politikusok, félretéve párt- és egyéb szimpátiájukat, ellenszenvüket, összedugták a fejüket, és meghallgatva profi tanácsadóikat - léptek. Sólyom Lászlónak távolmaradást tanácsoltak?
Egyébként: ha a világválság hadat üzent Magyarországnak is, és a kormányfő összehívja mindazokat, akiket felelőségben az első, mondjuk hatvan ember közé sorol - az államfőnek akkor is ott a helye, ha nem jogászprofesszor, hanem tájképfestő. Őszintén szólva az Alkotmánybíróság elnökének érve is ijesztően hatott: nem azért hívták meg, hogy alkotmánybíróként ítélkezzen, hanem azért, hogy az egyik legmagasabb méltóságot betöltő, lényegében választott politikusként, emberként, kiemelkedő értelmiségiként segítsen gondolkodni és dönteni. A meghívás a hazafiságára, az eszére, a felelősségtudatára apellált. (Azok között, akik tekintélyük és népszerűségük ellenére kénytelenek távol maradni, akad olyan is, akit magas kora és gyönge egészségi állapota akadályozott.)
Arról, aki politikai hiúságból tüntet most távollétével, vélt fölényből utasította el a részvételt, vagy mert képtelen különbséget tenni Magyarország és aktuális kormányfője között - arról fölöslegesnek tartom a nyilvános gondolkodást.
Bodor Pál